A veszekedés úgy kezdődött, hogy visszaütött – mondhatnánk –, és a magyar–szlovák, igencsak hűvös politikai viszonyban ez igencsak időszerű megállapítás. De Magyarországnak mostanság nem csupán Szlovákiával van politikai gondja, hanem másokkal is, csak éppen nem ennyire kiélezetten.
Keressük az igazságot? Sosem fogjuk megtalálni! Próbálkozni mégis lehet.
Mégsem kizárólag a Felvidéken barangolnék a trianoni „összetűzés” keresésében, hanem inkább minden szomszédos területen. Ahol jelentős (esetleg szórványos) a magyarság számaránya.
Első lehetne Románia (nem csupán Erdély), ahol a leválasztottak legnagyobb számban találhatók. Szlovákia következhet, majd mi, itt a Délvidéken, s végül Ukrajna. És mi van Horvátországgal, a szlovéniai vagy a már majdnem teljesen beolvadt ausztriai magyarokkal?
Megcsippentve a témát: Mi baj a szlovákokkal? Vagyis nekik a magyarokkal.
Magyarország semmiképp sem fog területet visszahódítani, mivel uniósok mindketten. Meg különben sem. Miféle szlovák félelem ez tehát – amikor egy világban élnek –, hogy elveszik tőlük földjeiket? Mármint a magyarok.
Fóbia. Az uniós rendszerben végképp érthetetlen.
Slota viszont úgy hergel a magyarok ellen, ahogy akar Fico kormányfő mellett.
Tegyük tisztába a gyereket! Egyelőre a felvidékit!
Fico kormányfő rákényszerült Slotára. Lehet, hogy szabadulna tőle, de nem biztos. Mert ha igen, akkor elhatárolódna az olyan kijelentésektől, miszerint Szent István bohóc. Ha ezek után Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő leülne a szlovák miniszterelnökkel tárgyalni, akkor az a szégyenét is jelentené a magyarság számára. Persze Fico bármikor bármiről tárgyalna. De miről is? A Beneš-dekrétumokat a szlovákok kizárták a témakörből; egyelőre a szlovák nyelvoktatást igyekeznek magyar környezetben is előtérbe helyezni. A szlovákoknak valóban jól jött a pilisszentkereszti zűr, vagyis a Szlovák Ház részbeni áthelyezése. Támadási felületet nyitott az ottani önkormányzat. Talán bután.
Hogy mégis visszatérjek bevezetőmre: Romániában inkább a választások előtti harc zajlik a magyar pártok között, miközben Ukrajnában nacionalista szervezetek magyarellenes megnyilvánulásban a Vereckei-hágón volt-lesz-van emlékmű ellen tiltakoznak.
Mi okon? Hiszen ott jöttek be őseink.
Aki nem Európában gondolkodik, az mindenben a visszacsatolás veszélyét látja? Félelmet egy Kis-Magyarországtól?
Politikai vicc, vagy buta politikusok?
Inkább az utóbbi lehetséges.
Mert a magyar autonómiáért folytatott küzdelem (a Felvidéktől Erdélyig) alapként szolgál arra, hogy a szomszédos országok megijedve támadjanak. Igaz, ebben épp a Felvidék kullog hátul, sokkal inkább a romániai magyarok, és talán a vajdaságiak járnak elöl.
De mit akarunk mi az EU-n kívül, amikor ők sem tudnak dűlőre jutni?
Gyurcsány állítólag le sem mondta a találkozót, mert nem is tűztek ki határidőt. Mesebeszéd. Sokszor megtervezték. Pilisszentkereszt pedig ürügy szlovák részről, mert igaz elvárás a nagyobb tolerancia, de a szlovák oktatási törvénytervezethez képest ez nem nagy ügy.
És ha mégis kicsit a más elszakadt területekre is gondolunk, akkor jöhetne az erdélyi gond, meg akár a vajdasági is. De ez már sokszorosan más téma.
