Egeresi Sándor ismerteti az ET strasbourgi szakértekezletén a Vajdaság státusára vonatkozó alapismérveket
Kiküldött munkatársunk jelentése
Miután több nyelven üdvözölte az egybegyűlteket Egeresi Sándor, a tartományi képviselőház elnöke közölte, egész otthonosan érzi magát, hisz nálunk, mármint a tartományi képviselőházban is ez gyakorlat, azaz 6 nyelv van hivatalos használatban, ennél többet még csak egyetlen parlamentben, az Európai Parlamentben használnak. Tapsot váltott ki, különösen portugál kiejtésével. Történt ez az Európa Tanács strasbourgi épületében azon a tegnap tartott kerekasztalon, amelyen öt régió képviselői vázolták térségeik közigazgatási autonómia-modelljeit, köztük Vajdaságét is.
Az ET Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának (CLRAE) őszi ülésszaka kezdetén Vajdaság még díjazottként is reflektorfénybe került, öt másik régióval (Berlin, a törökországi Kahramanmaras, a lengyel Mazovia és Wales) egyetemben ugyanis a kongresszus májusban alapított díjában részesült, mely díjat a szociális kohéziót segítő gazdaságfejlesztési programok serkentéséért ítélt oda az ET-zsűrije. Vajdaság a női vállalkozáskészség fejlesztésének támogatása (Podrška razvoju ženskog preduzetništva) című projektummal érdemelte ki ezt az elismerést, melyet Bojan Pajtić a Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke vett át Yavuz Mildontól, a CLRAE török elnökétől. Pajtić köszönőbeszédében a programot vázolva, egybek mellett elmondta, hogy az elmúlt két év során e program révén mintegy 400 új munkahely nyílt.
A CLRAE keretében tartott, autonómia-modelleket ismertető értekezleten Egeresi vázolta Vajdaság múltban gyökerező és napjainkig terjedő státusának alakulását, mondván, hogy az idők során a történelmi, kulturális, gazdasági, nemzeti sajátosságok alakították ki sajátos identitását. Huszonhat nép és nemzet hagyományos együttélése kovácsolta, alakítgatta, formálta meg mai multikulturális egyediségét, körvonalazta hagyományosan polgárorientált arculatát. E sajátosságok alakították a múltban is és alakítják ma is Vajdaság autonómiáját, mely irányában: „elvi kérdésnek tartjuk a partneri viszonyt és a szolidaritást. Most is, amikor a belgrádi központi vezetéstől várjuk az alkotmányos határidőben meghozott statútumjavaslatunk elfogadását, hisszük ugyanis, hogy az Szerbia decentralizációjának és demokratikus átalakulásának érdekét szolgálja. Hisszük, hogy Belgrádban is megvan a politikai akarat és felismerik, hogy más időket élünk már, nem térhetünk vissza a 17 évvel ezelőtti statútumra, mely egy antidemokratikus és autokrata rezsimet szentesítve gyakorlatilag eltörölte Vajdaság autonómiáját” – mondta Egeresi, majd ismertette, hogy a statútumjavaslattal 26 tárgykörben (köztük regionális gazdaság- és területfejlesztés, mezőgazdaság, oktatás, nagybefektetések, turizmus, környezetvédelem...) körvonalazták a tartomány hatáskörét, külön hangsúlyosan annak vagyonjogi kérdését. „Az üzenet melyet ezáltal Belgrádnak küldtünk az, hogy Vajdaság Szerbia demokratizálásának irányadója és tartópillére, ez a statútumjavaslat a szerbiai demokrácia pulzusmérője” – tette hozzá emlékeztetve, hogy Vajdaságnak mint európai projektumnakcsak a polgári egyenlőség, az interkulturális párbeszéd, a tolerancia és a nemzeti közösségek önazonosságának ápolásával van jövője.
A tartományi parlament elnöke ismertette a november 17-én, Topolyán a nemzetközi tolerancia nap megünneplésén bemutattott Euroregionális kezdeményezést is, mert meggyőződése, hogy „az ifjú nemzedékek készek a kulturális különbségek és tolerancia értékeinek elsajátítására, készek szembeszegülni a hátrányos megkülönböztetéssel és arra is, hogy az emberi jogok és nemzeti közösségek tagjai alapvető jogainak megóvását a mindennapi élet modelljeként fogadják el“.
A bemutatott autonómiakoncepciók között a legexotikusabbnak mindenképpen az Adzsár Autonóm Köztársaság idevágó tapasztalatai számítottak, hisz az emberek jószerivel nem is hallottak még ilyen létezéséről. Amit erről tudni kell (és lehet), hogy a Szovjetunió felbomlása után a független, de politikailag megosztott Grúzia részévé vált. Az 1991–1993 közötti polgárháború nagyrészt elkerülte, amit főleg Aszlan Abasidze, a tartomány tekintélyelvű vezetőjének érdeme. Habár Abasidze fenn tudta tartani a rendet az autonóm köztársaságban és az ország egyik legfejlettebb régiójává tette, érdemeit beárnyékolják az alvilághoz fűződő kapcsolatai (csempészetből jelentősen gyarapította vagyonát). A tbiliszi kormányzatnak Sevardnadze elnöksége idején gyakorlatilag nem volt befolyása Adzsaria életére, és szemet hunyt az események felett. A 2003-as rózsás forradalommal és Miheil Szaakasvilivel, aki határozotabban lépett és lép fel Grúzia integritásának helyreállításáért, a fegyveres konfliktus lehetősége is fennforgott, végül azonban Abasidze 2004 májusában lemondott és Moszkvába menekült. Ezután helyreállították a központi hatalmat, és az autonómiát megnyirbáló új törvényeket fogadtak el.
Érdekes volt (és külön fejezetett érdemel) a Portugáliához tartozó Madeira-szigetek politikai és közigazgatási autonómiájáról hallani. Erről majd hamarosan. Sajnos az eredeti programban szereplő szicíliai, katalán, ålandi, skót és Man-szigeteki koncepcióról nem volt alkalmunk első kézből hallani, ehelyett a moldáviai (gagauz régió) orosz (Novoszibirszk) és ukrán példákat hallhattunk.
Pajtić és Egeresi Strasbourgban külön tárgyalt még Yavuz Mildonnal a CLRAE elnökével valamint Jean-Louis-Lorrainnal az ET demokrácia- és politikai kérdésügyi főigazgatójával is.
