Bácska Budapestre költözött

Öt földrészről érkeztek vendégek szombaton a budapesti Stefánia palota Honvéd Kulturális Központjába, a Magyar Kultúra Napja Gálára. Már a belépőbe érve érezni lehetett azt a jóeső feszültséget, amely egy-egy jelentős díjkiosztó alkalmával a levegőben leng. Díszbe öltözött lovagok, apródok és koronaőrök kerülgették egymást, viseletbe bújt leányok és ifjak lepték el a folyosókat.
A felsorakoztatott asztalokon gondosan kirakott könyvek, folyóiratok és tájjellegű kiadványok várták a látogatókat. Az érdeklődőknek a Magyar Szó, a Hét Nap és a Forum kiadók munkatársai mutatták be a vajdasági köteteket. Az ablakok háttérfényének megvilágításában a temerini, a doroszlói és a topolyai tájházak kaccsingattak a mellettük levő szabadkai Zsinagóga és az aracsi pusztatemplom árnyékából. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet panóin érdekes egyveleget alkotott a méltóságteljes szecesszió, a kegyhelyek meghittsége és a régió népi építeszete. A kiállítással szemben megfoghatóvá váltak vajdaság kincsei: a bámészkodók az ügyes kezű kézművesek műhelyeinek félhomályában életre kelt remekműveket csodálhatták meg. Ezt már csak megkoronázta a kupuszinai mákos kalács, az óbecsei vendégváró bor és a pálinka, amelyet édesanyáik féltetten őrzött viseletében kínálgattak a bácskertesi leányok.
Kicsit olyan érzésem támadt, mintha az elmúlt órákban nem is utaztunk volna több száz kilométert. Bácskából Bácskába értünk. Nyilván ez is volt a célja a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnek, amikor a Falvak Kultúrájáért Alapítvány felkérésére elvállalta régiónk bemutatását. Sutus Áron, a szövetség elnöke elmondta, hogy a nemzetközi ünnepélyre már hónapokkal ezelőtt megkezdték az előkészületeket.
– Bácskát több szempontból is szerettük volna bemutatni. Egy részről adottak a mai napig tevékenykedő hagyományőrzőink, de a Tisza-mentére jellemző gazdag hagyományápolás sem maradhatott ki a programból. A közép- és észak-bácskai jellegzetességek mellett pedig igyekeztünk az irodalmunkat is bemutatni. Egész képet szerettünk volna mutatni a térségről, dióhéjba zárva álmodtuk meg a teljességet.
A Magyar Kultúra Napja Gála a szűkebb vagy tágabb közösségükért önzetlenül tevékenykedők nemzetközi ünnepe. Az Európai Unió példaértékű eseményét a Falvak Kulturájáért Alapítvány és a Honvéd Kulturális Egyesület szervezi meg a Himnusz születésnapján. Az évente megrendezett ünnepségen avatják lovaggá azokat, akik a magyarlakta tájakon huzamosabb ideje a kultúra különböző területein tevékenykednek: az idén hét ország harminchat elismert személye vehette át a lovagi címet. A Kárpát-medence egész területéről összesereglett díjazottakat és vendégeket Nick Ferenc, a Falvak Kulturájáért Alapítvány elnöke köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta a nemzeti összetartozás fontosságát, amelynek legfontosabb megtartó ereje a kulturánk ápolása. A hagyományaink feltárása, az új értékek teremtése és mindezek átörökítése pedig nem valósulhatna meg a közösségeket éltető „kovászemberek” nélkül, akiknek munkáját a Falvak Kulturájáért Alapítvány immár huszonnégy éve kitüntetésben részesíti – mondta az alapítvány elnöke. A csaknem száz civil szervezet képviselőit Erdélyi Lajos, a magyar Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős államtitkára, valamint dr. Fülöp Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának művészeti, közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkára is köszöntötte.
Az ünnepélyes gála meghitt hangulatú versválogatással kezdődött. A szülőföld szeretetéről Hajvert Ákos, vajdasági Radnóti-díjas vermondó és Tóth Péter Lóránt, kunszentmiklósi versvándor tett tanúbizonságot, majd a Boldogasszony Anyánk néphimnusz soraira a lovagok, az apródok és a koronaőrök a színpadra kísérték a Szentkorona másolatát. A köszöntőket követően a csókai Rákóczi Férfikar és az óbecsei Botra férfikórus előadásában felcsendült a Rákóczi induló egyetlen szöveges változata, amelynek sorait a szabadkai dr. Szőlősi Vágó László egykori lovag írta. Az egyedi előadásra az Adományozó Testület is bevonult, majd kezdetét vette a díjazottak elismerése.
A lovaggá ütés ceremóniájának állandó jelképei a kard, a pajzs és a címer. Az elismeréshez érem és nyaklánc jár, oklevéllel és ezüst kitűzővel. Az idén öt vajdasági is beíratkozhatott a Kultúra Lovagjai Aranykönyvébe. Pályázaton kívüli lovagi elismerésben részesült Micsik Béla, akit apródból a Magyar Kultúra Lovagjai közé emeltek. A törökbecsei népzenész és hitoktató a magyar kultúra hagyományainak határon túli ápolásáért kaphatta meg az elismerést. A határontúli magyar kultúra ápolásáért az idén Sziveri Szabolcs karnagyot, a csókai II. Rákóczi Ferenc Magyar Művelődési Egyesület elnökét és művészeti vezetőjét tüntették ki. Életmű elismerésben részesült Vajdaság egyik legismertebb néprajzkutatója, dr. Silling István.

A bácskertesi egyetemi tanárt a nyugat-bácskai magyar falvak hagyományainak kiválló ismerőjeként és néprajzi hagyatékunk gazdag publikálójaként mutatták be. Lovaggá avatták lapunk munkatársát, a vajdaságiak közkedvelt karikaturistáját is. Léphaft Pál a képzőművészeti és újságírói életművéért kaphatta meg a címet. A nemzetközi kulturális együttműködésért, valamint két vagy több nemzet kultúrájának együttes ápolásért járó Egyetemes Kultúra Lovagja elismerést Vajdaságból érkező dr. Csáky S. Piroska újvidéki tanár vehette át, akit az alapító lovag jogosítványaival is felruháztak. A lovagi címek mellett a gálán kiosztották az ifjúsági közösségeket kitüntető három Örökség-serleget is, amelyek egyikét a 25 éves Vajdasági Versmondók Egyesülete vehette át.

A díjazottak felavatásának ceremóniáját bácskai fellépők tették ünnepélyessé. A férfikórusok mellett színre lépett az óbecsei Csermely vonós banda, illetve a Halmos Béla vándordíjjal kitüntetett Csonka Ferenc és zenekara is. A közönség vastapssal jutalmazta a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület néptánccsoportjának lakodalmas összeállítását is. A Kultúra Lovagrendje zászlajának felszalagozását követően felcsendültek Szerbia és Európa himnuszai, majd a Szózat hangjaival zárult a Magyar Kultúra Lovagjainak avatóünnepsége Budapesten.