A mozi fénykorában, a hetvenes évek derekán tájainkon sem a városokat, sem a falvakat nem kerülte el a hetedik művészet. Vajdaságban mintegy 250 mozit tartottak nyilván, most alig több mint húszat, melyek egy része már csak a nevében mozi: vetítések alig vannak, csakúgy mint néző, a műszaki felszerelés elavult, az épületek többnyire sorsukra vannak hagyatva. Vannak persze kivételek is, ám ez csepp a tengerben. Sorozatunkban igyekszünk feltárni a körülöttünk még megtalálható mozik állapotát, helyzetét, miközben arra is keressük a választ, milyen jövő vár a mozira Vajdaságban.
TOPOLYA
,,A szórakozásban, művelődésben merőben új minőséget hoz a film. A két világháború között két filmszínháza van a városnak. Sajnos, csak egyik alapítási éve ismert. A kis mozira, a másodikra 1936-ban kapott működési engedélyt Nagy Sándor alapító.”– olvashatjuk Virág Gábornak A topolyai művelődés története című tanulmányában, amely a Topolya monográfiája (1750–1945) című kiadványban jelent meg. Firic János mozigépész, aki jelenleg is ellátja ezt a feladatkört az intézményen belül, 1960-ban kezdett el dolgozni a kis moziban. Tőle értesültünk arról, hogy két-három évvel munkába állása után bezárta kapuit az említett intézmény, ő is egy időre felhagyott hivatása gyakorlásával, majd 1974-ben tért vissza a ,,szakmába”, immáron a nagy moziba. A nagy mozi épülete felújításra szorult, végül azonban a lebontása mellett döntöttek, és új épült a helyén. 1984-től, nélkülözvén a mozitermet, nyolc éven keresztül a vetítések a színházteremben folytak. A művelődési házon belül jelenleg működő, 224 férőhellyel rendelkező mozitermet 1992-ben adták át rendeltetésének. Hetente négyszer: kedden, szerdán, valamint pénteken és szombaton folynak itt vetítések. A belépőjegy száz dinárba kerül. Csípe Tímea, a Művelődési Ház igazgatója sajnálatának hangot adva kiemelte: érzése szerint a topolyai közönség az utóbbi néhány évben egyre kevésbé mutat érdeklődést a művelődési rendezvények iránt, és a mozielőadások látogatottsága is gyér. A topolyaiak, a filmforgalmazóknak, amelyekkel együttműködnek, minden előadás után jelentik a látogatók számát, és aszerint történik az elszámolás egy-egy vetítés után. Régi mozigépekkel folyik a vetítés, ami a hangminőséget is befolyásolja. Mint azt az igazgatótól megtudtuk, két évvel ezelőtt a községi költségvetésben tételként a mozifilm hangminőségének javítása is szerepelt. Ennek köszönhetően a tavalyi évben jelentős felújításra került sor, bár az intézmény vezetője kiemelte, hogy a folyamat még nem tekinthető befejezettnek. Egy fokozat még hiányzik a kívánt térhatású dolby surround technika érvényre juttatásához. A hangminőség javítása mellett a rossz állapotban lévő mozivászonnak a cseréje is elengedhetetlenül fontos a közeljövőben. Mivel az intézmény színházterme nem működik, a mozi elsődleges funkcióján kívül, színielőadásoknak és egyéb rendezvényeknek is otthont ad. A körülmények megkövetelik, hogy a mozivásznat állandó jelleggel mozgassák, mely tevékenység következtében a vászon folyamatosan rongálódik.
ÓBECSE
Óbecsének voltaképpen a harmincas évek közepétől két állandó filmszínháza, illetve mozija volt. Az ötvenes, hatvanas években a nyári mozi mellett még két időszakos moziterem is működött. A két állandó mozit köznyelven Kis- és Nagymozinak nevezték, de nevük hivatalosan a politikai és hatalmi állapotoktól függően változott. A megszűnésüket Kozara és Avala néven érték meg. Ezekben a mozikban a hét minden napján egy délutáni és egy esti filmvetítés volt, vasárnaponként matiné előadásokat is tartottak, időnkénteste 10-órától éjszakai előadások is műsoron voltak. A Nagymozi udvarában szépen rendezett szabadtéri mozi is volt. Hagyományosak voltak a dupla műsorú szilveszter esti mozielőadások is.
A két moziból ma még csak a Kismozi épülete áll fenn. Itt viszont 2002-től nincs filmvetítés. A Bečejfilm Filmvetítő Vállalat hivatalosan 2003. január elsejétől olvadt a Művelődési Központba, és mivel az igencsak rossz állapotban lévő mozi fenntartásafölöttébb költséges lett volna, némi átalakítással a színháztermet tették filmvetítésre is alkalmassá. Itt viszont már hetente csak kétszer vetítettek filmeket és a közönség főleg csak a népszerűbb hazai alkotásokat látogatta valamivel nagyobb számban. Az előadások többségénél bizony már a projekció alapvető kiadásait fedő bevétel sem térült meg. AMűvelődési Központ ezért azóta főleg csak különböző, elsősorban mások által szervezett filmciklusok: Magyar film hete, Brazil film hete,vagyegy-egy rendezőhöz, színészhez, filmkorszakhoz kötődő filmheteket szorgalmaz. Időnként a színház kertjében nyári vetítéseket is szerveznek.
Óbecsének tehát hivatalosan nincs mozija, és úgy tűnik, nemigen van érdeklődésiránta. A Nagymozi épületét még a nyolcvanas években egy politikai döntés következtében bontották le, és a helyén az 1941-ben kivégzettek emlékparkját alakították ki. A Kismozi épületének felújítására viszont a 21. század első éveiben tett egy kísérletet néhány fiatal magánvállalkozó, deamikor alaposabban felmérték a helyzetet, elálltak a mozifelújítástól, vagy ahogyan ők nevezeték a 2l. század mozijának megteremtésétől. Értékelésük szerint nincs rá igény, vagy ahogyan Velemir Cvejanov, a Művelődési Központ örökébe lépett Városi Színház igazgatója a napokban fogalmazott, a kalózfilmek, DVD-k áradata mindent elsöpör, mozi működtetésében egyszerűen már nem lehetés nem is érdemes gondolkodni. A még álló moziteremből, ha az önkormányzat tud rá pénzt biztosítani, akkor beláthatóidőn belül az Óbecsén tevékenykedő táncegyesületek próbaterme és székháza lesz. Ha lesz rá érdeklődés, a színházépületben időnként továbbra is lehet filmvetítéseket szervezni. A régimozikra, a jegypénztárak előtt kígyózó sorokra, a jegyüzérekre, a zsúfolt nézőtér előtti vetítésekre, amoziksemmivel nem pótolható hangulatára pedig már csupán visszaemlékezni tudnak azok, akik annak idején rendszeresen jártak moziba.
