Beta/AP
Barack Obama a memphisi egyetem egyik hallgatójával
Tudósítónk jegyzete
Washington, szeptember 4.
„Mélységesen felháborító” cselekedetre szánta el magát az Egyesült Államok elnöke: a diákokhoz kíván szólni jövő kedden, a hagyományos tanévkezdés napján. Az amerikai iskolásokat „kényszeríteni” fogja a jelenlegi „szocialista kormány” feje, hogy vegyék komolyan a tanulást.
Nem elég, hogy Obama „államosította a bankokat és a gépkocsiipart, megemelte azoknak az adóját, akik munkát adnak a tömegeknek, megkétszerezte az államadósságot, az állam kezébe akarja átjátszani az egészségügyet is, most már arra ragadtatja magát, hogy liberális hazugságaival és szocialista ideológiájával indoktrinálja Amerika gyermekeit”.
Legalábbis így szól a jobboldali fáma: a szélsőséges rádió- és tévékommentátorok után a Republikánus Párt floridai elnöke körlevélben rágalmazza az elnököt a fenti vádakkal. És hogy mindez valóban nem gyermekded játékpolitika, azt az is mutatja, hogy a pártnak sikerült felkorbácsolni egyes választói rétegek haragját: Texasban például dühös szülők ezrei telefonálgatnak az iskolaszékek elnökeihez, hogy tiltsák meg az elnöki beszéd bemutatását még az állami oktatási intézményekben is. Mások az iskolák aznapi bojkottjával fenyegetőznek, otthon fogják tartani gyermekeiket, mondván: „Hogy jön ahhoz az elnök, hogy beszédet intézzen a védtelen diákokhoz anélkül, hogy én mint szülő előre tudnám, mit fog mondani?!”
Humoros lenne, ha nem lenne igaz. De igaz. Az egészségügyi reformról szóló nyilvános vita hazugságokkal való megterhelése után, a nagygyűlések felfegyverzett látogatói és az elnök haláláért imádkozó ultrakonzervatív keresztény lelkipásztorok akciói nyomán a jobboldal szabad vadászidényt hirdetett Barack Obamára.
A tömegeket hergelő kommentátorok úgy érzik, most van alkalmuk – ha nem is megbuktatni a tavaly őszi győztest, de – végleg lehetetlenné tenni Obama elnöki hatékonyságát. A Bush-korszak megelőző háborúinak egyik legismertebb szakértője maga mondta a nyár elején, hogy „ha megakadályozzuk az egészségügyi reformot, akkor azzal megállíthatjuk Obama minden más igyekezetét is”.
A baloldalt annyira váratlanul érte az ellenállásnak ez a szintje, hogy nemcsak értetlenül áll a kihívás előtt, hanem egyszerűen nem találja a módszereket az egyértelmű hazugságok vagy csúsztatások ellensúlyozására. Obama, aki jelentős részben nagyszerű kommunikációs és szónoki képességének köszönheti a Fehér Házat, maga is mintha megrettent volna az ellenségesség cunamijától. Igaz, hogy – a diákság keddre tervezett „agymosása” után – szerdán a kongresszus mindkét háza előtt tervez beszédet mondani a reformról, de nagy kérdés, hogy jobb belátásra tudja-e majd bírni azokat a törvényhozókat, akiknek a nyári vitaidényben szándékosan feldühített választók százaival kellett szembenézniük.
A „diákindoktrináció” terve a valóságban így néz ki: Obama egy Washington környéki középiskolába látogat, amit a Fehér Ház a Világhálón élőben közvetít. Senki nem kényszerít senkit a beszéd megtekintésére vagy a tanulókra való rákényszerítésére. Egyszerűen arról van szó, hogy az elnök emberei – még mindig naivul – azt hitték, hogy nem rossz ötlet, ha egy, a fiatalok körében népszerű államfő felhívja a diáknemzedék figyelmét arra, hogy csak kemény munkával, tanulással és az ezzel járó felelősség vállalásával teremtheti meg magának a jövőt. Amikor ezt két republikánus elnök csinálta – az idősebb Bush 1991-ben hasonló témával lépett a diákság elé, Ronald Reagan pedig egyenesen saját adócsökkentési filozófiáját próbálta eladni nekik televízión –, akkor a jobboldal szemében ez az elnöki gondoskodás csúcsa volt. Most viszont „szocialista indoktrináció”.
Egyes pártatlan elemzők szerint az Obama-ellenes hangulatszítást csakis faji előítéletekkel lehet magyarázni. Novemberben tehetetlen volt a jobboldal, mert nem volt versenyképes jelöltje, ezért az első fekete elnök elleni harcot későbbre halasztotta. Most azonban, úgy tűnik, nincs kegyelem.
Amerikára hosszú, forró politikai ősz vár.
