Timothy Geithner pénzügyminiszter (Beta/AP)
Tudósítónk jegyzete
Washington, április 2.
Az elmúlt hét közepén az amerikaiak fele úgy tartotta, hogy Barack Obama – hivatalba lépése óta először – nem érdemelné meg az újraválasztást.
Az előző heti nagy kongresszusi győzelem után ez komoly vereségnek számított, de gyorsan újabb minigyőzelem következett az elnök számára. A munkaügyi minisztérium mai, márciusra vonatkozó jelentése szerint a múlt hónapban 162 ezerrel növekedett az alkalmazottak száma az Egyesült Államokban. A lakosság növekedése miatt azonban a munkanélküliség aránya továbbra is 9,7 százalék marad, ami több mint tízmillió nehéz sorsot jelent.
Szerény szám a 162 ezer, különösen ha azzal hasonlítjuk össze, hogy 2007 ősze óta 8,2 millió amerikai veszítette el munkahelyét. Vagyis még mindig több mint nyolcmillió munkahelyet kellene létrehozni ahhoz, hogy a recesszió előtti helyzet úgy-ahogy visszaálljon. Ez még évekig nem fog megtörténni – mondja Timothy Geithner pénzügyminiszter. De a növekedés most már egyre kifejezettebb. Az idei amerikai népszámlálás legalább egymillió ideiglenes munkahelyet teremt – a kormány így is hozzájárul a helyzet enyhítéséhez.
Geithner a minap azt is elismerte, hogy a gazdasági növekedés – amit az első negyedévben 2,8 százalékosra becsülnek a szakértők – „szerkezetileg mélyen igazságtalan” az átlagemberrel szemben. A nagy bankok ugyanis – amelyeknek egy részét az adófizetők pénzén mentette meg Washington – már hónapok óta növekvő profitot valósítanak meg, miközben azok, akik az erre szánt pénzért megizzadnak, továbbra is nehezen jutnak munkához.
Szégyenletes adat, hogy a 25 legnagyobb spekulációs alap vezérigazgatója összesen több mint 25 milliárd dollár személyes jövedelmet (nem elírás: valóban milliárdokról van szó) könyvelhetett el 2009-ben – két és fél milliárddal többet, mint a válság előtti utolsó konjunktúra-évben. Ők huszonöten 2008 folyamán – a „legszűkebb” esztendőben – kénytelenek voltak beérni „mindössze” 11 és fél milliárdos gazdagodással.
Nem meglepő hát, ha az átlag amerikait nem érdekli többé, mióta is elnök Obama, és egyre inkább az ő nyakába varrja a lassú kilábalás felelősségét. Legtöbben egyszerűen elfogadhatatlannak tartják, hogy a kormány „nem tesz semmit” az ilyen csillagászati magánjövedelmek megzabolázására.
Vessük ezt össze azzal, hogy ugyanazt az átlagembert tökéletesen be lehet ugratni szinte mindenféle állami beavatkozás ellen: még az ellen is, hogy kötelezővé tegyék az egészségbiztosítást. Erről szólt az az egész éves politikai háború, amit a jobboldal folytatott Obama és a demokrata kongresszusi többség reformja ellen. A törvényt ugyan meghozták, de az ellenállás részben mégiscsak sikerrel járt, hiszen nem lehetett bevezetni az állami biztosítást még a biztosítási piac 5 százalékára sem. Arról nem is beszélve, hogy a törvényhozási folyamat elleni lázítás során sikerült a leghihetetlenebb hamis érvek felhasználásával (szocializmussal, kommunizmussal, sőt fasizmussal vagy éppen iszlám fundamentalizmussal gyanúsítva az elnököt) az ún. független választókat Obama ellen hangolni, alaposan kikezdve ezzel a 2009 elején még óriási lelkesedéssel fogadott fiatal fekete bőrű elnök népszerűségét és politikai tekintélyét.
A munkaerőpiac márciusi növekedése így nemcsak a munkahelyhez jutó 162 ezernek jelent húsvéti ajándékot, hanem Obamának is: lélegzetvételnyi szünetet ahhoz, hogy kormányzata még hatásosabb intézkedéseket hozzon a minél gyorsabb gazdasági növekedés előmozdítására.
