Nagy a készülődés annál a föld alatti létesítménynél, ahol eddig már négyszer hajtott végre kísérleti nukleáris robbantást Észak-Korea. Ezúttal állítólag egy gigabomba tesztelésére készül. Az utóbbi időben több rakétakísérletet is végrehajtott, amelyekkel a márciusban kezdődött amerikai–dél-koreai hadgyakorlatokra válaszolt.
Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor rezsimjét ismerve nem meglepő a fenyegetőzés. Az elmúlt napokban azonban több olyan esemény is követte egymást, amelyeknek egy része nem köthető Észak-Koreához, sem Kimhez, mégis nyugtalanságot keltettek a Koreai-félszigeten. Emiatt az eddiginél is nagyobb bizonytalanság lett úrrá a térségben. A környező országok egyre idegesebbek, türelmetlenebbek, beleértve a meghatározó hatalmakat (Japánt, Kínát, az Egyesült Államokat és Oroszországot) is, amelyek szintén feszülten figyelnek, intézkednek, egyezkednek ebben az ügyben.
A szokásos észak-koreai kardcsörtetés, az atombombákkal való fenyegetés és néhány turpisság ezúttal komoly diplomáciai konfliktusokkal is párosult. Az egyik Kínával, a másik az USA-val, a harmadik Dél-Koreával, a negyedik Japánnal, az ötödik Malajziával alakult ki.
Az utóbbi országban – phenjani ügynökök közreműködésével – februárban ugyanis meggyilkolták Kim Dzsong Namot, az észak-koreai vezér féltestvérét. Az akciót állítólag Kim Dzong Un utasítására hajtották végre. A diktátor attól tartott, hogy féltestvére – pekingi segédlettel – a hatalmára tör.
A fő külföldi támogatójának számító Kínával pedig azért rúgta össze a port, mert az februárban leállította az észak-koreai szén importját. (Az ENSZ által tiltott észak-koreai rakétakísérletek miatt.). Bár a döntés csak erre az évre szól, mégis jelentősen lecsökkenti a phenjani rezsim szerény bevételeit, amiért Kim élesen bírálta Pekinget.
Közben az amerikai fenyegetésekre hivatkozva folytatja a készülődést a háborúra, illetve a válaszcsapásra, hiszen mindig azzal érvel, hogy elsőként senkit nem támad meg. Washington ezt nem hiszi el, ezért a napokban megkezdte a THAAD-rendszer telepítését Dél-Koreába, amellyel az észak-koreai ballisztikus rakétáktól védené meg térségbeli szövetségeseit.
A THAAD egy fejlett és mozgatható védelmi rendszer. Legfontosabb részét (elfogó) rakéták képezik, amelyekkel már a légkör felső rétegeiben meg lehet semmisíteni a behatoló ellenséges csapásmérő eszközöket.
Peking és Moszkva attól tart, hogy a radarokkal is felszerelt THAAD-egységek – az észak-koreai haderő tevékenységének ellensúlyozása ürügyén – valójában kínai és orosz területeket figyelnek meg. Ez pedig sértené alapvető érdekeiket. Azt is valószínűsítik, hogy a komplexum – amelyet idővel összekapcsolhatnának az amerikai és a japán légvédelemmel – inkább ellenük irányul, semmint Észak-Korea ellen.
Az amerikai lépés szembefordította Pekinget és Szöult. Kína válaszlépésekkel fenyegetőzik, az esetleges következményekért pedig az USA-ra és Dél-Korára hárítaná a felelősséget. Oroszországgal máris ellenintézkedésekről egyezett meg. Részleteket ugyan nem árult el, csak annyit közölt, hogy a megállapodás „a két ország érdekvédelmét és a térség stratégiai egyensúlyának megőrzését” szolgálja.
Az Egyesült Államok ugyanakkor Kínát sürgeti. Arra próbálja rávenni, hogy zabolázza meg Észak-Koreát, s akkor talán csillapodik a feszültség a térségben. Peking azonban mindenkitől engedményeket vár a Koreai-félszigeten, s legfeljebb annak fejében vállalkozna érdemi lépésekre. A múlt héten mindenesetre javasolta Phenjannak, hogy hagyjon fel a rakéta- és nukleáris tesztekkel. Dél-Koreától és az USA-tól pedig a közös hadgyakorlatok törlését várná el. Korábban azt is jelezte, hogy számára az lenne a legjobb, ha atommentesítenék az egész Koreai-félszigetet, s az amerikaiak elhagynák a terület déli részét.
A Fehér Ház nem gondolkodik a kivonuláson, Észak-Korea esetében pedig minden eshetőségre felkészült. Jelenleg leginkább azt szeretné elérni, hogy az eddiginél is keményebb szankciókkal kényszerítse vissza Phenjant a leszerelési tárgyalásokhoz.
A dél-koreai fejlemények is befolyásolhatják a hosszú távú amerikai stratégiát a térségben. Különösen azok után, hogy a múlt héten – korrupció miatt – felmentették tisztségéből Pak Gun Hje elnök asszonyt. Az egész országot megrázó példátlan ügy azonban ezzel még nem ért véget. Pakot többen felelősségre vonnák, miközben a botrány további szereplőinek szigorú megbüntetését követelik.
Május 10-éig ráadásul új államfőt kell választani Dél-Koreában. Az elnöki tisztség főesélyese az a Mun Dzse In (ellenzéki szociáldemokrata vezető), aki hajlandó a nyitottabb és szorosabb együttműködésre Észak-Koreával.
Washington szempontjából ez egyáltalán nem mellékes, miként az sem, hogyan alakul a kapcsolata Pekinggel, hiszen a dél-kínai-tengeri szigetvitáik vagy Donald Trump elnök kilátásba helyezett protekcionista gazdasági intézkedései kiélezték a kétoldalú viszonyt. Az azonban már most látszik, hogy Kim Dzsong Un ebben a (nagyhatalmi) játszmában, amelynek a végét talán senki sem látja, csak (fontos) mellékszereplő.
