A sport és a televízió nagyon régóta párban jár. Ha elmarad egy-egy életbevágóan fontos mérkőzés közvetítése, a sportkedvelők „jogos jussuk” megvonása miatt nem átallanak tiltakozni, a tévécsatornák pedig magyarázkodni kényszerülnek. Felesleges is bizonygatnom, elég végiglapozni a kínálatot, hogy megállapítsuk, több nyelven számos, szakosodott sportcsatorna közül lehet választani, de a köztelevíziók, sőt egyes kereskedelmiek sem vetik meg a sporteseményeket. Persze, hogy nem, amikor garantált a nézettség, a nagy hirdetők első számú céltáblája pedig épp a sport. A kultúrával egészen más a helyzet. Kétségtelen, a művészet vagy a művelődési élet mozzanatai is meg-megvillannak a tévékínálatban, de csak elvétve találkozhatunk élőben, egyidejűleg az eseménnyel, sokkal inkább beszámolókból, tudósításokból, riportfilmekből, elemzésekből tájékozódhatunk, utólag. Kultúrcsatornákról pedig ne is ábrándozzunk!
Olyan alkalom nagyon ritkán adódik, hogy a televízió együtt lélegezne a kulturális eseménnyel, hogy felvezetője lenne, vagy milliók számára elérhetővé tenné azokat, akárcsak a sporteseményeket. A napokban láthattuk egy ilyen záróakkordot Belgrádban, amikor ország-világ együtt ünnepelte a szerbiai sportolók nagy, történelminek mondott sikerét. Ez nem baj, de kétségkívül televízió nélkül jóval jelentéktelenebb lett volna az örömmámor.
Az együttlélegzést hiába keressük kultúra-televízió reláción. Mégis, évről évre meglep az a kivételes alkalom, melyet a Szerbiai RTV rendez február eleje táján FEST-filmek műsorra tűzésével. A rendezvény mintegy előhírnökeként bemutat néhányat az elmúlt évek, évtizedek sikerfilmjei közül, és a film főszerepbe hozásával a nézők figyelmét a kultúra világa felé terelgeti. Február így nemcsak politikáról, sportról vagy a hidegről szól, hanem sokak számára a filmről is.
Elsején, szerdán az állami televízió kettes csatornáján A.G. Innáritu három évvel ezelőtti (de a belgrádi fesztiválon 2011-ben bemutatott) mély hatású, Biutiful című filmjével nyitották a sort, és folytatják a hónap végéig, vagyis a jubiláris 40. FEST kezdetéig. A vetítés általában 22 órakor kezdődik a hét különböző napjain az 1-es, vagy a 2-es csatornán, érdemes hát a műsorfüzetet böngészni. Az indítás jól sikerült, és a listából ítélve a folytatás sem lesz rossz. Az SZRT szakemberei tudatosan törekedhettek művészfilmek műsorra tűzésére, menőfilmeket amúgy is egykettőre lekoppinthatunk az internetről. Tehát zömmel európai filmeket adnak majd, és azok között is nem az agyonra jutalmazott filmeket, hanem olyanokat, melyek művészi értelemben figyelmet érdemelnek, és nehezen jutnak el a nézőhöz. A következő FEST-film vetítésére kedden (SZRT 1, 22.00) számíthatunk, Giuseppe Tornatore Baariacímű drámája következik a tavalyi fesztiválról, majd másnap a kettesen John Cameron Engedd el!-je (Rabbit Hole a tavalyi FEST-ről), később Mike Lee Még egy év, Xavier Beauvois Emberek és istenek, Ken Loach Halál sugárút, Nikita Mihalkov 12, Dejan Zečević Ellenség című filmjét nézhetjük meg ebben a válogatásban. Kedvcsináláshoz ennél talán nem is kell több. Azután meg jöhet a FEST!
