Tudósítónk jegyzete
Washington, január 27.
Az Egyesült Államok gazdasága általános értékelés szerint túl van egy nagy válság közvetlen veszélyén, ám ez nem volt elég ahhoz, hogy az elnök nagy sikerekről számolhasson be első igazi helyzetértékelő uniós beszédében.
Barack Obama a 11 hónappal ezelőtti kongresszusi fellépéséhez képest jóval gondterheltebb, sőt szinte dühös hangot ütött meg szerda este a Kapitólium nagytermében, amikor összefogásra szólította fel a nemzetet és kitartásra biztatta kormányát meg a törvényhozást.
A szokásostól eltérően nem új kezdeményezések tárháza volt az idei uniós beszéd, hanem az eddigre befejezettnek remélt törvények és akciók végrehajtására való ösztökélés: el kellene fogadtatni az egészségbiztosítási reformot, a bankok és a pénzügyi rendszer ellenőrzésének szigorítását, az éghajlatvédelmi megszorításokat és még sok más nehéz intézkedést. Mindez azonban a republikánus ellenzék új lendületvétele közepette még nehezebb lesz, mint az elmúlt egy évben volt – vagy lehetett volna.
A jobboldal ugyan semmit nem indítványoz a fentiek helyében, kizárólag újabbnál újabb adócsökkentések követelésével és a meglévő törvényjavaslatok lehető legtorzítóbb bírálatával próbálja kihasználni az elmúlt 25 év legmagasabb munkanélküliségével küszködő ország lakosságának aggodalmait és keserűségét.
Obama ellenfelei még azt sem fogadják el eredménynek, amit a volt republikánus kormányzat vezetett be ifj. Bush utolsó hónapjaiban (a nagy biztosítók és bankok csődtől való megmentését), nemhogy az Obama legelső nagy törvényhozási húzásával beiktatott közel 800 milliárd dolláros segélycsomagot. A jobboldal stratégiája egyértelműen és elismerten az, hogy minél sikertelenebb az Obama-kormányzat, annál gyorsabban lesz a másik tábor képes visszaszerezni elveszített kongresszusi és egyéb pozícióit. A gazdaság pedig egyszer majd úgyis talpra áll, ha a kormány „békén hagyja”.
Obama válasza erre az, hogy „Nem adjuk fel!” Vagyis, hogy a megtervezett úton tovább kell menni, még akkor is, ha az nem népszerű – mint az ellenpropaganda és törvényhozási hibák következtében csökkenő népszerűségnek örvendő biztosítási reform, vagy a gazdaságmentő csomag. Pedig vezető közgazdászok egybehangzó véleménye szerint ma 20 vagy akár 25 százalékos is lehetne a munkanélküliség, ha az eddigi intézkedéseket meg nem hozza mind a Bush-, mind az Obama-kormányzat.
Az elnök még a legfelsőbb bíróság tagjait is erőteljes bírálatnak vetette alá, akik pedig közvetlenül a szónoki emelvény előtt ültek. Mint ismeretes, a konzervatív többségű, 9 tagú testület egyetlen szótöbbséggel százéves hagyományt törölt ki a politikai munka finanszírozásának szabályozásából: ezentúl a jogi személyek annyit költhetnek politikai véleményük hangoztatására, amennyit csak akarnak.
Ennek beláthatatlan következményei lesznek, nemcsak a demokraták kampányhatékonyságára nézve, hanem elsősorban a kisember szempontjából. A nagyvállalatok olyan súlyos milliókat költhetnek érdekeik kierőltetésére, hogy azt semmiféle össznépi, pár dolláronkénti világhálós gyűjtési cunami nem lesz képes ellensúlyozni. Márpedig – mint ahogy a válság kirobbanása körül is láttuk – a megacégek egyetlen érdeke az azonnali profit hajhászása, és eközben nem érdekli őket sem a munkahelyek tízezreinek eltűnése (mint a világ legnagyobb munkaadója és áruházlánca, a Walmart esetében történt a minap), sem a nemzetgazdaság állapota. Obama éppen ezért szólította fel – szinte precedens nélküli módon – a kongresszust, hogy törvénykezési úton írja felül a legfelsőbb bíróság döntését.
A massachusettsi szenátorválasztáson elszenvedett demokrata kudarc után egyesek már Obama politikájának a nekrológját írják. Ez azonban még túl korai, és a szerdai évértékelő beszéd újabb bizonyságát adta annak, hogy az elnöknek esze ágában sincs feladni. Mint ahogy Obama a minap mondta: „Inkább leszek csak négy évre jó elnök, mint hogy (populista-opportunista módon újraválasztásomért küzdve) egy átlagon aluli kétmandátumos elnök”.
Obama 71 perces beszédét körülbelül a szokásos számú, félszáz álló ováció és majdnem annyi ülő taps szakította meg. De egyértelmű volt, hogy az ellenzék a szokásosnál aktívabban, szinte szervezetten bojkottálja a tapsok döntő többségét. A republikánusok még kedvenc vesszőparipájukra, az adócsökkentések listázására sem voltak hajlandók kedvezően reagálni.
Novemberben újabb kongresszusi választásokra kerül sor: majd elválik, hogy Obama és pártja képes lesz-e addigra kimutatható eredményeket elérni, vagy a mindent tagadás taktikája még azt az elnököt is el tudja sodorni, aki hatalmas népszerűség közepette és ugyanakkor saját pártjának ellenkezésével szemben is mindenáron a pártközi összefogásért küzdött. A siker esélyének szinte halvány reménye nélkül.
