Tudósítónk jegyzete
Washington, március 12.
A daytoni Bosznia már tavaly nyáron majdnem összeomlott – de Európa mindmáig tehetetlennek bizonyul, hogy azt ne csak megakadályozza, hanem megoldja végre az ország ügyét.
Pedig most már az új európai intézmények is létrejöttek, még közös külügyi képviselőjük is van a 26-oknak. Mi az hát, ami a hatékony külpolitizáláshoz hiányzik?
Talán a diplomáciai gerinc. Az az eltökéltség, hogy a megígért „jutalmak” mellett az esetleges fegyelmezést is kilátásba helyezzék arra az esetre, ha egyik vagy másik fél elfogadhatatlan viselkedést tanúsít – magyarul: obstruálja a többiek boldogulását.
Akármit próbál tenni a szarajevói központi vezetés, Dodik csak füttyent egyet és függetlenségi referendummal fenyeget – Brüsszel máris meghátrál. Az EU a főképviselői poszt tekintélyét is hagyta lerombolni, állítja Morton Abramowitz, nyugalmazott amerikai diplomata, aki a kilencvenes évek elején rengeteget tett Washingtonban azért, hogy az amerikaiak felfogják, mi is történik a Balkánon.
Minthogy Bosznia nem létezik európai integráció nélkül, a szerb entitás pedig – jelenlegi önelszigeteltsége mellett – nem létezik Szerbia támogatása nélkül, a RS-fenyegetés eddig minden alkalommal „bevált”. Csakhogy az EU-nak hatásosabb eszközei is vannak ahhoz, hogy a 15 éve tartó gyámságot valamilyen tartós megoldás kidolgozásával kiváltsa.
Dodiknak a tudomására kell hozni, hogy Montenegró és Kosovo nemzetközi támogatással tartotta meg saját függetlenségi referendumát, ezért a boszniai szerbek önhatalmú próbálkozása elfogadhatatlan. Az egész boszniai civil szférát pedig támogatni kell abban, hogy ne csak a nacionalista jelölteknek legyen esélyük az idén ősszel megtartandó választásokon. Ha Európa egy muzulmán többségű államtól fél, akkor a legrosszabb, amit tehet, hogy arroganciájának következtében átengedi a terepet az arab és perzsa pénzek befolyásának.
Természetesen a – jórészt saját vezetőinek történelmi tévedése nyomán – szétszaggatott szerb nemzet részeinek is lehetőséget kell teremteni az egymásba kapaszkodásra. Erre lenne jó az az egyértelmű, következetes, kitartó és mindenekelőtt erőteljes európai üzenet, sőt egyértelmű feltételszabás, hogy a föderatív Bosznia, Kosovo és Szerbia egyszerre léphet be az Unióba – ami a szerb nemzet gyakorlati újraegyesítését jelentheti. A többiek érdekeit pedig nem is kell taglalni. Ahogyan azt a magyaroknak is megmagyarázták a kilencvenes években Nyugatról, és aminek a mindenkori pesti kormányok alávetették magukat az alapszerződések megkötésével.
Elvben ugyan aláásható ez a logika azzal, hogy mind a boszniai, mind a szerbiai szerbek vezetői nagyképűen kijelentik – mint ahogyan teszi ezt a belpolitikai szerepet játszó jelenlegi szerb külügyminiszter –, hogy márpedig ők Kosovót választják Európával szemben.
Ennek az öncélú dacnak úgy lehet előre kihúzni a méregfogát, hogy Belgrádnak megmagyarázzák: ha nem ért egyet saját fel nem fogott érdekeivel, akkor bizony Kosovo nyer bebocsátást az EU-ba, Szerbia pedig lesheti saját jövőjét, ahol akarja. Szinte borítékolható, hogy hosszú távon a szerbiai választók Európát választanák. (Roppant érdekes az egyik szerbiai napilap minapi internetes közvélemény-kutatása, amelyben a részvevők 38%-a máris lemondana Kosovóról az EU-csatlakozás érdekében. Ez a szám csak növekedni fog.
És itt rejlik a nagy különbség az amerikai és az uniós külpolitika alapállása között: az európaiak nemcsak hogy nehezen mondanak le saját érdekeikről, miközben ezt vagy azt el próbálnak érni az unión kívül, hanem semmilyen nehézséget vagy hátrányt nem képesek elviselni saját elképzeléseik megvalósítása során. Washington ezzel szemben sokkal nagyobb kaliberű külpolitikát folytat, amennyiben hajlandó közvetlen előnyökről lemondani a hosszú távú érdekek megvalósítása végett. Gondoljunk csak akár Clinton balkáni, akár az ifjabb Bush közel-keleti vállalásaira, még akkor is, ha nem értünk velük egyet.
Európa most „új hajnalához” érkezett: az új intézményrendszer felállításával ismét alkalma nyílik hatékony balkáni fellépésre. Meglátjuk, lesz-e hozzá ereje, mersze – és főleg kreatív gondolkodási képessége.
