A hatvannégy éves Ingmar Bergman utolsó mozifilmjében a nyolcéves Fanny és a tízéves Alexander szemszögén keresztül mutatta meg azt a világot, amely sok ponton hasonlított, megegyezett saját gyermekkorával. A két gyermekben az idős ember beszél, az előadásban pedig a két idős emberben a gyermek szólal meg. Alexander hamleti kálváriája során újra szembesül korán elhunyt apjával, megtévedt anyjával és saját bosszújával. Meg tud-e bocsátani élete végén a rá kényszerített szerep miatt, vagy nem? – erre a kérdésre keresi a választ az Újvidéki Színház ma esti bemutatója, mely Ingmar Bergman Fanny és Alexander című műve (1982) alapján készült. Azonos címen Vidovszky György budapesti vendégrendező állította az újvidéki magyar színház színpadára, Gyarmati Kata dramaturg átdolgozásában, csaknem az egész társulat angazsálásával. Alexandert Dukász Péter, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze, Fannyt pedig Ábrahám Irén alakítja. Az előadásban Banka Líviát, László Sándort, Szilágyi Ágotát, Pongó Gábort, Simon Melindát, Giricz Attilát, Krizsán Szilviát, Elor Eminát, Magyar Attilát, Német Attilát, Hajdú Tamást, Balázs Áront, Figura Teréziát, Lőrinc Tímeát, Crnkovity Gabriellát, Sirmer Zoltánt, Kőrösi Istvánt láthatjuk.
A tegnap megtartott sajtótájékoztatón egy részletet is előadott a társulat, az „ízelítő” után az évad harmadik bemutatójáról, a Fanny és Alexander színpadi változatáról kérdeztük a rendezőt. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, mennyiben különbözik az előadás Bergman filmjétől, illetve mennyire építkezik belőle.
– Sok szempontból eltér, mert ez nem a film színpadi illusztrációja, de mégis a filmből indultunk ki, alapvetően elmeséljük a főbb eseményeket. Két jelentős eltérésre hívnám fel a figyelmet. Egyfelől arra, hogy Fannyt és Alexandert két idős színész játssza, és ez eleve más dimenzióba helyezi a történéseket. A körülöttük levő színészpartnerek gyerekeknek tekintik őket. A másik lényeges mozzanat az, hogy más Bergman-filmekből is „táplálkoztunk”, mondatokat, motívumokat építettünk be előadásunkba például A csendből, az Úrvacsorából, A hetedik pecsétből. Ezenkívül Bergman életrajzából is felhasználtunk bizonyos elemeket, pl. egyik filmjében sem szerepel az a furcsa büntetésmód, mely szerint a fiúkra piros szoknyát erőltettek, ha rossz fát tettek a tűzre. Menet közben jöttünk rá, hogy a Fanny és Alexander mennyire sok pontban találkozik Bergman életrajzával. Arra törekedtünk, hogy a megbocsátás története legyen ez az előadás, és ezért is vettük az idős embereket alapul, mert ez az a kor, amikor az ember képes szembesülni saját életével, vívódásaival, olyanok tetteivel, amelyekkel korábbi élete során nem volt képes megbirkózni. Alexander apja halálával olyan életre kényszerül, amit nem kívánt magának, és ezáltal egy hamleti parafrázisig jutunk el. A történet társadalmilag, politikailag nem aktuális, de reményeim szerint örök emberi üzenetével megtalálja a közös hangot a közönséggel, és legalább egyesekben elindítja a szembesülést saját démonaival – mondta többek között a rendező, Vidovszky György.
– Aki Ingmar Bergman művei után nyúl, nem azért teszi, hogy megkísérelje megismételni vagy illusztrálni azt. Azért teszi, hogy éppen Bergman többrétű és látszólag mégis egyszerű gondolkodásmódjában felkutassa azt, amit lehetséges újra kimutatni. Előadásunk Fanny és mindenekelőtt Alexander felnőtté válásának meséje, tele váratlan tragédiákkal és csapdákkal, titkokkal és csodákkal – fogalmazta meg gondolatait az előadásról Gyarmati Kata.
A bemutató ma 19 órakor kezdődik, az első reprízelőadást április 3-án, kedden tartják.
