(Beta/AP)
Megcélozta a Marsot: Barack Obama
Tudósítónk jegyzete
Washington, április 16.
Amikor az amerikai kormányzat rádöbbent, hogy a Szovjetunió megelőzte a világűr meghódításában (értsd: az amerikai atomfegyverzet akkori előnyeit ellensúlyozni kívánó űrfegyverkezés „humanista” álcázásában), akkor alig néhány évbe tellett, hogy az USA visszahódítsa, és azóta is megtartsa, technológiai elsőbbségét.
Most újra válaszúthoz jutott az űrkutatás, de már korántsem olyan egyszerű az ésszerű folytatás felvázolása – és még bonyolultabb annak politikai megvalósítása.
A Columbia űrrepülőgép 2003. februári katasztrófája nyomán ifj. George Bush akkori elnök még gyorsan nagy terveket állított a NASA elé, ám soha többé nem tért vissza rá, és pénzt sem sikerült biztosítania a Holdra való visszatéréshez, a Mars emberek által történő meghódításáról nem is beszélve.
Most viszont sokkal nehezebb pénzügyi helyzetben kellett Barack Obamának körvonalaznia a NASA küldetését, illetve költségvetésének megnyirbálását. A Fehér Ház először azt tette közzé, hogy a Holdra való visszatérésből nem lesz semmi, de a Mars-utazás előkészületeit is meg kell nyirbálni. Ez óriási felháborodást váltott ki NASA-körökben, mire Obama – az egy évig húzódó és majdnem vereséggel végződő egészség-biztosítási reform tanulságaiból okulva – elhatározta, hogy személyesen látogatja meg a floridai kilövőtelepet és megpróbál új vízióval lelket önteni a depresszió szélére sodródó amerikai űrkutató-társadalomba.
A Bush-féle terv megalapozatlan volt, Obama racionális tervezése viszont felborzolta a kedélyeket. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy még Neil Armstrong, az első ember, aki a Holdra lépett – egyébként azóta teljesen visszahúzódva élő konzervatív nyugdíjas – is megszólalt és élesen bírálta a NASA céljainak leszűkítését és Obama űrpolitikáját.
Minden dilemma politikai, az űrkutatás is az: két olyan állam van, amelyik legtöbbet veszít, ha jelentősen csökken a NASA tevékenysége: Texas és Florida. Munkahelyek ezrei és a NASA-t kiszolgáló cégek százainak üzleti alkalmai mállnak szét ha csökkennek a megrendelések. Texas nem igazán számít az elnöknek, hiszen ott úgyis a republikánus jelölt győz, Florida azonban tét-állam lehet, ezért Obama Cape Canaveralban vázolta legújabb elképzeléseit.
A Holdra csakugyan nem érdemes visszatérni, mert „ott már jártunk”, és minden, ami onnan megtehető, azt robotok és számítógépek is el tudják végezni. Ebben majdnem minden űrkutatási szakértő és csillagász egyetért. Csakhogy semmi nem nyújt akkora támaszt az űrkutatás pénzeléséhez, mint az űrutasok emberi sikerei. A gépi eredmények nem képesek annyira megérinteni a mai választók fantáziáját, hogy adófizetőkként a pénztárcájukba nyúljanak.
Ezért Obama picit visszakozott, és konkrétabb célokat vázolt fel: 2025-ig el kellene jutni egy aszteroidra (kisbolygóra), a 2030-as évek közepe felé pedig az első emberek irányította űrhajónak meg kellene kerülnie a Marsot. A Bush-féle új Hold-utazáshoz tervezett kapszula-programot úgy alakítanák át, hogy az a Nemzetközi Űrállomás „mentőcsónakjaként” szolgálhasson. Obama ezenkívül 6 milliárd dollár emelést ígért a NASA-nak a következő 5 év alatt (elenyésző költségvetési tétel, ha tudjuk, hogy a munkanélküliségi segély egyetlen hónapra történő meghosszabbítása 9 milliárdba kerül), valamint 40 milliónyi átképzési segélyt azoknak, akik mégiscsak elveszítik munkahelyüket a NASA „karcsúsítása” során.
Obama ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy „az új időkben újfajta gondolkodásmóddal” kell megközelíteni az űrkutatást, és felszólította a magánszektort, hogy nagyobb erőkkel folytassa a Nemzetközi Űrállomásra való szállítási módszerek kifejlesztését. Tárgyilagos elemzők szerint ez felszippanthatná a munka nélkül maradó űrmérnökök és technikusok legnagyobb részét – csakhogy egyelőre nem látszik, milyen profitérdekekkel vetné bele magát ebbe a küzdelembe a magántőke.
A világszerte roppant sikeres maratoni tévésorozat, a Star Trek révén elterjedt mondás, hogy a világűr az „utolsó határvidék”, amit az emberi szellemnek meg kell vagy lehet hódítania, így újabb határokat vont maga köré: az állam már nem érdekelt, Amerika pillanatnyilag nem képes vagy nem hajlandó elegendő pénzt ilyen presztízsértékű víziókra fordítani. A konzervatív erők, amelyek minden újabb állami kiadást elleneznek, ugyanakkor az űrpolitika racionalizálására is azonnal lecsapnak.
Hol a (z)űr határa – ki tudja? Egyelőre a leggyorsabb űrhajók és a legélesebb teleszkópok (nemhogy a politika) sem képesek elérni meg belátni az emberi gondolkodás gyorsan változó, zűrös határvidékeit.
