A bántalmazott nőkkel, a bántalmazott gyerekekkel való törődés egyik formája a biztonságos házak megnyitása. Az elmúlt évek során több ilyen alkalmi szálláshely nyílt Újvidéken, Belgrádban, Szabadkán… Ide menekülnek az agresszív férjek elől a nők, itt helyezik el azokat a gyerekeket, akikkel a szülők mostohán bánnak. De hova menekülhetnek azok a férfiak, akikre gyakran lesújt a nyújtófa?
Egyelőre sehova, de egy újvidéki nyugalmazott üzletembernek köszönhetően hamarosan számukra is lesz egy hely, ahol biztonságban meghúzódhatnak, amíg a „házi sárkány” mérge nem csillapodik.
Ha e riport elolvasása után a szebbik feled édeskedve dörgölődik hozzád és azt kérdezi: „Kedvesem, hol is van Oroszlámos?”, még véletlenül se valld be, hogy Bánátban, a hármas határnál. Mondd azt, hogy nem tudom, azt, hogy soha nem hallottam erről a helyről. Mert e titoktartás csak a javadat szolgálja majd, kedves férfi társam, ha ismét előkerül a nyújtófa. Ugyanis Szerbiában, de valószínűleg Európában és a világon is az első biztonságos ház férfiak számára.
Dragoljub Šešić nyugalmazott újvidéki üzletember fejéből pattant ki az ötlet.
– Néhány olyan barátom van, akiknek tisztességes, jó a felesége, de különös a természete. Állításukat gyakran ököllel vagy különböző konyhai tárgyakkal próbálják nyomatékosítani. Tudom, hogy ilyenkor nagyon kellene nekik egy hely, ahova elbújhatnak, ahol néhány napra, egy-két hétre meghúzódhatnának. Oroszlámos (Banatsko Aranđelovo) erre ideális. Nehezen megközelíthető, a főútvonalaktól távol eső, csendes falu. Vadászként ismertem meg azt a vidéket, és jómagam is szeretek ott pihenni, kikapcsolódni. Vadásztársam és barátom, Miloš Teofanov, aki Futakon él, de néhány évvel ezelőtt felújította oroszlámosi családi házát, és minden hét felét ott tölti, ugyanis ő a helyi közösség elnöke is, szerettette meg velem ezt a vidéket. Megvettem egy öreg házat – Oroszlámoson van belőlük bőven –, lebontottam, és Đorđe Grbić, ismert újvidéki műépítész terve alapján újat építek a helyébe. Tipikus falusi ház lesz, nem üt el a többitől. Háromszáz négyzetméter lakóterületen tíz embert tudunk majd elhelyezni. A hálószobák kicsik, közös a fürdőszoba és a vécé, lesz egy nagy társalgó, konyha…Természetesen ide nem jöhet bárki. Aki szolgálatunkat igényli, bizonyítania kell, hogy valóban „rászolgált”. Orvos ismerőseim is vannak, akik segíteni tudnak majd rajtuk, a bajukon. A ház már épül, júliusban lesz kész, a falu napján szeretném megnyitni.
A piros keretes házszámtáblákról azt olvasom le, hogy az Edvard Kardelj utcában járok, csupán az utca sarkán tudom meg, hogy már nem így hívják. Ma Január 9. utca. A törökkanizsai út torkollik ide, s ezen az utcán tovább haladva jutunk el Majdánra, Rábéra. Egy idős emberrel találkozom. Stevan Lazić hetvenhárom éves.
– Csak ebben az utcában huszonhárom üres ház van – mondja. – A lakók meghaltak, az örökösök nem költöztek vissza. Tito idejében még épültek házak Oroszlámoson, de azóta ez az első. Én a szomszédos Szigeten éltem, és hatvannégyben költöztem ide. Kétmillió-kétszázezer dinárért vásároltam meg azt a házat, amelyben most is lakom. Itt az út mellett. Akkor még makadám út volt, de egyetlen a faluban, ezért volt drága a ház, ugyanis Szigeten ennyi pénzért akár egy utcát is megvásárolhattam volna. Az utak meg épültek, az az út is, amelyen lassan mindenki elhagyta a falut. A férfiak biztonságos házára én már nem szorulok rá, de lehet, hogy nem is az lesz. Tulajdonosa és baráti köre ide jár vadászni. Gondolom, kiváló szállás lesz ez számukra. Annak azonban örülök, hogy van még ember, aki nem távozni akar innen, hanem ide költözni.
Miloš Teofanovval, a helyi közösség elnökével személyesen ugyan nem tudok találkozni, mert a falu ügyes-bajos dolgait intézi Törökkanizsán, de telefonon elmondja, hogy a hatásköre alá tartozó Oroszlámoson, Szigeten és Podlokanjon összesen 800 család él, főképpen idősek. Százötven ház áll üresen, és minden évben összedől néhány.
Ezen a télen is öt dőlt össze. Ez az én falum, és nagyon szomorú vagyok, amikor látom romlását, pusztulását. Pedig csodálatos vidék ez. Vajdaságban a leggazdagabb vadban. És itt van a hármas határ, és ha megépül a vámmentes övezet, két uniós ország felé lesz kijáratunk. Oroszlámoson a lakható házak 3000-5000 euróba kerülnek, azokért pedig amelyek már régen üresen állnak, egy hold háztájival együtt pár száz eurót kérnek. Mivel itt nemigen adódik munka a fiataloknak, azt tervezem, hogy a nyugdíjasokat csalogassam a faluba. Ezúttal is felszólítom a városban élő nyugdíjasokat, hogy gyerekeiknek, unokáiknak adják át városi lakásukat, házukat, és költözzenek ide. Habár úgy néz ki, hogy a világ végén vagyunk, mégis közel van Szeged, a kanizsai gyógyfürdő, Nagykikinda, Szabadka. Dragoljub Šešić ötletét üdvözlöm. Bízok abban, hogy mások is követik példáját. Persze nem abban, hogy biztonságos házat építsenek, hanem abban, hogy részben, vagy teljesen ide költözzenek. Sajnos ma csak a szegény emberek, főleg cigányok költöznek ide, akik a falu fölvirágzását aligha tudják biztosítani...
A helyi irodában Nataša Janošev anyakönyvvezetővel beszélgetek. Tőle kérdezem, mi a véleménye a férfiaknak szánt biztonságos házról?
– Amikor először hallottam róla, azt gondoltam, hogy vicc – válaszol mosolyogva. – Később, amikor már tudtam azt is, hogy kik építik, kik állnak e projektum mögött, már nem tartottam viccnek, ugyanis mindkét ember komoly vállalkozó, és úgy gondolom, hogy nem szélhámosságból teszik azt, amit tesznek. Egyébként, valószínűleg a férfiak számára is kell egy ilyen intézmény, a kérdés csupán az, hogy melyik férfi meri bevallani, hogy veri a felesége?
A falu nyugodt, tiszta, de üres
Stevan Lazić: Nem tudom, de lehet, hogy vadászlak lesz abból a házból
A világ épülő első menhelye férfiak számára
Az oroszlámosi vasútállomás. A síneket benőtte a fű, pedig valamikor itt az Orient Express is megállt
A romos, düledező házak nagy háztájival pár száz euróba kerülnek
