Lapunk munkatársa, Kiss Zoltán az elmúlt hetekben Svédországban járt, rokonainál volt vendégségben. Családlátogatása során ismerkedett a svéd vidékkel, az ottani életforma, életminőség körvonalazódott számára. Legmeghatározóbb tapasztalatként a gazdasági, a társadalmi és a szociálpolitikai vonatkozású kérdéseire kapott válaszokból leszűrt tanulságokat az alábbi beszélgetésben közli olvasóinkkal
Kollégámmal folytatott beszélgetésem gázínséges időben, az alternatív megoldásként biztosított olajradiátor melegénél, gőzölgő ital mellett indult. Természetesen, ahogy jelenleg is mindenhol, mindenekelőtt a gázfűtés kálváriája szolgáltatott számunkra beszédtémát. Találkozónkon mi sem feledkezhettünk meg e súlyos problémáról, főleg, mivel a kölcsönkapott, nem legszalonképesebb kinézetű, ugyanakkor nagyon megbízhatónak bizonyuló fűtőtest állandó jelenléte is emlékeztetett a krízisre. Zoltán Svédországban a fűtésrendszerre vonatkozóan is szerzett ismereteket:
– Számos alternatív, energiatakarékos megoldással találkoztam külföldi tartózkodásom során. Első ilyen jellegű tapasztalataimat Ausztriában szereztem, ahol már nagy számban feltűntek a szélerőművek. Így volt ez a teljes, Svédországig vezető, harminchárom órás utazás idején. A gazdag, ám takarékos, az ésszerűség kérdését nem mellőző nyugati országokban már felismerték, hogy egyetlen szélerőműben milyen óriási lehetőségek rejlenek. Tíz év alatt megtérülő befektetést említettek esetükben. Egy szélerőmű egyébként száz-százötven lakást tud ellátni villanyárammal. Svédországban találkoztam a fűtés egy újszerű, alternatív módjával. Nagyon elterjedt a svéd háztartások körében – rokonaim is élnek ezzel a lehetőséggel – a fából és fahulladékból előállított, granulátumszerű tüzelő, az úgynevezett pallet alkalmazása. Az otthonokban ez központi fűtés formájában valósul meg. Nem utolsósorban említést kell tennünk arról is, hogy ennek a tüzelőnek az előállítása kisüzemekben történik, esetenként megélhetést biztosítva négy-öt családnak.
Svédországban kevés gyalogost látni az utakon, szinte mindenki gépkocsival közlekedik. A gépjárművel történő közlekedésből származó hátrányok ellensúlyozásaként energiatakarékossági, környezetvédelmi szempontok által vezérelve a közlekedésben rengeteg helyen alkalmazzák a körforgalmi csomópontok kialakítását, mint forgalomszervezési megoldást. Zoli elmondása szerint forgalomirányító lámpákat szinte nem is látni. A közvilágításban is a takarékosság vezérli az ott élőket, feltűnően sötétek az utcák. Kevés a gyalogos, magasfokú a biztonság. Az otthonokban energiatakarékos égőket használnak. Mint riportalanyomtól megtudtam, a svédek büszkék arra, hogy mostanra már negyven százalékban áttértek az energiatakarékos izzók használatára, 2010-ig pedig teljesen ki akarják iktatni a hagyományos izzók használatát. Lakásaik beltereinek megvilágításánál az irányított fényeket részesítik előnyben.
A svédek sokat tartózkodnak otthonaikban, családjuk körében. A karácsonyi készülődés meghitt perceit sem kísérte náluk tolakodó reklámhadjárat, fokozott vásárlási láz. A futár-, csomagküldő szolgálatokhoz rengeteg felkérés intéződik nap mint nap. A svéd lakosság körében elterjedt szokás, hogy nemcsak a napi sajtót és az egyéb olvasnivalót, hanem az élelmiszert is házhoz rendelik.
– A svéd átlagkereset két-háromezer euró. A svédek nem szorulnak rá arra, hogy mellékkereset után nézzenek, munkaidejük lejártával mindenki, a felnőtt lakosság is, szívesen áldoz hobbijának. Elismerik a kézműves tevékenységek létjogosultságát. A középkorúak közül is sokan járnak délutánonként pl. rajzszakkörre, de a gyöngyfűzés, kosárfonás is közkedvelt. A férfiak többek között az úszást, a céllövészetet részesítik előnyben. Kedvelik a természetet, a túrázást.
A svéd utcák, sőt az erdei utak is tiszták, rendezettek. Erről kollégám is meggyőződhetett a Malmötől kétszáz kilométerre fekvő Olofströmben való tartózkodása és Svédország délkeleti részén tett kirándulásai során. Meglepő volt számára, hogy sétái alkalmával nem ritkán kószáló hattyúkba ütközött. Ezek a találkozások kevésbé voltak sokkolóak számára, mint az, amikor unokatestvére telkén szabadon kószáló és ,,garázdálkodó” kígyóba botlott.
– A svédeknél kifejezett az állatok és a természet védelme. Az állatoknak szinte mindenhova szabad bejárást engedélyeznek. Amikor unokanővérem családja felfedezett a telkén egy nagy kígyót, azonnal ellenőriztették, hogy veszélyes-e rájuk nézve az állat, és miután kiderült, hogy emberre veszélytelen élőlényről van szó, nem váltak meg tőle. Azóta is szabadon jár-kel udvarukban, sőt akkor sem fenyítik meg, amikor a tyúkólba tesz látogatást, egy-két tojást remélve.
– A Délkelet-Svédországban élő svédek nagy része szívesen él távol a nagyváros zajától. Kevés nagyváros alakult ki az ország területén. A környéken, ahol jártam, több, nagyságrendben eltérő település helyezkedett el, egymástól mintegy tizenöt kilométerre. A fiatalok körében azonban jelen van a nagyvárosba vágyódás gesztusa. Eléggé elöregedett társadalom a svéd, sokáig a befogadó országok között sem szerepelt. Mára a helyzet megváltozott, jöhetnek a külföldiek – fejtette ki Zoltán, majd folytatta:
– Magas fokú a másság elismerése, az állampolgárok nem tolerálnak semmilyen faji, nemzeti alapon való megkülönböztetést. A lopás náluk az egyik legsúlyosabb vétségnek számít. Ha külföldi követi el, egyszerűen megoldják a büntetés kérdését: kitoloncolják az elkövetőt az országból. A kábítószer problémájához nyitottan állnak, de visszafogottan kezelik az alkoholeladást, mivel a depresszióra hajlamos lakosság bizonyos hányada elsősorban a pohár után nyúl, ha gondjai adódnak. Mindenekelőtt azonban a nyugodt, külsőségek kényszerítő hatásától mentes állampolgár nem is aggodalmaskodik, ha megvalósul magánéletében a svéd álom, amelyet ekképpen jegyeznek: Egy Volvo, egy kutya meg egy gyerek!
