Tudósítónk jegyzete
Washington, április 23.
Az Obama-kormányzat hivatalba lépése óta dolgozik a pénzügyi rendszer reformján, és az egészségbiztosítási erőfeszítések sikerén felbuzdulva az elnök végre jelt adott annak törvénybe iktatására.
A reform nem is annyira a pénzintézetek kapzsiságát kívánja megzabolázni, hanem annak a lehetőségét szeretné csökkenteni, hogy az – a kapzsiság – az egész pénzügyi rendszer, sőt az egész világgazdaság összeomlásához vezethessen.
Mivel azonban a közvetlen veszély a még Bush alatt jóváhagyott, sok száz milliárdos bankmentési programmal elhárult, a pénzügyi világ – amely az idén már újra sok-sok milliárdos profitnak örvendhet –, valamint a politikai jobboldal, ennek is minden erejével ellenáll. A Wall Street vezetői azzal dicsekszenek, hogy szinte minden állami segélyt visszafizettek, s ennek alapján követelhetik – milliós költséggel lobbiznak ellene –, hogy az állam ne hozzon korlátozó rendelkezéseket a „kreatív üzleti megoldások” megfékezésére.
Ha a közönséges halandó nem is érti, hogyan juttatták a világot a csőd szélére ezek a „kreatív” üzleti ötletek, azoknak következményeit szinte mindenki megérezte – kivéve éppen azokat a bankvezéreket, akik jóváhagyták a katasztrófához vezető ügyleteket. Ezek a pénzügyi vezetők ugyanis azóta vagy százmilliós nyugdíjakkal tűntek el a színről, vagy, ha a felszínen tudtak maradni, azóta ismét milliárdos egyéni(!) nyereségekkel számolhatnak.
Ezért van az, hogy az átlagpolgárt ezúttal nehezen lehet majd Obama szándéka ellen uszítani, mint ahogy az egészségbiztosítási törvénykezés során történt. Washington ugyanis nem akarja államosítani a pénzpiacokat, még csak az eddiginél jobban megadóztatni sem azokat, hanem csak biztonsági korlátokat tervez állítani a szakadék szélére. Ennek helyszíni magyarázása érdekében utazott az elnök a héten New Yorkba, az „oroszlán barlangjába”, a Wall Streetre, hogy 150 évvel Abraham Lincoln történelmi rabszolgaság-ellenes beszéde után, annak a közvetlen színhelyén elmondja, miért nem hagyhatja többé Amerika a beruházási bankokat szabályozatlan körülmények között mesterkedni.
Az állami tőzsdefelügyelő szerv éppen a napokban indított eljárást az egyik ilyen hatalmi gócnak számító cég, a Goldman Sachs ellen, amikor sikerült bizonyítékot találnia arra, hogy a beruházási bank olyan üzletet kínált ügyfeleinek, amelynek sikere ellen saját maga spekulált – és nyert. A tőzsdebizottság 5 tagja közül a két republikánus ezt a vádemelést sem szavazta meg, a szenátusi jobboldal pedig ismét a szabályozási törvény megakadályozásán mesterkedik.
Ezúttal azonban jóval nehezebb dolguk lesz, mert az utca embere – a Fő utca a Wall Streettel szemben, ahogy Amerikában a kisembert nevezik a nagytőkéhez képest – végképp nem érti, miért a nagybankokat kellene továbbra is védelmezni, amikor azokat legutóbb is gondolkodás nélkül kimentette az állam, az adófizetők pénzén, és „unokáink is törleszteni fogják” alapon.
Obama szerint „azoknak a bankoknak, amelyeknek az üzleti modellje nem az ügyfelek megfejéséből áll, nincs mit tartaniuk a reformtól”. A Republikánus Párt viszont már megint a „szocializmus kísértetével” fenyegeti Amerikát, amikor Obama éppen csak egy felügyelő bizottságot szeretne felállítani, amely figyelemmel kísérné – valódi betekintési joggal – a pénzügyi folyamatokat, ahelyett, hogy a mindent felemészteni készülő tűzvihar kitörése után kelljen az adófizetők pénzét költenie a rendszer megmentésére.
A Wall Street „falazói” közül egyes vezérigazgatók – milliárdos év végi prémiummal a zsebükben – el sem mentek Obama beszédére, a kongresszusi köntörfalazók pedig azzal ijesztgetik a választókat, hogy az elnök „örökös bankmentési akciókra” készül, és ahhoz kér 50 milliárd dolláros vésztartalékot a nagy bankoktól.
Az örökösen a „túl kövér államtól” tartó rókák megint farkast kiáltanak – miközben szorgalmasan dézsmálják a tyúkólat. A kisember meg csak kapkodja a fejét: kire bízhatja ma már egyáltalán a pénzét!? Nem csoda, hogy újra növekszik a fogyasztói kedv: amit holnapra félreteszel, afölött nincs többé hatalmad – jobb tehát, ha azonnal elköltöd. Aztán meg majd csak marad még „annyi állam”, hogy megmentsen a legrosszabbtól.
