Évekig lopott, csalt és ügyeskedett több bűnszövetkezet a legnagyobb spanyol jobbközép politikai erő, a – közelmúltig kormányzó – Néppárt (PP) tudtával, sőt közreműködésével. Manipulált állami közbeszerzéseken happoltak el jó üzleteket, cserébe a megszerzett pénz egy részét a PP korrupt helyi és országos politikusainak, illetve a pártnak juttatták, amely a bevételből egy titkos, úgynevezett B kasszát működtetett. A vezetők ebből rendszeresen, ám mindig titokban meghatározott összeget kaptak. A bankjegyekből pártkampányokra is jutott.
A hálózat 1999-ben épült ki, ám a hatóság közbelépésére 2005-ben szakadozni kezdett. A nyomozás óriási korrupciós láncolatra derített fényt.
Amint az ügy nyilvánosságot kapott, mindenki csak Gürtel-botrányként kezdte emlegetni, amelybe nagyhalak is belekeveredtek. Köztük Mariano Rajoy kormányfő, PP-elnök, akinek állítólag szintén csurrant a gyanús pénzekből.
Pártjához hasonlóan azonban tagadja a vádakat. Sőt a PP az elején igyekezett eltussolni Spanyolország történetének egyik legszövevényesebb korrupciós botrányát. A bizonyítékok ellenére a legelképesztőbb hazugságokkal védekezett.
A küzdelme az igazságszolgáltatással azonban vereséggel végződött. Első menetben legalábbis. A bíróság ugyanis május 24-én elsőfokú ítéletében szankcionálta az 1999 és 2004 között elkövetett bűncselekmények több résztvevőjét (vesztegetésért, csalásért, sikkasztásért, pénzmosásért és hasonlókért). Csaknem 29 vádlott esetében összesen 351 év börtönbüntetést szabott ki. A PP volt pénztárnoka, Luis Bárcenas a 33 év szabadságvesztés mellé 44 millió eurós pénzbüntetést is kapott. Francisco Correa üzletember, elsőrendű vádlott még rosszabbul járt: 51 év börtönbüntetéssel sújtották. Ő működtette a hálózatot, s ezért az ügy is róla kapta a nevét. (A correa spanyolul övet jelent, mint a németben a Gürtel.)
A bíróság azt is kimondta: a PP-nek haszna származott a korrupciós ügyletekből.
Rajoy sem úszta meg. Bár nem került föl az elítéltek listájára, neve mellől eltűnt a miniszterelnöki cím. Nem a bíróság, hanem a parlament közreműködésével, amely az ítélet nyomán, az ellenzéki szocialisták (PSOE) kezdeményezésére, múlt pénteken kormányával együtt megbuktatta. A történtek miatt hamarosan távozik a PP éléről is.
Nyolc párt képviselői szavaztak a konzervatív kormány távozását követelő bizalmatlansági indítványra. Ilyen összefogásra még nem volt példa, amióta 1978-ban visszaállították a demokráciát Spanyolországban. A ritkán tapasztalható egyetértés és összhang eredményeként az ország legkorruptabbnak bizonyult kormánya vesztette el a hatalmat, majdnem hat és fél év működés után. Miniszterelnök és kabinetje először kényszerült így távozni 1978 óta.
Elképzelhető, hogy a menesztett tárcavezetők közül is bajba kerül valamelyik, esetleg a kormányfő is, akinek a bíróság kétségbe vonta azt az állítását, amely szerint nem tudott a pártjában zajló törvénytelenségekről.
A bírák mindenestre folytatják a munkát, hiszen a szövevényes ügyben hét különböző per zajlik. Bőven lesz még mit kibogozni.
Tavaly már tanúként hallgatták meg Rajoyt is. A spanyol miniszterelnökök közül így ő lett az első, akit büntetőeljárásban bíróság elé idéztek.
Kormánya vesztét azonban nemcsak a korrupció okozta, hanem súlyos politikai hibák sorozata is. Rajoy mandátuma pedig épp olyan szürreális véget ért, mint amilyenek időnként a vezetési módszerei voltak.
A PP-kormány megbuktatása után a bizalmatlansági indítványt beterjesztő Pedro Sánchez PSOE-főtitkár ülhetett be a miniszterelnöki székbe. Így ismét szocialista vezető került az ország élére. A 46 éves Sánchez – a PSOE-hoz kötődő miniszterek alkotta – EU-barát kormánnyal látna hozzá a munkához.
Fő célkitűzései közé sorolta az ország stabilitásának biztosítását. Kilátásba helyezte az előre hozott választást is, ám időpontot nem említett. Egyelőre inkább kormányozna.
Helyzete nem irigylésre méltó, hiszen nehéz időszakban veszi át az ország irányítását. A Katalónia függetlenségét követelő erők továbbra is komoly fejtörést okoznak Madridnak. Sánchez ugyan hajlandó a párbeszédre a katalán tartományi kormánnyal és a kapcsolatok helyreállítására is, ám engedményekre már nem. Mindent az alkotmány keretei között intézne, ami eleve kizárja az ország területi egységének megbontását.
Nagy kihívás számára, hogy a PSOE csupán 84 képviselővel rendelkezik a 350 tagú spanyol törvényhozás alsóházában, s ezért minden fontos kormányzati döntéshez pártok seregével kell egyeztetnie, megállapodnia. Ráadásul saját táborán belül is jelentős az ellenzéke.
Az sem egyértelmű még, hogy a választók többsége elfogadja-e hiteles vezetőnek. A tömegek ugyanis egyre elégedetlenebbek. Elvárnák, hogy a politikai elit már ne csak a 2008-as válság okozta rengeteg probléma ellen indított küzdelemben elért eredményekről szónokoljon, hanem végre csökkentse az átmenetinek ígért terheket. És igyekezzen a korrupciót is felszámolni, de legalábbis visszaszorítani, mert a lakosság – a munkanélküliséggel együtt – a legaggasztóbb országos problémának tartja.
