Egy rettenetes korszak érhet véget Latin-Amerikában, ha Kolumbiában sikerül megegyezni az utolsó gerillaszervezettel, a Nemzeti Felszabadítási Hadsereggel (ELN) is. A legveszélyesebb ellenséggel, a szintén szélsőbaloldali Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erőkkel nemrég kötött – véglegesnek szánt – békét a kormány, 52 év háborúskodás után.
Minden jel arra utal, hogy februárban megkezdődhet az egyezkedés az ELN-nel is.
Siker esetén pedig végleg lezárulhat a kontinens legrégebb óta tartó fegyveres konfliktusa. Akkor talán a biztonsági erők is fellélegezhetnek, bár nem lazíthatnak, mivel a jövőben is lesz munkájuk bőven. Kemény harcot kell vívniuk a kiterjedt bűnözés és a drogkartellek ellen.
Sőt egy újabb veszéllyel is szembe kell szállniuk, amely már a kábítószer (elsősorban a kokain) csempészeténél is fenyegetőbb. Az illegálisan működtetett bányákból származó arany széles körű adásvételéről van szó. A feketén nyert arany ugyanis immár többet hoz a konyhára, mint a narkotikumok árusítása, amit ENSZ-adatok igazolnak.
A világszervezet kimutatásaiból kiderül, hogy egy kiló aranyat – jó esetben – majdnem hússzor drágábban lehet értékesíteni, mint a kokaint. Jelenleg a nemesfém kilóját 37 500 dollárért mérik (legálisan), miközben a kokacserje leveléből előállított, azonos súlyú kábító porhoz – a titkos nagybani piacokon – 1000 és 2000 dollár közötti áron lehet hozzájutni. Öt éve, az arany magasabb árfolyamának köszönhetően, sokkal nagyobb volt a haszonkulcs.
A drogbárók már akkor hozzáláttak üzletpolitikájuk átalakításához. A váltás sikerült. A hírhedt kolumbiai drogkartellek 2015-ös bevétele az aranyból már megközelíthette a 2,6 milliárd dollárt, miközben a kábítószer illegális kereskedelmével legfeljebb 1,5 milliárdhoz juthattak. Az ENSZ mindenestre ekkora összegeket valószínűsít.
Latin-Amerika más országaiban is hasonló a helyzet. A csábító profit hatására virágzik az illegális aranybiznisz. A kontinensen sokkal több a törvénytelenül működő bánya, mint bárhol másutt a világon. Kolumbiában és Venezuelában az arany majdnem 90, a közeli Ecuadorban pedig 80 százalékban zugbányákból származik.
Becslések szerint Kolumbiában húszezer lehet az engedély nélkül létesített aranybányák száma, amelyekben több mint 50 ezren dolgozhatnak. Brazíliában, csak az Amazonas-medencében működő illegális kitermelő helyeken pedig legalább 80 ezren kutatnak a nemesfém után.
Mindenütt gomba módra szaporodnak a titkos kis aranybányák. Ennek nemcsak a nagyobb haszon az oka, hanem az is, hogy a csillogó portéka értékesítése sokkal kevésbé kockázatos, mint a kábítószeré. A bányatelepeket fegyveres bandák ellenőrzik (kényszerítik védelmi pénz fizetésére) vagy működtetik.
A munkaerő helyi szegényekből s indiánokból áll, de nem ritka a rabszolgák alkalmazása sem. Sok helyen gyerekeket is munkára fognak. Egy részük gyakran a tulajdonos rabszolgája.
A bolíviai Potosí bányavidéken (néhány éve) egy-egy ilyen kiskorúhoz már 3–7 dollárért hozzá lehetett jutni. Rolando Villena, az ország volt ombudsmanja legalábbis így tudja. Szerinte az illegális aranylelőhelyeken dolgozó 45 ezer bolíviai munkás csaknem egyharmada gyerek.
Rendszerint fiúkat és férfiakat alkalmaznak. A lányokat viszont a bányavidékek nagyobb településein létesített bárokban, bordélyokban kényszerítik szexmunkára a futtatóik, tulajdonosaik. Csak a perui La Rinconada bányaipari központban több mint 4500 lehet azoknak a prostituáltaknak a száma, akiket az aranyásók kiszolgálására kényszerítettek a helyszínre a főnökeik.
A bűnbandák sok helyen elintézik azt is, hogy a hatóságok szemet hunyjanak a tiltott tevékenységek fölött. Néha ezt jutalékkal érik el, máskor zsarolással és megfélemlítéssel tartják sakkban a hatalom embereit.
A törvények kijátszása vagy megsértése mellett egyéb súlyos problémák is akadnak. Aranycsináláskor ugyanis higanyt és ciánt használnak, s a művelet során hatalmas mennyiségű vízzel beleengedik a folyókba, tavakba. Az erősen mérgező szennyezés a természetben elpusztítja az élővilágot, az ivóvízbe kerülve pedig emberek halálát okozhatja.
Az illegális bányászat gyakran az (ős)erdők mélyén folyik, miután megtisztították a terepet, vagyis kivágták a fákat, majd hatalmas mélyedéseket, üregeket vájtak a földbe, teljesen felforgatva, tönkretéve a termőtalajt. Latin-Amerikában az utóbbi 15 évben csaknem 200 ezer hektáron tarolták le az őserdőt, hogy törvényellenesen aranybányákat nyissanak.
Amióta az arany lett az új kábítószer a kontinensen, a helyi kormányoknak egyre nagyobb erőket kell bevetniük a bűnözés elleni harcban, és egyre többet kell költeniük az új feladatra. Pénzből pedig mindig kevés van, miként munkahelyekből is. Ezért a hatalom – bár küzd a probléma ellen – sok esetben nem erőlteti a hírhedt bányák felszámolását.
Több politikus gondolkodik úgy, hogy az ilyen helyeken dolgozók legalább gondoskodhatnak családjuk számára a megélhetésről. Helyi mércével mérve a fizetés valóban elfogadható. Napi 30–75 dollár, ami jóval több, mint amennyit például mezőgazdasági munkával meg lehet keresni.
