Különféle megjegyzéseket kaptam az utóbbi időben, olyant, hogy miért nem írok egy adott tévécsatorna műsoráról, vagy miért írtam épp úgy, ahogyan írtam valamiről, hiszen nem úgy van az éppen, ahogy én vélekedek. Még ha indulatos is egy-egy megjegyzés, nem tudom rosszallni, hiszen azt mutatja, vannak olvasói a lassan már egy évtizede jelentkező rovatnak. S ez jó. Biztos vagyok benne, még több olvasója lenne, ha vastagon ostoroznék, keményen „osztanám az észt”, ám mint a felcím hirdeti, jegyzet helye van itt, és nem felületes benyomásoktól vezérelt, alkalmi „jólmegmondásoknak” vagy komoly, szakmai kritikának.
Nos, akkor vágjunk bele!
„Harminchárom, felelős gondolkodású férfiú 1888. január 13-án Washingtonban összegyűlt, hogy a földrajzi tudás gyarapításának és terjesztésének elősegítése érdekében létrehozzon egy társaságot. Az alapítók közt voltak földrajztudósok, felfedezők, térképészek, természetbúvárok, bankárok, tanárok, biológusok, mérnökök és feltalálók.” Ugye, ismerősen hangzik? Mindebből a mind több nyelven és mind nagyobb példányszámban megjelenő National Geographic tudományos-földrajzi folyóirat nőtt ki, melynek a napokban nyílt kiállítása Újvidéken. A kiváló minőségnek, a nagy népszerűségnek köszönhetően a kiállítás valósággal vonzotta a közönséget, annál inkább, mert sem a folyóiratot, sem a belőle eredeztethető tévécsatornát nem kell bemutatni a közönségnek. A tévécsatorna a maga csendes módján naponta ontja a természet csodás világának képeit, így támogatva a környezetvédők egyre reménytelenebb harcát a modern világ összes piszkával szemben. Idővel a csatorna több kistestvért kapott (Spektrum, Animal Planet, Discovery...), s ezek a tévécsatornák egyaránt nézettek, közkedveltek a fiatalok és idősek körében. Valamennyinek célja a földrajzi ismeretek gyarapítása és minél szélesebb körben való terjesztése, a világ különböző kultúráinak és sokszínűségének hiteles bemutatása, így hatalmas szerepet játszanak nemcsak a természet megismerésében, hanem annak óvásában is. S ez napjainkban, amikor ki tudja hanyadszor kellett meghúzni az ökológiai vészharangot, kivételesen fontos. Egyébként a diadalút Európa és Ausztrália felé 1997-ben kezdődött, a Channel ugyanis ettől az évtől vételezhető e két kontinensen, majd 1998-ban indította adásait Ázsiában. Így ma a versenyt állva számos hírcsatornával, a világ egyik legnépszerűbb tévécsatornájának mondhatja magát, hiszen 26 nyelven a világ 147 országában, több mint 170 millió otthonba jut el. Az emberekre gyakorolt pozitív hatása felbecsülhetetlen.
Ebben bízok, egészen pontosan abban, hogy az előttünk álló hónapokban, amíg politikai csatározások színhelye lesz szinte minden tévécsatorna, lesz egy pont, ahol kikapcsolódhatunk, ahol újra gyönyörködhetünk az egyszervolt földi paradicsomban.
