Talán két év múlva Nagy-Britannia kilép az EU-ból. Madrid azonban lázasan készülődik, hogy segítsen bennmaradni a közösségben „saját” britjeinek, akik az Ibériai-félsziget délkeleti szegletében, Gibraltáron élnek. A mindössze 6,84 négyzetkilométernyi földnyelv ugyan nem Spanyolország része, de Madrid szeretné visszaszerezni a stratégiai fontosságú szomszédos területet, amely fölé egy mészkő tömb emelkedik. A Gibraltár nagy részét elfoglaló és a tájat meg a tengeri kijáratot uraló, hatalmas szirtet sokan csak a Sziklaként emlegetik.
A Londonnak kőkemény különválási tárgyalásokat és feltételeket ígérő Brüsszel máris jelezte: az évszázadok óta brit tengerentúli területként működő Gibraltár (uniós tagsági) ügyének rendezésénél Madrid szava dönt. Sőt a Brexitről esedékes egyezkedéseken napirendre sem tűzik a kérdést. A terület további státusáról ráadásul csak akkor jöhet létre megállapodás, ha Spanyolország és Nagy-Britannia külön megegyezik.
Madrid elégedett, hogy Brüsszel vétójogot ad számára a döntésnél, beleértve a gibraltári gazdaságot és kereskedelmet érintő kérdéseket is. Természetesen nem Gibraltár elcsatolásáról egyezkednek majd, hanem arról, hogy a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán közötti átjáró ellenőrzésére alkalmas terep az EU-ban marad, vagy követi Nagy-Britannia példáját.
Jelentőségét főként stratégiai helyzetének köszönheti az ominózus terület, amely régóta a brit hadiflotta egyik fontos állomáshelye. A Spanyolországtól határral elválasztott városállam 33 ezer – főként angol – lakosának óriási többsége ragaszkodik az EU-hoz. A választók ezt a tavalyi Brexit-referendumon is megerősítették: csaknem 96 százalékuk az Unióra voksolt. Elsősorban azoknak a támogatásoknak a fenntartása reményében, amelyek az elmúlt évtizedekben jelentősen hozzájárultak a helyi gazdaság felvirágzásához, és azért is, mert szeretnének az EU egységes belső piacának részei maradni.
A véleményük azóta sem változott. Sőt az ott élő brit állampolgárok már a 2016. júniusi népszavazás óta azért küzdenek, hogy a terület a Brexit után is az EU része maradjon. A helyi szakszervezetek és munkavállalók képviselői tavaly nyáron összefogtak a spanyolokkal, hogy megoldási javaslatokat fogalmazzanak meg a zavartalan határátkelésről.
Az átkelés azonban eddig sem volt éppen zökkenőmentes, hiszen Nagy-Britannia, s így Gibraltár sem képezi a schengeni rendszer részét, Spanyolországgal ellentétben. Emiatt viszonylag alapos határellenőrzési rendszert kell működtetni a két terület közötti átkelőn.
Ebből viszont sokszor adódtak gondok, mivel a London–Madrid viszonyban felmerülő ellentétek esetén a spanyolok azonnal szigorítják az ellenőrzést a határon, ami mindig komoly fennakadásokat okoz a közlekedésben, átkelésben.
A helyiek élete milliónyi szállal kötődik Spanyolországhoz, ahonnan naponta majdnem tízezren utaznak dolgozni Gibraltárra. Ha ezt bármi is akadályozza, mindjárt nagy zavar keletkezik a határon, amelyet persze mások is használnak, nemcsak az ingázók.
A naponta átkelő munkavállalók eddig sem voltak könnyű helyzetben, hiszen mindig ellenőrzik az útlevelüket. Az átkeléskor ezért gyakran alakulnak ki hosszú kocsisorok.
A probléma kezelését Madrid már többször indítványozta. Legutóbb 2014-ben javasolta, hogy könnyítsék meg a spanyol alkalmazottak átjutását a határon. A gibraltári vezetés azonban elutasította az indítványt.
Madrid merészebb megoldási javaslatokat is megfogalmazott már. A Brexit-népszavazás előtt például indítványozta a kettős közigazgatás bevezetését, ha a britek a kilépésre szavaznak és távoznak az EU-ból. A javaslat értelmében a Szikla brit–spanyol fennhatóság alá kerülne, s így a Brexit után is teljes hozzáférése maradna az Unió belső piacához.
Madrid a legjobb megoldásnak mégis azt tartaná, ha a Földközi-tenger kijáratát uraló parányi terület visszakerülne Spanyolországhoz, amely 1713-ban mondott le róla a brit korona javára. Igaz, azóta többször is megkérdőjelezte Gibraltár hovatartozását, illetve a XVIII. századi szerződés érvényességét, de kénytelen tartani magát hozzá.
London nem akar visszaadni semmit, sőt háborúzni is hajlandó a birtokáért. A gibraltáriak is ragaszkodnak a brit fennhatósághoz. A kettős közigazgatást sem támogatják, amit 2002-ben népszavazáson is kinyilvánítottak. Akkor a választók majdnem 99 százaléka utasította el, hogy a térség brit–spanyol közös fennhatóság alá kerüljön. Jóval korábban (1967-ben) a helybeliek referendumon erősítették meg azt is (99,64 százalékos támogatottsággal), hogy a jövőben az Egyesült Királysághoz akarnak tartozni.
A gibraltári politikai elit jelenleg azt szeretné, ha Nagy-Britannia bizonyos részei továbbra is az EU-ban maradnának. Az elképzelés szerint Gibraltár is közéjük tartozna.
A helyi politikusok példaként Dániát említik, amely 1973-ban került be az Európai Gazdasági Közösségbe, vagyis az EU elődszervezetébe. Azóta viszont az országhoz tartozó Grönland (1982-ben referendumon) az Unió elhagyásáról döntött, és ezt 1985-ben meg is tette. Dánia egyik része tehát bennmaradt, a másik meg kívülre került. Gibraltár a dán modellt követné.
