Léphaft Pál
Mercedes nevű nejemet azonos márkájú gépkocsira cserélném. Pitbull eladó. Mindent megeszik, imádja a gyerekeket. Házastársam társasházra cserélném. Hazát árulok jó pénzért. Országot vennék trópusi éghajlattal, lehetőleg az Indiai-óceán vonzáskörzetében... És ez még nem minden.
Miután kiderült, hogy Izland bankszektora gyakorlatilag csődbe ment, október 10-én az eBay aukciós weboldalon eladásra bocsátották az országot. A magát Marmaland uralkodójának nevező felkínáló (egy pihent agyú brit) tudatta, hogy a portéka kissé már használt, de jó állapotban van, mintegy 320 ezren lakják, a szerencsés vásárló tulajdonosa lehet egy természeti szépségekben bővelkedő, észak-európai országnak, ahol az izlandi lovak mellé kissé bizonytalan pénzügyi helyzet is jár. A licit 99 pennyről indult, de már a délelőtt folyamán elérte a 10 millió fontot. Estére az eBayről törölték az oldalt.
A napokban meg egy hmelnickiji kertész Ukrajnát kínálta fel az Aukro internetes aukciós portálon. Kikiáltási ára mindössze egy hrivnya volt, amit a kertész a menetrendszerű politikai válsággal és a rossz gazdasági mutatókkal indokolt, mondván: aki nyakába vesz 603 ezer négyzetkilométernyi területet 46,5 millió lakossal, annak számolnia kell a Nemzetközi Valutaalap hitele után egy 300 milliárd dolláros adósággal is. Amikor a licit a százmillió hrivnyát is meghaladta – a legtöbbet a jelenlegi miniszterelnök, Julia Timosenko nevét viselő felhasználó ajánlotta –, az oldal készítői felfüggesztették az árverést. Ukrajnát korábban az eBayen is megpróbálták már eladni. Akkor 100 ezer dollárig sikerült feltornászni az árát.
Véletlen ide, véletlen oda, a hét elején, szinte az ukrán javaslattal párhuzamosan a Maldív-szigetek frissen (kedden) hivatalba iktatott, új elnöke tette közkinccsé, hogy hazát venne, mármint országa új földterületeket szándékozik vásárolni. Mohamed Nasíd a londoni Guardiannak nyilatkozva mondta el, hogy ha a globális felmelegedés és a tengerszint ebből adódó emelkedése a jelenlegi ütemben folytatódik, hazája nagy valószínűséggel víz alá kerül, és mivel önerőből nem tudják megakadályozni az éghajlatváltozást, kénytelenek máshol új földterületet szerezni. „Nem akarjuk elhagyni a Maldív-szigeteket, de azt sem akarjuk, hogy földönfutóvá vált menekültként évtizedekig sátrakban kelljen tengődnünk” – közölte Nasíd.
Nota bene: az október 29-ei választáson győzelmet aratott államfő előde, Maumun Abdul Gajum kereken harminc esztendőn át egyeduralkodóként irányította a szigetországot, és most próbálkozott először valóban szabad választásokkal. Az első fordulóban ugyan még nyerésre állt, de Nasíd, a politikai fogolyból lett elnökjelölt (a Maldív Demokrata Párt vezetője) a második fordulóban a szavazatok 54,2 százalékát szerezte meg, Gajum 45,7 százalékával szemben, így az utóbbi bicskája beletört a demokráciába.
A Marco Polo által az Indiai-óceán virágának, a turistairodák által pedig az utolsó földi paradicsomnak nevezett Maldív-szigetek 26 korallzátonyból (atoll) és 1192 szigetből álló – észak–déli irányban mintegy 800 km hosszan, kicsivel az Egyenlítőn túlra nyúló – szigetlánc. Összterülete 298 négyzetkilométer, de egyik szigete sem nagyobb 13 négyzetkilométernél. A Guinness-könyvben is megtalálható, mint a világnak az az országa, amelynek a legmagasabb pontja a legalacsonyabban fekszik, mivel a legmagasabb pontja mindössze 2,4 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A szigetek zöme ennél is alacsonyabb, így a tengerszint-emelkedés ugyanúgy veszélyezteti, mint Tuvalut, Barbadost, a Majuro vagy a Carteret atollt és sok másikat. Utóbbit 1896-ban egy szemfüles asszonyság – akit a helyiek egyszerűen Emma Coe királynőnek szólítottak – négy baltáért és 4,5 kiló dohányért vette... most viszont ennyiért sem tudná eladni.
Nos, Nasím ígérete szerint a Maldív Köztársaság kormánya félre fogja tenni a turizmusból befolyó, évi egymilliárd dollárra rúgó bevételeinek egy részét (a GDP 60 százaléka az idegenforgalomból származik), amelyet szükség esetén arra fordít majd, hogy új földeket vásároljon a víz alá kerülő területek pótlására. Mint mondta, a földvásárlás legvalószínűbb célpontja Srí Lanka és India, ahol a Maldív-szigetekihez hasonló az éghajlat, a kultúra és a konyha. Ezenkívül Ausztrália is szóba jöhet, mert ott nagy területű lakatlan föld áll rendelkezésre. Állítólag már több országnak fel is vetették a témát, és azok alapvetően nyitottaknak mutatkoztak az ötlettel kapcsolatban.
Nasíd bejelentése példa nélküli figyelmeztetés, egyszersmind elgondolkodtató, hisz – egyebek mellett – felveti annak a kérdését, milyen jogokkal élhetnek azok az emberek, akiknek a hazája a globális felmelegedés miatt eltűnhet a Föld színéről. Mit lehet tenni eközben azzal a gyakorlattal, hogy épp azok az országok szigorítanak bevándorlási mércéiken, amelyek a globális felmelegedésért a leginkább felelősek?!
És a feltételes mód (eltűnhet) még csak ideig-óráig indokolt, az idevágó adatok ugyanis nem biztatóak. Sőt. Az ENSZ égisze alatt működő IPCC (International Panel on Climate Change) adatai szerint a globális átlaghőmérséklet 2100-ra 4,5 Celsius-fokkal nőhet, ez mintegy 43-59 centiméterrel emelheti meg a világtengerek szintjét. A modellszámítások azonban nem vették figyelembe, hogy ez már a kelet-antarktiszi jégpáncél olvadását is kiválthatja, ami az előrejelzéseknél jóval nagyobb mértékben, akár 1,5 méterrel is emelheti a tengerszintet.
Hogy 43 vagy 150 centi, az majd kiderül, abban azonban az IPCC szakemberei sem kételkednek, hogy ennyin sem áll meg, a tengerek szintje ugyanis legalább még ezer évig folyamatosan emelkedni fog, még abban az esetben is, ha a világ kormányainak netalán még ebben az évszázadban sikerül valamiben megállapodniuk és lassítaniuk a folyamatot.
