Négy éve Szabadkán az iskolaköteles gyerekek 10 százalékának a szülei kérvényezték, hogy csemetéjük egy évvel később induljon első osztályba. Akkor 160 gyerekről volt szó! Más városokban is nagy arányban kérték a szülők gyermekük iskolába indulásának elhalasztását.
– Amikor még 7 éves korban volt kötelező a beiskolázás, a szülők minden követ megmozgattak, hogy a lányuk vagy a fiuk egy évvel korábban induljon az első osztályba. Így lehetett büszkélkedni a csemetéjükkel, hogy érettebb az átlagosnál. Ám amióta a törvény 6,5 éves korban irányozza elő az iskolakezdést, azért indult küzdelem, hogy egy év halasztást kapjon az óvodás. Hiába ismeri a gyerek a betűket, olvas folyékonyan, számol magabiztosan, ha a szülő érzelmileg éretlennek tartja az iskolára, s állítása szerint csemetéje annyira szorong az iskolába indulástól, hogy éjjelente bepisil, kénytelenek vagyunk megadni az engedélyt a beiskolázás egy évvel való elodázására – magyarázta akkoriban a szakember, hogy miért adtak ki ennyi jóváhagyást. Azután életbe lépett az új oktatási törvény, amely nem ad lehetőséget a beiskolázás elhalasztására. És ezt be is tartják, mert ahogy mondani szokták: a szabály az szabály.
Szerbiában több évtizedes hagyománya volt annak, hogy 7 éves korban indulnak a gyerekek iskolába, ezzel szemben például Magyarországon és számos más országban 6 éves korban ültetik be az iskolapadba a nebulókat. Nálunk fokozatosan, esztendők alatt jutottak el odáig, hogy most már atörvény értelmében iskolakötelesmindenolyangyerek,akiaz tanévkezdésigbetöltiahatésfeledik életévét,illetvelegfeljebbhétésféléves.
A tartományi ombudsmanhoz ezúttal is számos felháborodott szülő fordult, mivel nem volt lehetőségük gyermekük iskolába indulásának elhalasztására. Mint elpanaszolták, kérvényükhöz hiába mellékelték a szakemberek véleményét, hogy a gyerek nem érett az iskolakezdésre, az illetékesek ezt nem vették figyelembe. Az oktatási törvény azonban nemcsak a halasztást nem teszi lehetővé, hanem azt sem szabályozza, hogy milyen esetekben lehet kivételt tenni, tehát mikor indokolt az egy évvel későbbi iskolába indulás.
A legtöbb panasz a januári és a februári születésű gyerekek szüleitől érkezik, mert ezek a kicsinyek a legfiatalabbak, s gyakran értelmi, érzelmi és szociális szempontból nem érettek az iskolába indulásra. A törvényben a halasztás helyett az szerepel, hogy a gyermeknek igenis be kell ülnie az iskolapadba, s ha szükség mutatkozik rá, a tanítónő köteles személyre szabott tantervet készíteni a vele való foglakozáshoz. A másik megoldás a felzárkóztató pótórák tartása, de a könnyítési lehetőségek között a szociális és egészségügyi segítségnyújtás is szerepel. Hogy ez miként működik a gyakorlatban? Valószínűleg igen tarka a kép, az iskolától, a tanítótól és a körülményektől függ, hogy mennyi törődést kap egy-egy kisdiák.
Az sem elegendő indok a halasztásra, ha a gyermek rendszertelenül vett részt a kötelező iskola-előkészítő programban, amely kilenc hónapon keresztül napi négyórás foglalkozásokból áll (ez a valamikori nagycsoportos óvodai év). Mint az ombudsmani iroda arra a minap felhívta a figyelmet, az is probléma, hogy sok rokkant, fejlődési rendellenességgel küzdő gyerek nem kellően felkészítve indul iskolába, s ez jellemző azokra is, akik hosszabb ideig betegek voltak.
Tény, hogy nem megoldás az sem, hogy egy nemzedék 10 százaléka egy évvel elhalassza az iskolába indulást, ám ez a merev elutasítás, a mindenáron, tűzön-vízen való beiskolázás sem tesz jót. Közhely, de igaz: a legjobb az arany középút. A tartományi ombudsman azt kéri az oktatási minisztériumtól, hogy a gyerekek érdekei legyenek a legfontosabbak, s kivételes esetekben tegyék lehetővé a beiskolázás elhalasztását. Vessék tehát papírra, hogy milyen esetben lehetséges a beiskolázás elhalasztása, milyen feltételeknek kell ehhez eleget tenni. Legyenek világosak a játékszabályok! Ne legyen fekete folt a rendszerben!
S hogy miért érzik úgy a szülők, hogy a hat és fél éves gyermeküket szeretnék még egy évig megkímélni a taposómalomtól? Ha elsőbe indul a gyerek, hirtelen a tanulás cseppet sem egyszerű világába csöppen: az iskolában anyanyelv, matematika, angol, szerb, környezetismeret stb. órája lesz, hittan vagy polgári nevelés vár rá. Otthon pedig délutánonként ezeket a tantárgyakat magolja az egész család. Mert sajnos még mindig nagyon információ-központú az oktatási rendszerünk. A szülők úgy érzik, kevés a játékosság első osztályban és sok a lexikális tudnivaló, amit el kellene sajátítaniuk a hat és fél éveseknek. Arról nem is szólva, hogy legalább 4 kilós iskolatáskát kell cipelniük nap mint nap. Ha az elmúlt húsz évben annyi mindent „ésszerűsítettek”, kidobtak volna a tantervekből és tankönyvekből, mint amennyit a különböző vezetésű oktatási minisztériumok bejelentettek, egyetlen tantervi egység sem maradt volna már, üdülni járnának a diákok az iskolába. Persze, nem ezt akarják a szülők, csak több játékosságot, kevesebb kásahegyet, vagyis olyan információhalmazt, amin át kell rágnia magát a tanulónak. És azt, hogy az oktatási rendszerben a diák legyen a legfontosabb, egyetlen érdek se legyen előrébb való az ő javánál.
