Sokan furcsállják, hogy az új amerikai elnök azoknak az államoknak a polgárait tiltotta ki ideiglenesen a hazájából, ahonnan csak nagy ritkán vagy egyáltalán nem mentek fanatikusok az USA-ba terrortámadásokat végrehajtani, miközben továbbra sem keménykedik azokkal az országokkal, amelyekből eddig már többen érkeztek, kizárólag merénylet elkövetése végett.
Pedig Donald Trump egyik indoka épp az, hogy egy új ellenőrzési mechanizmussal erősítse a nemzet biztonságát, távol tartsa országától a radikális iszlamista terroristákat, és megakadályozza a gyanús személyek bejutását az Egyesült Államokba.
A hét, muszlim többségű ország állampolgáraira vonatkozó beutazási tilalomról, a bevándorlás megszigorításáról és a menekültek beengedésének leállításáról január 27-én adott ki rendeletet. Otthon és külföldön is sokan bírálták a tilalmakat, amelyek sok ember számára azt az üzenetet hordozzák, hogy az USA nem kér a menekültekből, sem a muszlimokból.
Néhányan meg is támadták a rendeletet, amelyet James Robart seattle-i (szövetségi) bíró február 3-án azonnali és országos hatállyal felfüggesztett. Ezzel éktelen haragra gerjesztette az elnököt, aki visszatámadott. Az igazságügyi minisztérium gyors fellebbezését azonban elutasították, úgyhogy a múlt hét végén újraindulhatott az érvényes vízummal rendelkező bevándorlók és menekültek fogadása.
FELEDÉKENY OBAMA
A Trump intézkedésével érintett hét országról azonban már az előző elnök, Barack Obama kormányzata is úgy vélte, hogy a terrorizmus melegágyaként szolgálhatnak. Ezért inkább korlátozta azoknak a személyeknek a beutazását, akik a gyanúsnak minősített államokban jártak, vagy onnan érkeztek. Obama mandátuma alatt a Trumpéhoz hasonló lépést is tettek: 2011-ben fél évig szüneteltették a vízumkiadást az iraki menekülteknek, megakadályozva így a belépésüket az USA-ba.
Ezekről az intézkedésekről már sokan megfeledkeztek. Talán Obama is, aki Twitter-üzenetében 2015 novemberében már a következőket írta: „a kapu bezárása a menekültek előtt ellenkezik alapvető értékeinkkel”.
Annak idején Bill Clinton is azzal dicsekedett, hogy az amerikai „az immigránsok nemzete”. Nagy tapsot kapott azonban akkor, amikor a határőrizet megerősítését javasolta, s közben az – amerikai munkahelyeket veszélyeztető és az adófizetők terheit növelő – illegális migránsokat ostorozta egyik beszédében elnöksége idején (1993 és 2001 között).
Clinton nemcsak az engedély nélkül „belopózott” bevándorlók tömegei miatt csapott lármát, hanem kilátásba helyezte a bűncselekményekért elítélt idegenek gyors kiutasítását is.
KARIKATÚRAHŐSÖKKÉ VÁLTAK
Az amerikai törvényeket és az íratlan szabályokat azonban nemcsak egyik-másik bevándorló nem tartotta be a múltban, hanem rengeteg helybeli sem, aminek gyakran az idegenek látták a kárát. A „jöttmentek” iránti ellenszenv vagy ellenséges magatartás kinyilvánítása ugyanis nem tegnap kezdődött, és nem csak a muszlimok ellen irányul(t).
Korabeli karikatúrák bizonyítják, hogy a bevándorlókat a helyiek olykor emberevőnek vagy sáskának, máskor Európa nyomornegyedeiből hajón érkezett – anarchista, szocialista vagy maffia – patkánynak szólták le. Alávaló népségnek tartották őket.
Nyilván nem mindenki véleménye volt ennyire lesújtó, ám az előítéletesek között bőven akadtak olyan derék polgárok is, akik a legbefogadóbbnak és liberálisnak tartott New Yorkban, Bostonban vagy Philadelphiában éltek.
A KATOLIKUSOKAT SEM KÍMÉLTÉK
Hajdanán a római katolikusokat sem nagyon szívlelték, sőt durván, megalázóan bántak velük. Erre már Ed Falco, a Keresztapa című híres „maffiafilm” alapjául szolgáló regény (A Corleone család) írója is felhívta a figyelmet. Évekkel ezelőtt írta, hogy a katolikusok helyzete az USA-ban valamikor hasonló volt, mint jelenleg a muszlimoké.
