Beta/AP
Sikerül-e neki? – Barack Obama
Tudósítónk jegyzete
Washington, július. 24.
Az amerikai jobboldal abban reménykedik, hogy ha meg tudja állítani az egészségbiztosítás reformját, akkor azzal „Obama Waterlooját” okozhatja. A cél: a jövő évi választásokon visszanyerni a kongresszusban tavaly elveszített posztok jelentős részét, esetleg a többséget is, hiszen az elnök veresége a Demokrata Párt vereségét is jelentené egyben.
Eközben senkit nem érdekelnek a választók, pontosabban az az ötvenmillió amerikai – a lakosság egyhatoda –, akinek jelenleg nincs biztosítása. Azok sem, akik a növekvő munkanélküliség következtében (már 15 államban emelkedett 10 százalék fölé) egyre többen maradnak biztosítás nélkül, hiszen az az esetek döntő többségében megszűnik, ha az ember elveszti munkahelyét. Sőt az sem, hogy az egészségügyi kiadások megfékezhetetlen növekedése az USA költségvetésének egyre nagyobb részét teszi ki, és belátható időn belül szinte biztos csődbe juttathatja az államkincstárat.
Az álcázatlan politikai harcra azért van szüksége a Republikánus Pártnak, mert a Bush-kormányzat népszerűtlensége és Obama meg a demokraták tavaly őszi győzelme a politikai élet perifériájára szorította a jobboldalt, és onnan semmiféle konstruktív javaslattal nem képes kikecmeregni. Már csak a leplezetlen obstrukció segíthet, aminek a tapasztalatok szerint van is esélye. Legutóbb, amikor 12 éves republikánus elnöki hatalom után Bill Clinton meghódította a Fehér Házat, pártja pedig a kongresszust, első dolguk az lett volna, hogy megreformálják az egészségbiztosítást. A washingtoni fortélyokban járatlan Clintonék azonban – eleve félve az ellenkampánytól – zárt ajtók mögött, ráadásul az elnök jogászfeleségének vezetésével készítették el az 1993-as reformtervet, és azzal csak még jobban magukra haragították a politikai ellentábort. Az viszont bizton számíthatott a kórház- és gyógyszeripar százmillió dolláros „támogatására”, amellyel egy tudatosan csúsztató, végtelenül mérgezett, de hatásos reklámhadjárat keretében meghiúsíthatta a reformtörvényt – és már a következő évi választásokon visszaszerezte a törvényhozói hatalmat, és megindíthatta elvtelen bosszúhadjáratát Bill és Hillary ellen.
Clinton politikai érzéke akkor még elegendő volt ahhoz, hogy sebességet – és programot – váltva megszerezze a második mandátumot. Nagy kérdés azonban, hogy Obamának sikerülhet-e ugyanez, ha a történelem megismétli az első felvonást, az egészségbiztosítási reform kerékbe törését.
A politikai ellenreklám-kampány máris beindult. Csak az első negyedévben 16 milliót költött az egészségügyi profitokat lehalászó szektor tévéreklámokra, amelyekben szándékosan megtévesztő szövegekkel festették le mindazt, amivel Obama be kívánja vezetni az általános biztosítási jogot.
Ha az adóemelés réme nem lenne elég az átlag amerikai elriasztására, akkor ezek a vastag pénztárcájú iparágak nem átallnak felvonultatni kanadai állampolgárokat, akik elpanaszolják, hogy az ottani „szocialista” általános betegbiztosítás mellett az ember akár belehalhat betegségébe, mert „bürokraták” szabják meg, hogy ki, mikor, hová és mennyiért mehet orvoshoz. Mint mondják, ha nem jöhetnének át a „világklasszisú” ellátást (dupla összegért) nyújtó Államokba, akkor már nem lennének életben...
De az adóemelés „fenyegetése” önmagában véve is hatásos ellenszere a „gyógyítási” kísérleteknek. Az amerikai tévéreklámokban elegendő azt a szót kimondani, hogy „adóemelés”, és máris fordulnak a tömegek az elnök ellen. A valós számok senkit sem érdekelnek – pontosabban a reklámok gyártói gondosan elhallgatják azokat, mert egyébként az ellenkezőjéről győznék meg a választókat. Obama ugyanis csak az évi 400 ezer dolláron felül keresők bevételére tervezne új adót kivetni, hogy azzal dotálja a szegényebbek állami biztosítását.
Arra szinte gondolni sem merne senki, ami például a német egészségügyi biztosítást sikeressé teszi: hogy progresszív hozzájárulással, lehetőségeihez képest mindenki szolidárisan fizessen, hogy mindenki megkaphassa a szükséges ellátást. Amerikai füleknek ez már tiszta szocializmus lenne – amitől ugye még a belehalás vagy az anyagi belerokkanás is jobb...
Hogy mennyire hatásosak ezek az uszító reklámok, abból is látszik, hogy hat hónappal hivatalba lépése után Barack Obama támogatottsága először csúszott 60 százalék – sőt, egyes kérdésekben 50 százalék – alá. E heti televíziós sajtóértekezletén az elnök megpróbálta személyesen elmagyarázni, miért van szükség a cselekvésre – de korántsem biztos, hogy ez elegendő lesz a sikerhez.
