Igencsak fölkavarta Magyarországon a kedélyeket, hogy némely településen – a törvénnyel ellentétben – döntést hoztak arról, hogy a szociális támogatást közmunkához kötik. Merthogy a rászorulók annyi pénzt kapnak, mint a minimálbérért dolgozók. Jött erre az ombudsman a véleményével, hogy jogot sértenek. Meg az Országos Cigány Önkormányzat elnöke is, hogy a dolog nem cigánykérdés, de romaellenes. Nem mellékesen: az is benne van a határozatban, hogy a gyerekeket a segélyezettek kötelesek iskolába járatni. Fogalmam sincs, Magyarországon milyenek a törvények, de nyilván büntetés jár azért, ha a gyerek nem megy iskolába. (Mennyi? Akár a segély értéke?)
Nos, nyíltan senki nem mondta ki (a képmutató demokráciában), hogy elsősorban a cigányságot sújtja a rendelet, sőt a hírekből is csak sejteni lehet, hogy olyan településeken igyekeznek bevezetni a közmunkát, ahol tetemes a romák részaránya.
Ha tetszik, ha nem, valójában a Magyar Gárda (beszüntetésének pere szeptemberben folytatódik) vetette föl demonstrációival a témát. Minden erőszak nélkül: csak meneteltek.
A közvélemény-kutatás szerint 80 százaléknyi azoknak az aránya, akik igenis munkához kötnék a támogatást. Persze van ebben némi cigányellenesség is, de azzal is tisztában kell lennünk (itthon is), hogy sok évtized alatt előrelépés alig történt. Az, hogy némely önkormányzat ellenszegül a törvénynek, arra utal, hogy „fönt” nem érzik a gondot, hanem csupán a szalonképes demokrácia követelményeinek akarnak eleget tenni. Eközben pedig a cigányság integrációjáról beszélnek.
(Mellékesen – talán nem is tartozik ide: Szlovákiában egyenjogúsították a roma nyelvet. Dehogy gondolunk arra a szándékra, hogy azért, mert sokan magyarnak vallották magukat, így pedig majd romának fogják.)
Igen, radikális lépéseket kell tenni, mert tanácskozhatnak a tanácsok, ha a roma gyerek nem jár iskolába, és azt látja, hogy apja-anyja „vígan” él a segélyből. Egyébként a törvényszegő önkormányzatok nem csupán a haszon érdekében vezették be a közmunkát, hanem nevelési célzattal is: látnia kell a gyereknek, hogy apja naponta elmegy dolgozni, mert különben nem lesz pénze, élelme, ruhája stb. a családnak.
Jött erre a (demokratikus) kormányötlet, hogy megoldásként vegyék le a segélyösszeget (kb. egyharmaddal), és akkor majd többen keresnek munkát.
Biztos vagyok benne, hogy ilyen megoldással nagy előrelépés nem történik, legföljebb nyáron gatya nélkül járnak a gyerekek. Télen pedig van fa az erdőben.
Néha igenis radikális lépések kellenek – még ha ez nem is teljesen humánus. Mert amíg a cigány gyerek nem jár iskolába és legalább az apja nem megy dolgozni, addig nincs fölzárkózás.
Nálunk sem.
