2024. július 17., szerda

Ki céloz, és ki húzza a ravaszt?

A SZUPREMATIZMUS RÉME – Újra felüti a fejét a szélsőjobboldali terrorizmus, akárcsak Clinton megválasztása után? – Gyűlöletbeszéd és politika

Beta/AP

Hosszú sor a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum előtt

Tudósítónk jegyzete

Washington, június 12.

Egy 88 éves, büntetett előéletű szuprematista (a fehérek felsőbbrendűségét hirdető személy) szerdán a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban meggyilkolt egy fekete őrt, aki – a látogató idős korára való tekintettel – ajtót nyitott neki.

Néhány héttel ezelőtt egy kansasi templomban istentisztelet közben megöltek egy éppen ministráló, 68 éves nőgyógyászt, mert úgynevezett kései magzatelhajtást is végzett saját magánklinikáján. (Amerikai definíció szerint ez az eljárás a 22. és a 29. hét között legális, ha az anya élete veszélyben forog, vagy ha a magzat súlyosan deformálódott.) Obama elnök legfelsőbb bírósági jelöltjét rasszistának kiáltották ki, mert azt találta mondani, hogy „egy bölcs latina (dél-amerikai származású bevándorló) asszony, akinek gazdag élettapasztalata van, jobb döntést hozhat, mint egy fehér férfi, aki nem esett át hasonló megpróbáltatásokon”.

Mi a közös a második és a harmadik esetben? Az, hogy a kisebbségellenes megnyilatkozások a szélsőséges jobboldali sajtó kedvenc témái közé tartoznak. A Fox hírtévé – amelyet milliók néznek az USA-ban – egyik hírhedt műsorvezetője, Bill O’Reilly 29 alkalommal foglalkozott (a gyilkosság előtt) a megölt nőgyógyásszal, és számos esetben kihasználta annak vezetéknevét a kipellengérezésre: „Dr. Tiller, the Baby-Killer” (Dr. Tiller, a babagyilkos). Ez volt a rendületlenül hangoztatott megbélyegzés.

Nehéz lenne bebizonyítani, hogy az egyébként kétes integritású gyanúsított éppen a tévéműsorok alapján határozta el magát a gyilkosságra, de az eszmei kapcsolat kétségtelen. A jobboldali hírforrások felelőssége annál nagyobb, mivel pontosan tudják, hogy a nőgyógyászati klinikák és az ott dolgozó orvosok, ápolók meg a páciensek is, már hosszú ideje valódi ostromállapotok közepette működnek, mert az abortuszt ellenző szervezetek folyamatos tüntetéseket és elrettentő akciókat hajtanak végre ellenük, sőt korábban sem riadtak vissza orvosgyilkosságoktól.

Barack Obama számtalanszor kinyilvánította a tavalyi kampány során és hivatalba lépése óta is, hogy ellenzi a magzatelhajtást, de a bűntett következtében létrejött terhességek, valamint egészségügyi okok miatt kiáll annak törvényessége mellett. A meggyilkolt dr. Tiller például egy 9 éves kislányon végzett abortuszt, akit az édesapja ejtett teherbe. Vajon kinek az oldalán kell állnia a törvénynek az ilyen esetekben?

A kisebbik fővárosi napilap, az egyébként professzionális külpolitikai rovattal rendelkező, jobboldali Washington Times még a minap is azt állította, hogy Obama tulajdonképpen muzulmán. Milyen üzenetet olvasnak ki az ilyen felelőtlen véleményekből azok, akik amúgy is hajlamosak a kisebbségek gyűlöletére?

A kongresszusi és elnökválasztásokat tavaly novemberben elveszítő Republikánus Párt a mai napig keresi önmagát. Ezt az önmegújulást azonban nem a párt tisztességes és jó nevű konzervatív körei vezetik, hanem az egész pártot a szélsőjobb felé tolni igyekvők, köztük Rush Limbaugh rádiós kommentátor, aki a gyűlöletbeszéd egyik legnagyobb mestere az Egyesült Államokban. Kutatások szerint a párttagság 10%-a ma úgy véli, hogy ő a szervezet leghitelesebb szónoka. Rajta kívül az újra gyakran megjelenő Dick Cheney volt alelnök szónokol legtöbbet hasonló tónusban, valamint a kilencvenes évek közepén feltűnt és a Clinton-ellenes jobboldali hadjárat vezéreként ismert Newt Gingrich egykori képviselőházi elnök, aki minden „családi értékek”-retorikája ellenére folyamatos házasságtörésben élt, miközben Clintont akarta leváltani.

Ezzel vissza is tértünk az időben az eddigi legsúlyosabb amerikai belföldi terrortámadásra, az 1995-ös oklahomai robbantásra, amelyben 168 ember halt meg, és amit szintén fehér bőrű amerikaiak követtek el. Megfigyelők akkor sem mulasztották el megállapítani, hogy a 12 évig tartó konzervatív uralom után 1993-ban hivatalba lépő demokrata elnök politikája „zaklatta fel” a szélsőjobbot, akárcsak most az, hogy egy fekete férfi került a Fehér Házba.

Az USA belbiztonsági minisztériuma áprilisban úgy értékelte, hogy pillanatnyilag a legnagyobb terrorveszélyt éppen a hazai szuprematisták jelentik. A jobboldal akkor alaposan felhördült ezen, azóta viszont két ember belehalt a „fehér gyűlölködés” fekete akcióiba. Lehet, hogy mégiscsak komolyan kell venni a gyűlöletbeszéd jelenségét?