Washingtoni tudósítónktól
New York, szept. 25.
Hosszú idő után először tudott újra arról beszámolni egy magyar kormányfő, hogy Magyarország nemzetközi tekintélye növekszik, és hogy a gazdaságpolitikai meg szövetségesi teljesítménye alapján számot tarthat arra, hogy figyelembe vegyék nézeteit a nemzetközi kérdésekről folyó vitákban.
■ Miniszterelnök úr, Magyarország polgárai és a magyar emberek számára milyen hozadékát várhatjuk ennek a New York-i látogatásnak?
– Sok hozadéka van, a legfontosabb megerősíteni Magyarország iránt a bizalmat. Persze a bizalmat leginkább a saját cselekedeteink erősíthetik meg. Itt nagyon komoly elismerést kaptunk, részben azért, amit a gazdaságpolitikában, részben azért, amit a külpolitikában csinálunk az utóbbi hónapokban. Azt látják, hogy Magyarország elindult egy jó úton. Megértette ennek a válságnak az üzenetét, és nagyon határozottan, gyorsan elkezdett cselekedni azért, hogy kilábaljon ebből a válságból. Sok országnál gyorsabban és határozottabban cselekszik. Ezt nagy elismeréssel nyugtázták partnereink, akár politikusok, akár befektetők, pénzügyi guruk voltak.
Ez az egyik terület. A másik pedig: számos köszönetet kaptunk azért, hogy Magyarország megbízható, kiszámítható, jó szövetséges a NATO kereteiben, és Magyarországnak világos álláspontja van külpolitikai kérdésekben, ami a szövetségeseivel egyeztetetten alakul ki. Mind a kettőt elismeréssel veszik.
■ Amikor kereskedelmi partnereivel tárgyalt, akkor milyen tükörben látta viszont Magyarországot? Talán kicsit politikailag is, országimázs szempontjából is?
– Azt mondják a befektetők, gazdasági szakemberek, hogy Magyarország azt csinálja, amit a válságban csinálni kell, és hogy sok más országnak is ezt a példát kellene követnie. Magyarország stabil, kiszámítható költségvetési politikát folytat, olyat, amivel megvédi magát attól, hogy a most világszerte növekvő eladósodásban Magyarország esetleg fenntarthatatlan pályára kerüljön. Hiszen mi ezzel a költségvetéssel most kivédjük azt, hogy újabb és újabb hiteleket kelljen majd fölvennünk a következő években. Visszafordulunk az eladósodásból, megerősítjük magunkat, és függetlenítjük magunkat a későbbi válságlehetőségektől. Ezt mindenki elismeri, mint ahogy azt is, hogy azok a lépések, amelyeket az adórendszerben megteszünk, azok Magyarországot egy sokkal gyorsabb növekedési pályára állíthatják. 2011 körül már 3-4 százalék közötti növekedést jósolnak Magyarországnak.
■ Milyen értéket láthatunk az Obama elnökkel való rövid találkozásban?
– Nézze, ezeknek a találkozásoknak szimbolikus jelentősége is van, de az elnök úr gratulált ahhoz, amit az elmúlt hónapokban csináltunk. Nagyon impresszívnek nevezte azt, ami történt, és megköszönte szövetségesi kiállásunkat, például a guantánamói foglyok befogadása ügyében. Úgyhogy azt gondolom, hogy ez pozitív visszajelzés. Persze nem is értékelném túl: itt nyilván néhány mondatra volt csak lehetőség egy nagyon zsúfolt ENSZ-találkozó mentén.
■ A Columbia Egyetemen tartott előadása keretében, a költségvetés elfogadásával kapcsolatban egyfajta üzenetet is továbbított. Mi ennek az üzenetnek a lényege: ha az Országgyűlés nem fogadja el a költségvetést, akkor mi a miniszterelnök teendője, terve?
