Csata botokkal húsz évvel ezelőtt
Brassói tudósítónktól
Megemlékezést tartott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Pro Európa Liga a fekete március húszéves évfordulóján. A gyertyás-fáklyás felvonulás résztvevői a marosvásárhelyi Kultúrpalota előtt gyűltek össze, ahhoz a Bolyai téren lévő épülethez vonultak, amely 1990-ben az RMDSZ székháza volt. Ennek a háznak a padlására menekült a Görgény-völgyi román parasztok elől 75 magyar és innen hívta kétségbeesetten segítségül a hadsereget.
A megyei katonai parancsnok biztosította a magyarokat, hogy szabadon elvonulhatnak, ám az épületből kilépőket a Görgény-völgyiek megtámadták, láncokkal ütötték, Sütő András Herder-díjas írót fél szemére megvakították. A húsz évvel ezelőtti barbárságokra emlékező vásárhelyi magyarok és románok levelet intéztek Traian Băsescu államfőhöz, Emil Boc miniszterelnökhöz és Románia főügyészéhez, Laura Codruta Kövesihez, amelyben felhívják a figyelmüket, hogy 20 éve provokálták ki a marosvásárhelyi fekete márciusi etnikai konfliktusokat, de – a civil társadalom, az erőszak áldozatai és a sajtó többszöri sürgetése ellenére – ma sem ismert az igazság, az, hogy kik voltak a felbujtók. Elhangzott, hogy a bűnösök eltitkolása mellett a magyar közösségre igazságtalanul rásütik a kollektív bűnösség bélyegét, ami a demokratikus társadalomban elfogadhatatlan. A marosvásárhelyi etnikai összecsapásoknak öt áldozata és több száz sebesültje volt, amiért kizárólag magyarokat és cigányokat vontak felelősségre.
Az EMNT és a Pro Európa Liga követelte, hogy azonnal kezdjék meg az 1990. március 19–20-i marosvásárhelyi konfliktus megszervezői elleni nyomozati eljárást, és azonosítsák azokat, akik: eltervezték és megszervezték a felfegyverzett parasztok Marosvásárhelyre szállítását, akik megszervezték a népi milíciákat és a székelykocsárdi állomásig szállították azokat a bányászokat, akiket a marosvásárhelyi polgárok ellen akartak bevetni, akik Zalatnán és a mócok földjének más helységeiben mozgósítottak azért, hogy az ottani lakosságot Marosvásárhelyre szállítsák. (A bányászok és a mócok végül nem jutottak el Marosvásárhelyre. A magyarokat támogató cigányok ugyanis eldöntötték az összecsapás kimenetelét: a Görgény-völgyieket kiverték a városból. A magyarok elleni támadást reakció nélkül szemlélő katonaság nem mert a Görgény-völgyiek oldalára állni.)
A hétvégi megemlékezés szervezői úgy vélik, hogy a gyászos emlékű 1990 fekete márciusi események aláásták Románia nemzetközi hírnevét és semmissé tették a román forradalom győzelme által szerzett hitelét. Azoknak a sötét manipulációknak a sorát nyitották meg, amelyeket az Egyetem téri tüntetők 1990. június 13–15-i szétverése, az egymást követő bányászjárások jelentettek. (A bányászjárások célpontjai a politikai pártok szimpatizánsai, az egyetemisták és az értelmiségiek voltak.) Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események késleltették az ország demokratizálódását, az EU- és NATO-csatlakozását, súlyosan veszélyeztették a belbiztonságot, a Magyarországgal való jószomszédi viszonyt és megmérgezték a román–magyar együttélést, ráadásul mindez a jugoszláviai véres konfliktusok előestéjén.
Az RMDSZ elnöki hivatalában is megemlékeztek a 20 éve történtekről. A szövetségi elnök arról beszélt, hogy 1990-ben a bukott Securitate provokált etnikai összecsapásokat azért, hogy ürügyet teremtsen egy új hírszerző szolgálat megalakítására. Markó Béla szerint a fekete március etnikai konfliktusnak álcázott ellenforradalmi kísérlet volt.
„Az összetűzések tisztázatlansága mögött az egykori román titkosszolgálat, a Securitate áll, és a felelősöket fedezik. Nyílt titok, hogy a marosvásárhelyi események és a bányászjárások mögött ma is funkcióban lévő, nagyon is közismert személyek álltak” – jelentette ki Tőkés László, az EMNT elnöke, az Európai Parlament képviselője.
Elmondta, hogy Dan Voinea volt román katonai főügyész megvallotta neki: olyan iratanyag porosodik a fiókokban, amely nyolcvan százalékban azonosítja az 1989. decemberi véres harcok, az 1990-es marosvásárhelyi zavargások és a bányászjárások 1300–1400 áldozatának gyilkosait.
„Képtelenség, hogy egy olyan demokratikusnak nevezett európai államban éljünk, ahol a gyilkosok közöttünk járnak, sőt ismerjük őket, de valahol valakik még mindig leállítják a felelősségre vonás folyamatát” – mondta Tőkés László.
Románia még ma is a képtelenségek országa…
