(A szecessziós városháza dísztermében – Molnár Edvárd felvétele)
A szecesszióról, amely stílust egy időben nem is tartották komolynak és értékesnek, kiderült, hogy egy csoda. Ezt a csodát segít jobban megismerni ez a tanácskozás – mondta Hulló István, a szabadkai Városi Múzeum igazgatója annak a tegnap és ma Szabadkán zajló konferenciának a megnyitóján, amelyet a múzeum A puszta kincsei című, Magyarország–Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében szervezett meg.
A Kulturális utaink – A szecesszió című tanácskozáson a magyarországi, horvátországi és szerbiai szakemberek a századfordulós stílusirányzat legkülönfélébb aspektusairól tartottak előadásokat. A konferencia első délelőttjén először magáról az IPA-programról hallhattunk Raffai Judit szakmai koordinátortól.
– A kiskunhalasi és a szabadkai múzeum célja, hogy a kiskunhalasi kistérségben és az észak-bácskai régióban kulturális útvonalat alakítson ki, amelyben a kiállítóhelyeken, a régészeti lelőhelyeken, az építészeti örökségeken és az emlékhelyeken kívül helyet kapnak a mondák színhelyei, a régi mesterségek, a jellegzetes termékek (például a feketicsi meggy, a ludasi fokhagyma stb.), sőt az ünnepségek, a rendezvények helyszínei és időpontjai is (pl. Halasi Lovasbandérium, bajsai Préló stb.). Mintegy 200 pont lesz ezen a tematikus úton. Az értékek feltérképezése május óta folyik, az útvonal pedig egyre kidolgozottabbá válik, s ehhez várhatóan ez a konferencia is hozzájárul – mondta Raffai Judit.
Dr. Gellér Katalin művészettörténész Sassy Attila rajzainak világába kalauzolt el bennünket. A kivetítőn láthattuk, az előadótól pedig hallhattuk, hogy az Ópium-álmok című album szecessziós, erotikától és érzékiségtől sem mentes rajzai hogyan oldják fel az időt és a teret, miként kapnak szerepet a madarak, a virágok és a halak ezekben a kábítószeres fantáziákban. Őri Istvánné Nagy Cecília művészettörténész a gödöllői művésztelep vajdasági kapcsolatairól értekezve elmondta: a konferenciának otthont adó szabadkai Városháza hat, jeles magyar férfiút ábrázoló üvegfestményének vázlata a gödöllői művésztelepen készült, és Nagy Sándor készítette őket. Baranyi Anna Telcs Ede érmeiről és plakettjeiről szólt, különös tekintetettel a Városi Múzeum gyűjteményében találhatókra. Tőle tudtuk meg, hogy a szecesszió térhódításával fellendült a kisművészetek iránti érdeklődés, s az érem meg a plakett lakásdísz lett. A Zágrábból érkező dr. Marija Tonković szecesszió idején készült fotókat vetített a közönségnek. A naplementéket, utcarészleteket, kanyargós fasorokat, napernyővel sétáló hölgyeket megörökítő alkotásokat látva arról is megbizonyosodhattunk, hogy a szecesszió a fényképészetben is megvetette a lábát. Ahogyan az üvegtárgyakon is, de erről már Biljana Crvenković tartott előadást. A belgrádi Iparművészeti Múzeum gyűjteményében megtalálható, Emil Gale és a Daum testvérek keze munkáját dicsérő üvegtárgyakon (vázák és edények) is visszaköszönnek a szecesszió motívumai: a rovarok, a virágok, a madarak, a kövek, a kagylók... Rovarokat ugyan nem, de virágokat és tollakat bizony a nők is viseltek az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején. Mindezt Újvidéken, ahol a hölgyek külföldi divatlapokat olvastak és szívesen öltöztek az európai divat szerint. Ha most a századforduló Újvidékén teremnénk, akkor csipkével gazdagon díszített, hosszú ujjú, keskeny derekú ruhákban járó, feltűzött frizurás, fejükön tollakkal, művirágokkal díszített kalapokat, tollas legyezőt, csipkés napernyőt viselő nőkkel találkoznánk. A konferencián többek között arról is hallhattunk, hogy a szecesszió idején élt embereket milyen bútorok vették körül, milyen játékok kerültek a gyerekek kezébe, milyen könyveket, újságokat, folyóiratokat lapoztak.
A kétnapos rendezvény során a résztvevők nemcsak a tanácskozás helyszínéül szolgáló dísztermet tekinthették meg, hanem a Városi Múzeum szecessziós és barokk tárlatát, a Zsinagógát, a Raichle-palotát, és kirándulást tettek Palicsra is.
