Léphaft Pál
A globális szerencsétlenségben Szerbia szerencséje, hogy nálunk nem épült ki a pénzügyi szektornak az az ágazata (elsősorban a hitelbankok), melyről a válság során kiderült, hogy nagy kockázattal ügyködött – vélekedett hét derekai brüsszeli látogatása során gazdasági miniszterünk, Mlađan Dinkić. Ezzel – enyhén sarkítva – valójában azt mondta: lemaradottságunknak hála, a mindinkább begyűrűző válság Szerbiát nem igazán érinti.
Hovatovább szerinte ez esély számunkra annak bizonyítására, hogy Szerbia a külföldi beruházások biztonságos talaja, és úgy vélte, most kiderült, a polgárok takarékbetéteire építő bankok a legstabilabbak.
Részint ezt látszik megerősíteni az Erste Bank elemzése is, mely úgy látja, ha Európában be is következik a recesszió, a közép- és kelet-európai országok gazdasági kilátásai kedvezőek maradnak, növekedésre lehet számítani, ha az az eredetileg jósoltnál szerényebb mértékű lesz is.
A biztató hírek ellenére a polgárok Szerbia-szerte – hogy valutájukat kimentsék – szabályosan megrohamozták az összes stabilnak mondott bankot. Bizonyosan azért, mert elég sokan élesen emlékeznek még a 90-es évek elejére... és a kecsegtető kamatok vizén elúszott pénzükre. Meg tapasztalatból azt is tudják, amikor föntről arról győzögetik őket, hogy minden rendben, nyomban kiderül, semmi sincs rendben. Nem is oly rég még szinte törvényszerű volt, hogy ha egy illetékes miniszter azt nyilatkozta, hogy X termék biztos nem drágul meg, a szóban forgó másnap-harmadnap biztos megdrágult.
A múlt hét végén a kormány is népnyugtatni igyekezett (azért nem árt, mert a tömeghisztéria is komoly felfordulást tud okozni), mondván: nincs ok aggodalomra, Szerbia pénzpiacát ez a válság nem ingatja meg. Úgy legyen hát, még ha ez nagyjából olyan „objektív” jóslat is, mintha azt állítanák, hogy egy földrengés, tűzvész vagy árvíz megáll a szerb határoknál. Jellemző módon az ezt megelőző napokban a belgrádi tőzsde (BELEX) hároméves mélypontjára zuhant, egyes részvények napi 10 százalékos értékcsökkenést jegyeztek. Viszonyításként például a becsei Soja protein részvényenkénti értéke 4360 dináros árral tavaly október 24-én jegyezte az utóbbi évi maximumot, hogy folyó év október 10-én 830-ra zuhanva érje el az alsó küszöböt. Csoda-e, ha akadtak és akadnak hitetlenkedő Tamások... akik a szalmazsákot minden címeres banknál biztonságosabbnak tartják?
Európában is hasonló szelek és ellenszelek fújnak. Az EU állam- és kormányfői a csütörtökön zárult brüsszeli értekezleten a pénzügyi rendszer mélyreható reformját sürgették, és a reálgazdaság, mindenekelőtt az ipar támogatását helyezték kilátásba. A kormányfői tanács eltökélt abban is, hogy a kereslet csökkenésére és a befektetési kedv hanyatlására reagálva megtegye a szükséges lépéseket, nyomatékosította továbbá, hogy következetesen végre kell hajtani azt a múlt hét végén kidolgozott programot, amelynek lényege a bankközi hitelek állami garantálása és – szükség esetén a csődök elkerülése érdekében – a bankok újratőkésítése. A banktámogató programok összesített értéke elérheti az 1,7 milliárd eurót.
Megnyugtatónak hangzik, egyes elemzők azonban kicsit eső után köpönyegnek tartják, és úgy vélik, a fejlett ipari országok alkotta OECD-térség máris a gazdasági katasztrófa szélére sodródott. A Királyi Külügyi Intézet (közismertebb nevén Chatham House) szerint az OECD-országok már a pénzügyi válság legutóbbi robbanása előtt afféle összehangolt recesszió felé süllyedtek. A folyamat fő eleme, hogy a fogyasztói és az üzleti kiadások egyidejűleg összeomlanak, az elbocsátások és a csődök kockázata nő. A háztartások és a vállalatok számára a kockázatok most már nem is korlátozódnak a kiadási tervek kényszerű csökkentésére; a közvetlen fenyegetés a hitelforrások teljes befagyása, és az, hogy még a bérek kifizetéséhez és a beszerzési költségek fedezéséhez szükséges tőkét is csak küszködve tudják előteremteni. A lakossági szintű hitelforrások elapadását látszanak alátámasztani azok az adatok is, melyek szerint Nagy-Britanniában az elmúlt fél évben csaknem ötmillió új hitelkártya-, illetve bankhitelkérelmet utasítottak el; ez napi átlagban több mint 20 ezer kérelemelutasítást jelent.
A Chatham House-ban úgy vélik, a fejlett ipari térségben már eddig valószínűsített fogyasztáscsökkenés is elégséges ahhoz, hogy komoly recessziót okozzon: az Egyesült Államokban és Európában a jövő évi GDP-érték legalább 1-2 százalékkal visszaesik, de a jelenlegi piaci felfordulás következtében nem zárható ki akár a 10 százalékos zuhanás sem.
