(Fotó: Molnár Edvárd)
Mintha csak olvasták volna írásunkat arról, hogy csendes, visszafogott világot emlegettünk velük kapcsolatban, a lettek a csütörtök esti táncpanorámán jócskán rácáfoltak erre: nagyon változatos zenét hoztak, gyors és lassú ritmusok váltották egymást, a táncosok ugráltak, viccelődtek, pacsiztak, kergetőztek, de ugyanakkor lágy, kecses mozdulatokkal teli körtáncot is jártak. Számomra ők jelentették azon az estén a legnagyobb meglepést.
Az, hogy az olaszok csörgőkkel „hangoskodva” és vidáman ugrálva vették a birtokukba Etnopolis színpadát, vagy hogy a mexikóiak színpadra lépésének bejelentését a közönség ovációja és zúgó tapsa kísérte, már szinte magától értetődő volt. Ahogyan arra is lehetett számítani, hogy az olaszok és a mexikóiak a fesztiválklubban megtartott esti táncházban két perc alatt jól leizzasztottak minket, akik nem tudtunk, de nem is akartunk ellenállni a mosolygós külföldiek táncba invitálásának.
