A magánegyetemek hallgatói is igénybe vehetik az egyetemista otthonokat és étkezdéket, a 30–35 éves lakosság 38,5 százaléka magas fokú iskolai végzettséggel fog rendelkezni, ami 15 százalékkal több, mint most. Egyetemi tanulmányokra a végzős gimnazisták mintegy 95 százaléka jelentkezne – ezek lennének a szerbiai oktatás jellemzői 2020-ban, amennyiben elfogadják, és meg is valósítják az ország Oktatásfejlesztési Stratégiáját. Az okmány elfogadásra vár a szerb kormányban, amelyet ki tudja, milyen megfontolásból, nem láttak még a dékánok, a rektorok, az iskolai körzetek vezetői sem – állítja a B92. A stratégiát állítólag a választások előtt szándékozza meghozni a kormány, de a parlament elé már nem kerülhet. Sőt, kérdéses, addig lesz-e egyáltalán idő arra az öt soványka nyilvános vitára, melyet terveznek. A szakma teljesen hoppon marad? Véleményét meg sem hallgatják, és nem építik be a jövőnket kijelölő dokumentumba?
Az alábbiakban röviden áttekintjük a kiszivárgott újdonságokat. A stratégia szövege felöleli az iskoláskor előtti nemzedékeket is, és végigjárja az oktatás útjait egészen a felsőoktatási intézmények legmagasabb szintjéig. A legkisebbeket illetően az államnak az eddigi egy, ingyenes óvodai év helyett még egy évet kellene biztosítania, méghozzá a négyéves gyerekeknek négyórás óvodai tartózkodást. Európában ugyanis a négyévesek csaknem 95 százaléka óvodába jár, nálunk viszont a rendszer a korosztály csupán 40 százalékát öleli fel. Ekkora létszámra a szerbiai óvodák nincsenek felkészülve, a helyzeten viszont segíthet, ha a kihasználatlan iskolaépületek egy részét erre a célra rendeznék be, de elképzelhetőek a családi bölcsődék, vándorló óvónők alkalmazása stb.
Az általános iskolát illetően döbbenetes az a megállapítás, hogy minden ötödik szerbiai polgárnak még általános iskolai végzettsége sincs, ezért a stratégia nagy hangsúlyt fektet az írástudatlanság elleni harcra. Kötelezővé teszi nemcsak az általános, hanem a középiskolai oktatást is. Évente a gyerekek 5 százaléka nem kezdi meg általános iskolai tanulmányait, a falusi lakosság körében pedig minden negyedik gyermek marad iskolázatlan, még az első osztályba sem íratják be. Az általános iskolát illetően a stratégia szerint legtöbb 25 kötelező órája lesz hetente a tanulóknak, ezzel részben tehermentesítenék a diákokat, ezenkívül kisebb létszámúak lesznek az osztályok, olyan tevékenységeket is elismernének, melyek nem kötődnek tanteremhez. A stratégia az egy váltásban történő oktatást szorgalmazza a két, sőt három váltás helyett.
A középiskolás korúak fele gimnáziumi tanuló lesz, sőt a középiskola kötelező lesz. Jelenleg az általános iskola padjából kikerülők 82 százaléka iratkozik középiskolába, és csak negyed részük dönt gimnázium mellett. A stratégia célja, hogy 2020-ig kiegyenlítődjön a gimnáziumba és a szakközépiskolába iratkozók száma, és ezzel megközelítsük az európai gyakorlatot. Furcsamód nálunk nem a legjobbak iratkoznak a gimnáziumokba, mert azok egészségügyi, közgazdasági, idegenforgalmi szakot választanak. Szerbiában 121 gimnázium működik, melyekben általános érettségi vizsgát tesznek majd a végzősök, és ezáltal felvételi vizsga nélkül jutnak be a felsőoktatási intézmények valamelyikébe. A tanítás korszerűsítését illetően a stratégia támogatja az online tevékenységek bővítését, több sport- és iskolán kívüli tevékenység bevezetését. A szakközépiskolai oktatást illetően arra kell törekedni, hogy csökkenjen a piaci elvárás és a végzettek felkészültsége közötti hatalmas szakadék.
Oktatási célokra a stratégia szerint 2020-ig a jelenlegi 4,5-ről 6 százalékra kellene növelni az anyagi kiválasztást, ami a büdzsé 15,6 százalékát tenné ki. Sokan megkérdőjelezik ennek a tervnek a valóságalapját, hiszen nehéz elképzelni, hogy nyolc éven belül oly mértékben javuljon az ország pénzügyi ereje, hogy ekkora kiválasztást megengedhessen magának.
A nagyra törő tervek között szerepel egy egészen földön járó is: a tanulók számától függő bérezés. A stratégia szerint az általános és középiskolában is bevezetnék, azaz az iskolákat nem az alkalmazottak, hanem a tanulók száma alapján pénzelnék. A hiányszakma-képzéssel, csakúgy a falusi és hegyi iskolákkal, nem utolsósorban a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatással tesznek majd kivételt, legalábbis ezt ígérik.
