Azóta a Vörös téren dolgozik, és játszva megkeres napi 200-300 dollárt, de néha ennek többszörösét is. Lakása is van már néhány, egyik éppen a térre néz. Két „ikertestvére” is az orosz fővárosban ténykedik, de nem megy ennyire jól nekik: egyikük proletár elkötelezettségei szünetében karroszérialakatos, a másik meg sztriptíztáncosként a szexuális forradalmat propagálja. Lenin tehát él és élni fog.
Ez nem tréfa, magyarázatként csupán annyi kívánkozik hozzá, hogy fentebb a hasonmásszakmában dolgozó Lenin-utánzatokról van szó. Az viszont már kevésbé tréfás, hogy a jelek szerint az igazi Lenin sem volt egészen valódi, azaz apja nem Ilja Uljanov lehetett. A születésének 138. évfordulóján (április 22-én) megjelent írások egyikében Akim Arutyunov Lenin-kutató újra felmelegítette ezt a hipotézist, állítván, hogy a világproletariátus vezére valójában nem is volt Iljics.
Mint a Komszomolszkaja Pravdának kifejtette, Ilja Nyikolajevics Uljanov a kormányzóság állami iskoláinak felügyelőjeként tekintélyes ember volt, de nagyon elfoglalt, a családi életre már nemigen futotta idejéből, erejéből, olyannyira nem, hogy sok gyereke közül valószínűleg egyik sem tőle származott. Eszerint Lenin – és a többi Uljanov gyerek – tényleges apja Ivan Szidorovics Pokrovszkij, a család orvosa lehetett. Elég hihetőnek tűnik, hisz az orvos gyakran fordult meg a háznál; az akkoriban 35 ezer lakosú Szimbirszkben (melyet 1924-ben Lenin tiszteletére Uljanovszkká kereszteltek át) az a fáma járta, hogy amíg Uljanov a környék iskoláit látogatta és más hivatalbeli dolgaival volt elfoglalva, felesége, Marija Alekszandrovna Blank meglehetősen bensőséges kapcsolatot ápolt a jóképű Pokrovszkij háziorvossal. Ezt állítólag nem is nagyon rejtette véka alá, így az egész város tudott róla. Egyébként az öreg Uljanovról is sokan tudni vélik, hogy nem kizárólag az oktatásügy rabolta el idejét, azaz nem kimondottan továbbképzési célokból marasztalta gyakorta éjfélig is az iskolában a fiatal tanítónőket. Sőt azt is mondják, nemcsak a tanügyi káderhez vonzódott szenvedélyesen, hanem minden szemrevaló nőhöz.
A genetika segítségével ma már viszonylag egyszerű lenne eloszlatni a Lenin apja körüli kételyeket, de ilyen irányban eleddig még senki sem lépett, a feltevést így egyelőre csak a fényképek látszanak igazolni, azok viszont azt tanúsítják, hogy Lenin nem igazán hasonlít Uljanovra, annál inkább Pokrovszkij doktorra.
Az már csak hab a tortán, hogy Arutyunov szerint Vlagyimir Iljics Uljanov – aki eszerint inkább Pokrovszkij – a gimnáziumot sem az egykori tankönyvekből ismert kitűnőséggel végezte, és egyetemi diplomát sem szerzett soha. A hamisítást vélhetően ismét csak a Marxizmus-Leninizmus Intézet követte el.
Nem lenne csöppet sem meglepő, hisz ez a becses intézet – miként a történelmet író mindenkori győztesek – annyiszor hamisították már ezt a szerencsétlen történelmet (világszerte), hogy az ember olykor abban sem lehet biztos, hogy valami, amit saját szemével látott, valóban az, amit látott. Az illuzionisták és igazságpiktorok, valóságsminkelők és tényhamisítók jóvoltából nemzedékek tanították és tanulták úgy, hogy Vlagyimir Iljics Lenin irányításával 1917. november 7-én kezdetét vette a kommunisták győzelmét hozó októberi forradalom. A Téli Palota ostromához az Aurora cirkáló ágyúlövései adták meg a jelet, és a munkás-paraszt harcosokból álló Vörös Gárda hősies küzdelemben megdöntötte a népelnyomó burzsoázia uralmát... Azóta (jóval később a kelleténél) kiderült: az Aurora cirkáló ágyúi nem dördültek el, a Téli Palota (melyet manapság Ermitázsként ismernek a turisták) ostroma sem történt meg (azaz korántsem úgy, ahogy a történelmi meséskönyvekben vagyon), és nem is Lenin vezényelte az eseményeket. Azon az emlékezetes, a helyi naptár szerinti október 25-ei napon a Vörös Gárda (melynek tagjai frontról szökött katonák voltak) Lev Trockij parancsára hajnali kettőkor bevonult Szentpétervárra, aztán a konflisokra szerelt golyószórókkal terjesztették az új igazságot, s mindennek számos civil sebesültje és áldozata lett. Rövidesen elfoglalták a város legfontosabb pontjait: a telefon- és távíróközpontokat, a minisztériumokat, a bankokat és a pályaudvarokat. A Téli Palota ostromát csak estére tervezték, így Alekszandr Fjodorovics Kerenszkijnek, az ideiglenes kormány miniszterelnökének az amerikai nagykövet kocsiján sikerül elmenekülnie. A palota ostromát este indították, ami abból állt, hogy a katonák a hátsó bejáratokon és az oldalkapukon beosontak az épületbe, és elfogták a kormány ottragadt tagjait. Este tízkor Trockij tüzes beszédében kihirdette, hogy az ideiglenes kormányt megdöntötték, és a hatalom a szovjetek kezében van. Lenin, aki addig a Finn-öbölben levő Razlivban bujkált, már csak a készre jött... díszbeszédet mondani.
De ez sem egészen biztos. Lehet, csak egy korabeli dublőre volt, aki aztán amikor – Trockijhoz hasonlóan – kegyvesztetté lett, Buharinnak „álcázta” magát, és Zürichben logopédiai klinikát nyitott, vagy antikváriumot New Yorkban, esetleg Bécsben bűvészkalapokat gyártott, és olykor-olykor titokban sarló-kalapácsos zászlócskákat.