– Én nem akartam üzenni. Én áprilisban üzentem, amikor elvállaltam ezt a feladatot, és akkor megmondtam, hogy addig és csak addig jobb a válságkezelő kormányzás, mint az előrehozott választás, amíg cselekvőképes, a válságot aktívan kezelő kormánya van Magyarországnak. Ebből a szempontból a költségvetés elfogadása kulcspont. Ezért amikor valaki a közönségből megkérdezte, mi lenne, ha nem fogadnák el a költségvetést, akkor azt válaszoltam, hogy úgy látom, jó esély van elfogadni, hiszen a két nagy, engem támogató pártnak a frakciója, a szocialista és a liberális frakció már előzetesen szavazott, és támogatja ezt a költségvetést, annak a fő kereteit. De ha mégsem fogadnák el bármi miatt, akkor nyilvánvalóan a kormánynak le kell mondania, mert akkor nem tudja tovább jól kezelni a válságot, és akkor az erősítheti tovább a bizalmat, ha van egy választás, és a választást követően remélhetőleg olyan kormány alakul, amely folytatja a kiszámítható és stabil költségvetési gazdaságpolitikát.
■ Ebben a nehéz anyagi helyzetben a magyar kormány és Magyarország hogyan tud eleget tenni annak az alkotmányos és szándékolt felelősségének, hogy gondot visel a határon túli magyarok sorsára is?
– Sok módon, de ami a pénzt illeti, a költségvetést illeti, már az idén világossá tettem, amikor találkoztam a határon túli magyarok képviselőivel, hogy miközben szinte mindenhol vágnunk kellett az idei költségeken, a határon túli magyarok támogatásának tételét nem kurtítottuk meg az idén, és jövőre is szinten fogjuk tartani ezt a támogatást, mert azt gondolom, hogy olyan hosszú távú érdekről van szó, olyan hosszú távú kötelezettségünkről van szó, amit nem lehet csorbítani még a válság közepette sem. Általában igaz az, hogy sehol nem szabad olyan méretű vágást csinálni, ahol tönkremegy valami, ami érték. De mindenhol persze takarékosságra van szükség, mert Magyarország a válság következtében gyakorlatilag egyhavi jövedelmét veszítette el ebben a két évben. Ezért kell sokkal takarékosabban gazdálkodnunk.
De másban is kiállunk a határon túl élő magyarokért. Szlovákiában, azt gondolom, érdemben tudtuk előremozdítani a határon túl élő kisebbség ügyét azzal, hogy egyfajta európai zubbonyba kényszerítettük az egyáltalán nem odaillő államnyelvtörvényt, és olyan pályára tereltük ennek a folyamatát, amelyen európai ellenőrzés mellett kell majd végrehajtani a nyelvtörvényt, ha kell, módosításokat tenni benne. Sőt azt is elértük, hogy Szlovákia vállalta, hogy a kisebbségi nyelvekről szóló törvényt is megerősíti. Sőt azt is vállalta, ami nagyon régóta esedékes volna, hogy megalkot egy kisebbségeket védő törvényt Szlovákiában. Olyat, mint amilyen Magyarországon és sok más európai országban már régóta működik.
Egyszóval azt gondolom, hogy a kormány nagyon aktívan fellép ott, ahol problémákat lát, és nagyon határozottan szeretné képviselni, védeni a határon túl élő magyarság érdekeit. Különösen ott van dolgunk, ahol ezt saját maguk kevésbé tudják megtenni a belpolitikai viszonyok miatt.
■ Látni fogjuk Magyarországot a közeljövőben a Biztonsági Tanács tagjaként?
– Szeretnénk. Magyarország pályázik a 2012–2013. évben egy nem állandó BT-tagságra, ezért is lobbiztam itt sokaknál, beszéltem az ENSZ főtitkárával és másokkal. Úgy tűnik, hogy nagymértékben azon múlik ez, hogy egy ország milyen teljesítményt nyújt. Hiszen hosszú távon a nemzetközi befolyás nem elválasztható attól, hogy a gazdaságban, a külpolitikában és máshol mennyire vagyunk kiszámítható és sikeres partnerek. Éppen ezért az, hogy Magyarország nemzetközi megítélése most látványosan javul, az javítja az esélyeinket arra, hogy ilyen nagy nemzetközi szervezetekben is, mint az ENSZ szívét alkotó Biztonsági Tanács, helyet szerezzünk magunknak.
