Maurits Ferenc újvidéki alkotó 1989-ben kapott Nagyapáti Kukac Péter-díjat. Az ünnepélyes díjátadást alkalmi kiállítás is kísérte Topolyán, de nem számítva ezen alkalmi tárlatot, a topolyai Art Galleryben pénteken nyílt, és december elejéig látogatható Maurits-kiállítás a művész első tárlata a városban.
A megnyitó közönségét a Topolyai Művésztelep házigazdája, Zsáki István köszöntötte, aki Mauritsnak többek között a figuratív festészetben betöltött szerepéről szólt, és jelezte, hogy az alkotó 1966-tól a hetvenes évekig tagja volt a Topolyai Művésztelepnek, melynek munkájába idén nyáron újra bekapcsolódott. A bevezető gondolatokat követően dr. Harkai Vass Évának adta át a szót, aki a festő, grafikus és költő személyiség életművét méltatva, Maurits művészi alkatának lényegi jegyeként fontosnak tartotta kiemelni, értelmezésében miért is kapta Maurits az ,,irodalmi festő” meghatározást. Emlékeztetett arra, hogy a Maurits rajzai, grafikái, illusztrációi legfőképpen vonalvezetésük és színkezelésük révén ismerhetők fel, költeményei és rajzai is az elesettség, a szenvedés, az elmúlás, az enyészet hangulatát sugározzák. Az alkotó ciklikusan építkezik, költőként is sorozatokban gondolkodik. Ciklust alkotnak például a Kafka-elbeszélésekhez készült illusztrációi vagy a Proiectum Balcanicum című ciklusa, alciklusaival együtt. Az irodalomtörténész arra is kitért, hogy Maurits Ferenc témáinak nagy része is irodalmi. Az ,,irodalmi festő” jut kifejezésre akkor is, amikor az alkotó többek között Kafka, Danilo Kiš, Szenteleky Kornél, Sinkó Ervin életműve előtt tiszteleg. A Topolyán jelenleg megtekinthető kiállításon a már említett Proiectum Balcanikum 2005-ben készült Sinkó-sorozatának képei láthatóak. A művek a 110 évvel ezelőtt született Sinkó Ervint és életművét idézik meg.
– Aki ismeri Sinkó Ervin életútját és műveit – pl. az Optimisták című regényét vagy az Egy regény regényét –, szintén be tudja azonosítani, honnan a tragikum és nyugtalanság a sorozatba tartozó arcok és testek vonalgubancaiban – emelte ki Harkai Vass Éva. A folytatásban a kiállított műalkotások elemzése is elhangzott. Ebből idézek: ,,A háromszöghalálok feketével vastagon meghúzott háromszögeiben, a háromszögek kalodájába tört, szorított, préselt vonalkoponyák, vonaltestek, csontvázkezek sorozatait láthatjuk. A lábak olykor csápokká változnak, madár- vagy rovarlábbá, a testek embrionálissá, tehát a végsőkig védtelenné. A képek szorító vonalhálójából didergés s a szemek piros lángolása árad. A képeken átszántó zöld, lila, bíbor, sárga színek a kín világító színeiként hatnak. A sorozaton belül vannak itt kisebb sorozatok is: a Ravatal-lenyomat vagy a Zöld triptichon – zöld háttérrel. Amikor úgy tűnik, tovább már nem variálható a háromszög-halál, a háromszög szétnyílik, már-már kiejti összepréselt embrió-áldozatát, vagy éppen sínként, vaspántként szorítja újra össze.”
