Karna Margit színművésznő neve a színházat szeretők minden generációja számára ismerősen cseng. A mai 70-80 évesek és a huszonévesek egyaránt láthatták a színpadon, élvezhették kivételes színészi alakításait. Gazdag, mintegy hat évtizedes pályája során 170 előadásban játszott fő-, illetve epizódszerepet. Férjével, Pataki Lászlóval (1916–1999) egyetemben a vajdasági magyar színjátszás meghatározó egyéniségei közé tartoztak.
Karna Margit Kishegyesen született 1931-ben, a topolyai Járási Magyar Népszínház színésze volt 1949-től 1959-ig, majd annak megszüntetése után 1960-tól a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának tagja lett. Elsősorban drámai hősnőket alakított. Mint a Magyar Színházművészeti Lexikonban olvashatjuk, királynői termete részben szerepkörét is meghatározta, a „nagyasszonyok” megformálása szinte kizárólag az övé volt. Ugyanakkor jó érzéke van a komikumhoz is. A lexikon címszavában foglaltak alátámasztására említhetnénk emlékezetes alakításait például Brecht Koldusoperájában, Lorca Bernarda Alba háza című drámájában, Molière Tartuffe című művében, illetve A Noszty fiú esete Tóth Marival című előadásban vagy Az egy lócsiszár virágvasárnapjában. A ’60-as, ’70-es, ’80-as években rengeteget tájoltak, Bánátban, Baranyában, Muravidéken játszottak.
– Rengeteg időt töltöttünk autóbuszban, de magyar embereknek magyarul játszottunk, és ez volt a lényeg – nyilatkozta erről. Szívesen mondott verset is, gyakran lépett fel Életjel-esteken, iskolákban és különféle rendezvényeken.
1988-ban nyugdíjba vonult, majd a hosszú szünet után 2001-ben Kovács Frigyesnek, a szabadkai Népszínház Magyar Társulata vezetőjének felkérésére visszatért a színpadra. Agota Kristof Nem fáj! című előadásában a Nagyanya szerepében olyan kiemelkedő alakítást nyújtott, hogy a Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat nyerte el. A Népszínház színpadán Spiró György Csirkefej című drámájában a Vénasszony szerepében remekelt, Bulgakov Molière című előadásában az érsek szerepében lépett színpadra, és aratott méltán nagy sikert. A Kosztolányi Dezső Színház Tangó című előadásában is kiváló alakítást nyújtott.
Azt, hogy miben áll a színész felelőssége, egy, a lapunknak adott interjúban a következőképp fogalmazta meg:
– Óriási a feladata: a közönség minden rétegének a nemes értelemben vett szolgálata. Annak is joga van a színházi élményre, aki valami egyszerű, könnyed kikapcsolódásra vágyik. Ám nem szabad elfelejteni: kötelességünk a szakmai, művészi igényességre törekedni minden esetben. Nem lehet olcsóbban adni, nem szabad sajnálni a befektetést: a ráfordított időt, energiát – nyilatkozta Karna Margit. Azt, hogy milyen kivételes színészegyéniség volt, bizonyítják a különböző országos és vajdasági színészi díjak, a magyar színikritikusok díja, a már említett, a POSZT-on neki odaítélt elismerés, a Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján kapott életműdíj, illetve a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség 2011-es Magyar Életfa díja, illetve az a magas magyar állami kitüntetés – a Külhoni Magyarságért díj –, amelyet tavaly augusztus 20-a alkalmából vehetett át Budapesten.
Az utóbbi időben nem láttuk színpadon, de ott ült a Népszínház és a Kosztolányi Dezső Színház minden bemutatóján, tapsával, kedves, utánozhatatlan ,,karnamacás” mosolyával bátorította az ifjú kollégákat.
A Karna Margit emlékére rendezett gyászülés szombaton, május 4-én 12 órakor lesz a szabadkai városháza dísztermében.
Temetése szombaton 14 órakor lesz a Bajai úti temető Péits kápolnájából.
