Bosnyák István 1940. október 8-án született a drávaszögi Darázson. Szülőfalujában ötosztályos magyar tannyelvű elemi iskolába jár, majd a szomszédos Vörösmart magyar algimnáziumának a tanulója. Az első irodalmi ösztönzést magyartanárától, Baranyai Schneider Júliától kapja azzal, hogy a tanárnő megjelenteti egy sikeresnek talált iskolai dolgozatát a zágrábi Magyar Képes Újságban.
. 1955 és 1960 között a szabadkai magyar tannyelvű tanítóképző diákja, majd 1960-tól 1964-ig az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének hallgatója. A Hídban jelenik meg első nagyobb írása, a Tizennégy nap Hungáriában c. folytatásos útinapló. A háború előtti Hídról írt tanulmányát 1961-ben az Újvidéki Egyetem köztársaságnapi pályadíjával jutalmazzák. „Írás a Vajdaságban. Széljegyzetek a »vajdasági irodalom« margójára” című diplomadolgozatát 1964 júniusában védi meg. Egyetemi tanulmányai idején, 1962 szeptemberétől 1964 decemberéig a Symposion c. irodalmi-kritikai újságmelléklet szerkesztője volt.
1967 januárjában az újvidéki BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén kapott alkalmazást. Itt védte meg disszertációját (Etika és forradalom Sinkó Ervin életművében), és 1974-ben az irodalomtudományok doktora lett. 1967-től 1976-ig tanársegéd, 1976 és 1982 között docens, majd rendkívüli tanár (1982–87.), illetve rendes tanár (1987–2001.). Tanárként a régi magyar irodalom történetének, a magyar népköltészetnek és a folklorisztikának a tanításával, kutatóként pedig a XX. századi magyar irodalom és a XIX-XX. századi magyar–délszláv irodalmi kapcsolatok tanulmányozásával foglalkozott. Vendégtanára volt a szabadkai Tanítóképző Főiskolának (1974–76.) és az eszéki Pedagógiai Karnak (1982–86.).
Még asszisztensként az 1969-ben induló újvidéki Hungarológiai Intézet tudományos titkára, valamint A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményeinek (HITK) első olvasószerkesztője (1969–74) volt. A Tanszék és az Intézet 1976-ban bekövetkezett egyesítésével létesült Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézetének egy megbízatási időszakban az igazgatója, a Hungarológiai Közlemények (HK) fő- és felelős szerkesztője (1981–83), ill. a Tanulmányok c. tanszéki évkönyv felelős szerkesztője (1982–84.) lett. Ő indította el 1982-ben az Értekezések, monográfiák című könyvsorozatot.
Szépirodalmi, publicisztikai, kritikai és irodalomtörténeti írásai, interjúi számos hazai és magyarországi napi- és hetilapban láttak napvilágot, tanulmányait különböző folyóiratok és évkönyvek közölték. Alkotói munkásságát több napi- és hetilap kritikusa értékelte. Tőle származó, illetve róla szóló írások szerb és horvát nyelven is megjelentek. Munkásságáért Tribün-díjban (1962.), Zsáki József-díjban (1987.), Szenteleky-díjban (1994.), valamint a Szerbiai Közművelődési Közösség aranyjelvényében részesült (2001.).
Bosnyák István tevékenyen részt vett az irodalmi, a művelődési és a tudományos életben. Különösen fontosnak bizonyult az a vállalkozása, hogy a kilencvenes évek elején egy olyan civil szervezetet hozott létre, amely a vajdaságiakon kívül a muravidéki és a drávaszögi magyar értelmiségieket is felöleli. A Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaságnak (JMMT) egy évtizeden át (1990–2000.) vezetőjeként és fő szervezőjeként, majd pedig tiszteletbeli elnökeként szerkesztette a társasági Kiskönyvtár másfél tucatnyi önálló műfaji-tematikus könyvsorozatát (1991–2006.). A JMMT mintegy átmenetet képviselt az amatőrizmus és az intézményesség között, és méltán tekinthető a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet elődjének.
