Beta/AP
Julija Timosenko és Viktor Juscsenko
Ukrajnában szokatlanul melegnek ígérkezik ez a tél. Esetenként forrónak is, így annak veszélye, hogy egyes radiátorok esetleg hidegek maradnak, senkit sem kell, hogy különösebben izgasson. Csakhogy ez nem meteorológiai prognózis.
Afféle bemelegítésként a közelmúltban a fegyvereladások ügyében eljáró parlamenti vizsgálóbizottság is azt állapította meg, hogy Ukrajna úgy szállított fegyvereket Grúziának, hogy azzal veszélybe sodorta saját védelmi képességét. Hovatovább azt is, hogy utóbbi négy esztendő 2,5 milliárd dollárra rúgó fegyverexportjából csupán 200 millió folyt be az államkasszába, a többit különböző fantomcégeken keresztül mosták tisztára. E jelentés különösen kényes pontja, hogy Viktor Juscsenkót is felelőssé teszi, megállapítván, hogy a törvénytelen fegyvereladások szálainak fő mozgatója épp az államfő volt.
Bár nyilvánvaló, hogy a vádak és cáfolatok kereszttüze mögött belső politikai ellentétek, hatalmi harc húzódik meg, elég rossz ómen, hogy a kétes ügyleteknek úgyszólván hagyománya van. Emlékezetes például az az eset, amikor Ukrajna atomfejek hordozására is alkalmas szárnyas rakétákat adott el Kínának és Iránnak. A hivatalos papírokban szállítóként az Ukrszpecexport egyik leányvállalata volt feltüntetve, vásárlóként pedig Oroszország. A legálisnak tűnő, mégis gyászos véget ért üzlet miatt négy közvetítő (egy orosz, két ukrán és egy ausztrál) ellen emeltek vádat. Később valamennyien tragikus véletlenek áldozatai lettek: az oroszt megfojtották börtöncellájában, az ausztrál közlekedési balesetben vesztette életét, akárcsak az Ukrszpecexport igazgatója, s annak a bizonyos leányvállalatnak a vezetője is.
A fegyverügyletekben vizsgálódó bizottság amellett, hogy tanácsolta a Tbiliszinek szánt fegyvereladások azonnali leállítását, azt is kérte, hogy jövő év májusáig hosszabbítsák meg működését, hogy a szomáliai kalózok által eltérített Fainán szállított tankok, gránátvetők és légvédelmi rendszerek ügyében is vizsgálódhasson. Mint ismeretes, a szállítmány célállomása állítólag Kenya volt, ugyanakkor egyesek (így az 5. amerikai flotta illetékesei) azt állították, hogy az ukrán hajót, a régióra érvényes szigorú ENSZ-embargó ellenére, szudáni lázadók várták.
Mintegy ezen felbátorodva Julija Timosenko kormányfő a múlt hétvégén korrupcióval is megvádolta Juscsenkót, és lemondásra szólította fel („Úgy gondolom, egy olyan elnöknek, aki a nép kárára gazdagodik, le kell mondania.”), akárcsak a jegybank elnökét is, azt állítva, hogy spekulálásaikkal csődbe taszítják az országot, hogy az államfő és emberei hasznot húznak a hrivnya mélyrepüléséből. (Az ukrán nemzeti valuta az utóbbi fél évben csaknem 50 százalékot veszített értékéből.)
Az elnök természetesen vádra váddal válaszolt, mondván, hogy az országot nem ő, hanem a kormányfő asszony viszi romlásba, mert képtelen fellépni a gazdasági válsággal szemben, és Timosenkót okolta az idei 22,8 százalékos infláció miatt is.
A két egykori szövetséges között dúló hatalmi harc és az ebből fakadó zavaros belpolitikai helyzet feltehetően a Világbank kedden kiadott, friss prognózisára is kihatással volt. Az azt megelőző júliusi előrejelzés a jövő évre még 4,5 százalékos GDP-növekedést jósolt, most viszont 4 százalékos csökkenést vár.
Minderre (tortára habként) jött a – már szintén hagyományosnak mondható – újabb gázgubanc. Noha a Gazprom szerdán elnézőnek mutatkozott, közölve, hogy január elsején nem feltétlenül zárja el a csapot, ha Ukrajna addig nem is törleszti összes tartozását, Dmitrij Medvegyev már sokkal keményebben reagált, és gazdasági szankciókkal fenyegette meg az egykori testvért, ha az az utolsó rubelig (azaz dollárig) nem törleszti gázártartozását. Az orosz államfő ezzel – ha esetleg nem is mondta volna ki – egyértelművé tette; az orosz–ukrán kapcsolatok mélypontra jutottak. Az összeg eléggé impozáns; 2,12 milliárd dollár, amiből 1,67 milliárd a tartozás, a többi büntetőkamat.
Juscsenko persze ismét többszörösen megígérte, hogy bármi történjék, Ukrajna szavatolja Európa felé a zavartalan orosz gázexportot. Annyi bizonyos, hogy ezúttal nem számíthat az EU rokonszenvére, mint 2006 elején, amikor hasonló vita miatt a Gazprom több napra elzárta a csapot, amire Ukrajna az Európába tartó tranzit megcsapolásával válaszolt.
Ugyanakkor arra sem számíthat, hogy Télapó majdcsak Kijev felett is kiejt néhány pénzeszsákot.
