Tudósítónk jegyzete
Washington, okt. 16.
Az ENSZ Közgyűlése csütörtökön a Biztonsági Tanács nem állandó tagjává választotta Bosznia-Hercegovinát, Brazíliát, Gabont, Libanont és Nigériát. Mindegyiküket saját térsége ajánlotta ellenjelölt nélkül. Az újoncok január elsején két évre csatlakoznak majd a BT öt állandó tagjához (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és Oroszország), valamint a második évét szolgáló másik öt választott taghoz (Ausztria, Japán, Mexikó, Törökország és Uganda). Az újévkor távozók: Burkina Faso, Costa Rica, Horvátország, Líbia és Vietnam.
A világ ritkán veszi észre a nem állandó tagokat, hiszen nincs vétójoguk. Szavazatuk többnyire a nagyhatalmak érdekeinek érvényesítésében játszik ilyen vagy olyan szerepet. Ezért minden választáskor az állandó tagok figyelik legjobban, kire számíthatnak a következő időszakban. Emellett a szokásos diplomáciai kurtoázia is fel-felbukkan, amikor egy „érdekes” ország kerül reflektorfénybe.
Bosznia most Horvátország „nyomdokaiba lép” majd a kelet-európai térség képviseletében, így nekünk újra lesz szomszédunk abban a helyzetben, hogy a bennünket érintő ügyekről is döntsön. Kosovo szempontjából nem szerencsés az új összetétel, mert míg a távozó tagok közül hárman is elismerték a függetlenségét, addig a befutók közül eddig egy sem.
Sokkal fontosabb azonban az a kérdés, hogy mennyire felkészült egy-egy kisebb ország a tanács munkájában való hatékony – és racionális – részvételre. Természetesen minden állam saját érdekei alapján képviselteti magát, ezért a „racionális” jelző akár fölöslegessé is válhat. Csakhogy amikor a BT-nek éppen az asztalnál ülők tetteiről vagy válságairól kell állást foglalnia, akkor ezt a racionalitást elvárni képtelenség. Arról nem is beszélve, hogy a kis országok diplomáciájának már az elemzői kapacitása is hiányzik a világ távolabbi ügyeinek dolgában. Ilyenkor általában halogató taktikát választanak, ami nem könnyíti meg az amúgy is nehézkes határozathozatali eljárást.
Márpedig a boszniai politikai helyzet éppen most nyáron éleződött ki annyira, hogy elképzelhető a daytoni alkotmány felülvizsgálása vagy akár még egy rosszabb fordulat is. Libanonnak pedig több mint négy hónapja kormánya sincs, és nem látszik, hogyan fog a Nyugat-barát többség eldűlőzni a terrorista Hezbollah képviselőinek követeléseivel.
Igaz, John Sawers brit ENSZ-nagykövet üdvözölte a tényt, hogy a BT-nek két olyan tagja is lesz, amely eddig inkább csak a világszervezet tevékenységének „fogadói” oldalán állt. (Libanon eddig egyetlenegyszer volt BT-tag, 1953–54-ben, Bosznia pedig még soha.) Sawers szerint a viszályokat megélt országok tapasztalata gazdagítja majd a munkát.
Ezzel igyekezett a kételyeket eloszlatni Sven Alkalaj boszniai külügyminiszter is, aki hazája háborús szenvedéseire emlékeztetve azt hangsúlyozta: Szarajevó mindent megtesz majd, hogy másoknak ne kelljen hasonló borzalmakat átélniük.
Az amerikai szakértők kételyei azonban túlmutatnak a jól hangzó szólamokon. Sőt azon is, hogy a labilis szarajevói és a nem létező bejrúti kormány nevében milyen határozott álláspontot képviselhet majd a két új tag ENSZ-nagykövete. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ő alapérdekük mindig is saját kormányuk helyzetének szilárdítása lesz, és mindez esetleg összeütközésbe kerülhet a tanács napirendjén szereplő kritikus ügyekkel.
Azt még csak könnyű megoldani, hogy a két ország esetének szinte szavatolt tárgyalása közben saját maguk tartózkodjanak a szavazástól, hiszen erre kötelezi őket az ENSZ alapokmánya. De mi történik például az egyéb fontos közel-keleti üggyel, az Irán elleni újabb megtorló intézkedésekkel, amikor a bejrúti parlamentben a Teherán által is támogatott szélsőséges erőknek is szavuk lehet?!
Vagy a Kosovo függetlensége körüli huzavonával, amikor sajátos helyzetéből kiindulva Bosznia sem képes elismerni a legújabb balkáni államot?! Éppen a minap láttuk, hogy a szerb külügyminiszter még a kosovói küldöttség ENSZ-beli jelenlétének a jogosultságát is megkérdőjelezte. Pedig a volt Jugoszlávia, de Szerbia is, következetesen kiáll a – még kevésbé állami státusú – palesztin küldöttség befogadása mellett. Arról nem is beszélve, hogy Belgrád folyamatosan követelte magának a jogot a régi Jugoszlávia ENSZ-beli státusának megöröklésére, miközben éppen a belgrádi politikának köszönhetően hullott szét a Balkán egykori legerősebb állama. Egyeseknek nyilvánvalóan rövid az emlékezetük, vagy a történelmet saját hatalomra jutásuktól számítják.
Ezért izgatja hát az Egyesült Államokat, milyen módon tudja szavatolni a BT „bűvös számainak” kialakítását vagy éppen meghiúsulását. A 15 tagú testületben ugyanis – ha vétóra nem kerül sor – 9 szavazatra van szükség egy-egy nehéz döntés elfogadásához, illetve 7 tagra bármilyen akciónak a megakadályozásához. Líbia és Vietnam kiszámíthatatlanságát nem tekintve Washingtonnak eddig elég szilárd 7 szavazópartnere volt, és legtöbbször Ausztriát meg Horvátországot is maga mellett tudhatta.
Tovább bonyolítja majd a BT munkáját az, hogy az új tagok között két olyan is szerepel, amely állandó tagságra pályázik: Brazília és Nigéria. Szinte biztosra vehető, hogy ők felvetik majd a tanács reformjának a kérdését, amihez – egy amúgy is eléggé összekuszálódott világban és az ázsiai hatalmak erősödésének korszakában – Washingtonnak egyelőre nem fűlik a foga.
Meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok újév után.
