2024. július 16., kedd

Quod licet Iovi...

Léphaft Pál

A sajnálatos gázai események is csak azt bizonyítják, hogy az előítélet, a kizárólagosság és a gyűlölet nem olyan hiánycikk, mint a gáz, ebből bőven van kivitelre még itt is. És bizonyítják azt is, hogy ebben a mind jobban polarizálódó világban, melyben az „aki nincs velem, az ellenem van” felfogás az irányadó, amelyben mindenki fekete-fehérben igyekszik látni a képet, csaknem képtelenség semlegesnek maradni.

És – vetődik fel a kérdés – lehet-e semlegesnek maradni, amikor a konfliktus egyik főszereplője, mely ellen állítólag ez az offenzíva folyik, az a Gázai övezetet kormányzó szélsőséges Hamász, amely állandóan provokál, éveken át rakétázza Izraelt, „élő pajzsként” használja a Gázai övezet polgári lakosságát... közben nyíltan vallja, hogy célja Izrael megsemmisítése és egy iszlám Palesztina megteremtése, deklarált eszköze az erőszak, hiszen alapokmánya egyértelműen kimondja: a palesztin problémára nincs más megoldás, mint a dzsihád. Nos, ha a szent háborúra esküdtek, most itt van nekik, megkapták, amit akartak – mondhatnánk.

Ebből kiindulva nem nehéz egyetérteni az olyan – szélsőségesnek ható – véleményekkel sem, mint amilyen, mondjuk, egy internetes fórum egyik hozzászólójáé: „Legalább háromszor annyit kéne bombázni a tetves terroristákat, mint ahogy a híradóban látjuk. A Hamásznak még az írmagját is ki kell irtani...” Hogyne lehetne hát észrevenni, hogy – mint egy másik hozzászóló véli – „Izraelt a Hamász, rákényszeríti az önvédelmi háborúra. Izrael lakosságának a védelme a cél. A Hamász rakétáinak megsemmisítése és katonai alakulatainak és erejének a megtörése elkerülhetetlenné vált. A gyáva gyilkosok a békés palesztin lakosság mögött és azok otthonába elrejtett rakétaállásokból intézik támadásaikat Izrael állam békés lakossága ellen.”

És milyen jogon mondja akkor a török miniszterelnök, hogy Izraelt ki kellene zárni az ENSZ-ből, mert nem tartja be a Biztonsági Tanács határozatait, figyelmen kívül hagyja annak tűzszüneti felhívásait, eközben a civil lakosságot támadja, arra hivatkozva, hogy műveletei a Hamász ellen irányulnak?! Nem saját tányérjába csinál-e Erdogan ezzel, mintha megfeledkezne arról, hogy a török hadsereg ugyanúgy lövi a kurdokat – ráadásul a szomszédos Irak területén –, mint Izrael a palesztinokat?

És – másfelől – vajon mit lehet kezdeni azzal, hogy Izrael fennállásának 60 éve alatt legalább ugyanennyi ENSZ-határozatot szegett meg vagy engedett el a füle mellett, eszközként szintúgy rendre az erőszakot alkalmazza, célzott gyilkosságokkal oldja meg politikai problémáit, és nem mellékesen a Közel-Kelet egyetlen atomhatalma, mely következetesen elutasítja a nukleáris fegyverek leszereléséről szóló egyezmény aláírását, és megtagadja a nemzetközi ellenőrök vizsgálódását?

Ha ez a háború valóban a Hamász ellen zajlik, nem pedig a polgári lakosság ellen, akkor mivel magyarázható a gázai offenzíva eddigi szomorú statisztikáját, mely szerint annak december 27-i kezdete óta 1054 palesztin halt meg az izraeli katonai csapások következtében, köztük 355 gyermek és száz nő, további 4870-en megsebesültek, az Izraelt érő rakétatámadásoknak pedig három polgári halottjuk volt, és a harcokban tíz izraeli katona vesztette életét. Antiszemitizmusnak bizonyul-e azt állítani, hogy az áldozatok közt feltűnően sok a gyerek és a nő?

És zsidóellenesek-e azok a magas rangú ENSZ-illetékesek, akik arra emlékeztetik Izraelt, hogy az emberi jogok megsértése háborús bűncselekmények minősülhet, mindez személyes büntetőjogi felelősségre vonást is eredményezhet, hovatovább nemzetközi jogsértéssel vádolják az erő aránytalan alkalmazásáért, polgári célpontok támadásáért, a kollektív megtorlásért?

És miért van az, hogy ebből a konfliktusból is, az EU, az ENSZ, az Amnesty International és sok más szervezet állásfoglalásából, az erőszak, az öldöklés beszüntetésére tett felhívásából nem kevesen ismételten és következetesen antiszemitizmust olvasnak ki? Egyáltalán miért van az, hogy minden egyes Izraelre, pontosabban kormánya államideológiájára irányuló kritikát egyesek a világ kollektív zsidósága elleni támadásként élnek meg?

Vagy Jupiternek tényleg minden szabad? És meddig?