Megítélésükre jellemző, hogy a XVIII. század utolsó harmadában a New York-i katolikusok csak a település akkori közigazgatási határán túl építhettek maguknak templomot. Az angolszász protestáns illetékesek ugyanis így próbálták megkímélni a várost a pápa (értsd: a Vatikán) és a gonosz külső erők befolyásától. Bár az építkezés szabályosan zajlott, elégedetlen protestánsok egy csoportja 1806-ban véres zavargást robbantott ki a templomnál.
PATKÁNY OLASZOK, MAJOM ÍREK
Az ország múltjában ez nem egy kirívó eset, hanem egy a megszámlálhatatlan atrocitás közül, amelyeknek különböző etnikumok tagjai és vallások követői voltak kitéve.
A korábban érkezett bevándorlók időnként elutasították, megvetették és lenézték az új migránsokat, de az sem volt ritka, hogy ellenségesen kezelték őket. Mások inkább azt szerették volna, hogy minden idegen mielőbb tűzzön vissza oda, ahonnan jött, vagyis a „nagy vízen” túlra.
Előfordultak gyilkosságok, lincselések is. Ed Falco szerint az USA történelmének egyik öröksége az is, hogy az utóbbi 250 évben egymás utáni hullámokban odaérkezett különböző népcsoportok tagjait gyanakvással, ellenségesen fogadják, olykor akár meg is gyilkolják egyik-másik friss bevándorlót.
Egy időben az olaszokat patkányoknak vagy bűnözőknek tekintették, az íreket meg majmoknak. Az ország eddigi legnagyobb lincselése is – rendőrgyilkosság gyanújába keveredett – olaszok ellen irányult 1891-ben. A New Orleans-i eset áldozatairól a New York Times lap akkor – bizonyítékok nélkül – ezt írta: „…alattomos és gyáva szicíliaiak, banditák és gyilkosok leszármazottai” voltak. A tömeget fellázító John Parker később Louisiana állam kormányzója lett, aki 1911-ben azzal a megjegyzésével vált hírhedtté, hogy az olaszok „egy kicsit még a négereknél is rosszabbak”.
Sokszor megtörtént az is, hogy a – kelet-európai pogromok elől odamenekült vagy máshonnan érkezett – zsidókat leköpködték az utcán.
ÍRÁSBELI VIZSGA
Az ázsiaiak, főleg a kínaiak elleni támadások sem voltak ritkák. A kínaiak ellen Kaliforniában kirobbant lázongások hatására Washington 1882-ben törvényben tiltotta meg (10 évre) a kínaiak amerikai betelepülését. Később (1917-ben) már az ázsiaiak bevándorlását korlátozó, majd (1924-ben) a teljes kirekesztésüket kimondó jogszabály elfogadása következett.
A múlt század fordulóján a kelet-európaiak is megkapták a magukét. Az 1913-ban megjelent Invaders (Megszállók) című regény például azt a látszatot keltette, hogy a lengyel emigránsok szörnyek, állatszerű lények.
A kelet- és dél-európai (többségében katolikus vallású) térségekből származók nagy száma miatt az amerikai parlament előbb 1921-ben, majd 1924-ben emelt törvényes akadályt az onnan érkezők elé, miközben előnyben részesítette az észak- és nyugat-európai migránsokat.
A trumpi „muszlim-tilalom” előtti régi időnkben egyéb szempontokra helyezték a fő hangsúlyt a hatóságok. Az 1915-ös törvény egyebek mellett előírta, hogy az USA-ba letelepedni vágyóknak bizonyítaniuk kellett, hogy tudnak írni és olvasni. A következő (1917-es) jogszabály pedig megtiltotta a bevándorlást az alkoholistáknak, anarchistáknak, bűnözőknek, gyengeelméjűeknek, szegényeknek, csavargóknak, fertőző betegeknek, mentálisan vagy fizikailag sérülteknek, a többnejűség gyakorlóinak és a prostituáltaknak.
TRUMPÉK IS MESSZIRŐL JÖTTEK
A minap Trump (akinek a nagyapja Németországból jutott el az USA-ba, jelenlegi felesége pedig Szlovéniából) egyebek mellett arra hivatkozva írta alá a muszlimok egy része ellen is irányuló rendeletét, hogy eddig „szinte lehetetlen volt keresztényként Amerikába bevándorolni”. Érvelése hamis és hazug. Igenis mentek korábban keresztények abba az országba, ahol sokszor egyáltalán nem olyan emberségesen vagy segítőkészen fogadták őket, ahogyan az őshonos indiánok a Nagy-Britanniából érkezett első bevándorlókat 1620-ban.
Apropó, mi is történt az indiánokkal, akik vízum és egyebek nélkül beengedték – a vallási türelmetlenség és üldöztetés elől – a későbbi Amerikai Egyesült Államok területére menekült első briteket és az utánuk érkezőket?
