Rettegtünk. Félni kezdtünk attól, hogy atomháborúba torkolható összecsapás robban ki. Az ukrajnai orosz szakadárok védelmében Oroszország közbelép, mire válaszként beavatkozik az Egyesült Államok és a NATO. Márpedig ha köztük háború kezdődik, akkor már nem lehet tudni mikor vetik be az atomfegyvereket, holott azok bevetése az egész világ és az emberi civilizáció pusztulásával járhat.
A feszültség nem szűnt meg, az ukrán válság nem ült el, nem vetettek véget azoknak az eseményeknek, amelyek a két fél szembenállását demonstrálják. Csak éppen mind a két fél hangoztatja, hogy nem tesz olyasmit, ami összetűzést robbanthat ki, közben sorra meglépi mindazt, ami fenntartja a feszültséget, amelynek enyhüléséhez hozzájárult Emmanuel Macron francia elnök moszkvai és kijevi látogatása.
Már felfigyelhettünk arra, hogy igazolódik az a bölcs mondás, hogy ha egy esemény a történelemben megismétlődik, akkor az első esemény tragikus elemeket tartalmaz, a megismétlődésbe viszont komikus elemek keverednek. Most is sok mindent komikusnak tartanánk, ha nem lenne veszélyes.
A most megismétlődő, első alkalommal tragédiával fenyegető esemény az volt, hogy J. F. Kennedy egykori amerikai elnök eltökélte: mindenáron megakadályozza, hogy a Szovjetunió a határuk közvetlen közelében, Kubán rakétákat állíthasson fel. És parancsot adott a haditengerészetnek: mindenképpen akadályozzák meg, hogy a rakétákat szállító szovjet hajók eljuthassanak Kubába. Az egész világ lélegzetfojtva figyelte, mi lesz, ha a szovjet hajók eljutnak az amerikai zárlatig. Szerencsére ebből nem lett összecsapás, mert nemcsak a szovjet hajók fordultak vissza, hanem még egész mechanizmust dolgoztak ki annak megakadályozására, hogy az atomháború valamilyen incidens, vagy fatális véletlen folytán kitörjön.
A mostani eseménysort is Putyin orosz elnök azzal a nyilatkozatával indította el, hogy „Mi telepítünk rakétákat az amerikai határok mellé? Nem! Az Egyesült Államok jött rakétákkal a házunk küszöbére”. Már csak úgy hozzátette: A Nyugat becsapta Moszkvát, amikor megígérte, hogy a NATO egy hüvelyknyit sem terjeszkedik kelet felé. Azóta már öt bővüléssorozat volt.
Ami azóta történt, azon mosolyognánk, ha nem lenne veszélyes: mindenki tudja, hogy a NATO nem ígérheti meg, hogy nem bővül, de azért a tárgyalásokat folytatják. Tárgyalt a két elnök, hosszú szünet után összeült a NATO–Oroszország Tanács, kétszer is összeült a két külügyminiszter, számos egyéb tanácskozás volt. Ha nem lenne veszélyes, még Macronon is mosolyognánk, mert tudnánk, milyen kevés sikert hozhatott e heti látogatása Moszkvában és Kijevben.
A szembenálló felek álláspontjában is lenne mosolyogni való. Joe Biden amerikai elnök már többször kimondta, amit már különben is tudtunk: az Egyesült Államok nem küldene katonákat Ukrajnába, ha az országot az oroszok megtámadnák. Csak minden eddiginél szigorúbb szankciókat foganatosítana. Meg is találták a legszigorúbbnak tűnő szankciót: a rubelt ki kell zárni a nemzetközi kereskedelmi forgalomból. Mintha nem tudná, hogy ebbe belerokkanna Európa is. (Különben Moszkva készül is erre az eshetőségre: Putyin és Hszi Csin-ping már megállapodott abban, hogy a két ország közti kereskedelem hazai valutában történik.)
Az igazán megmosolyogni való dolog pedig az lenne, hogy az ilyen nyilatkozatok ellenére nemcsak nyakra-főre küldi a fegyvereket Ukrajnának, hanem csapatokat is vezényel az orosz határok közelébe. A fegyverek szállításával pedig az a helyzet, hogy 45 repülőgépnyi fegyvert és lőszert küldött Ukrajnába. (Egyetlen repülőgép 80 tonna lőszert vihet.)
Ez a nagy fegyverszállítási kampányon, ha nem lenne veszélyes, külön nevethetnénk. Azon, hogy a fegyvergyárak milyen lendülettel szállítják a fegyvereket és a lőszert Ukrajnának, hisz meg kell tőle szabadulni, hogy újat gyárthassanak. (Ahogy kommentátorunk cikkének címe mondja: „A fegyverszállítók offenzívája már megkezdődött”.)
Ezt a fegyverszállítási buzgóságot külön megmosolyognánk, ha nem lenne veszélyes, hisz az minden szállítmány ellenére nem képes Ukrajnát Oroszországgal egyenrangú ellenféllé tenni. Oroszország ugyanis 61,7 milliárd dollárt költ évente a hadseregére, Ukrajna pedig csak 5,9 milliárdot és 4,5-szer annyi katonája van mint Ukrajnának.
Nem kevésbé mosolyognánk Oroszországon sem, ha ez nem lenne veszélyes. Azon, hogy olyan buzgósággal bizonygatja, hogy nem fogja megtámadni Ukrajnát, közben mindent megtesz, hogy Nyugat azt higgye, bármelyik pillanatban megindíthatja ezt a támadást. Nemcsak inváziót gyakoroltat hadseregével, hanem még tényleg megmosolyogni való dolgokat művel. Például azt, hogy amikor a külföldi sajtó arról cikkezett, hogy tényleg nem kell tartani a letámadástól, hisz a felsorakoztatott katonaságnál alig van mozgókórház, akkor hirtelen növelte a mozgókórházak számát.
Van itt még két dolog, amivel kapcsolatban tényleg nincs semmi mosolyognivaló, de itt már nincs helyünk vele foglalkozmi. Az egyik Ukrajna helyzete. Volodimir Zelenszkij elnök azt bizonygatja, hogy csak a Nyugat csinál mesterségesen pánikot. Amitől félni lehet, az az ország belső összeomlása. Azt már nem is említette, hogy az ország félfasiszta rendszere fennmaradása egyetlen eszközének tekinti a kisebbségek elleni ágálást.
A másik ilyen figyelmen kívül hagyott dolog, de itt mi sem foglalkozhatunk vele: Európa hihetetlenül nagy függősége
