Az 57. Belgrádi Nemzetközi Könyvvásár idei díszvendége Magyarország, s a megnyitón Szécsi Noémi József Attila-díjas és Európai Unió Irodalmi Díjas magyar írónő is beszédet mond. A könyvvásár honlapján már hetek óta szerepel, hogy a magyarországi és vajdasági irodalmárok közül kik lesznek a közreműködői a különböző könyvvásári rendezvényeknek. Három listát kell átböngésznünk, hogy viszonylag teljes betekintést nyerjünk, kik szerepelnek a meghívottak, közreműködők között.
(Lovas Ildikó – Molnár Edvárd felvétele)
(ifj. Virág Gábor -- Ótos András felvétele)
A honlapon a díszvendég ország égisze alatt szervezett programok esetében a következő irodalmárok neve olvasható: Szécsi Noémi, Beszédes István, Farkas Wellmann Éva, Fekete J. József, Kollár Árpád, Korpa Tamás, Boško Krstić, László Noémi, Orcsik Roland, Rajsli Emese, Draginja Ramadanski, Szöllősy Balázs, Zalán Tibor, Balázs Attila. A könyvvásári honlap külföldi vendégek kategóriájában a következő magyar részvevők neve szerepel: Szécsi Noémi, Zilahy Péter, Berg Judit, Bozai Ágota, Barát Hajdu Ágnes, Schein Gábor, Ladik Katalin, Szerbhorváth György. Ahhoz, hogy minél teljesebb képet kapjunk, a szerbiai írók listáját is át kell tanulmányoznunk a honlapon, itt többek között Tolnai Ottó írónak és Sava Babić, Marko Čudić fordítók nevére bukkanunk.
Alábbi körkérdésünkben arra kerestük a választ, hogy mit jelent a vajdasági magyar irodalom, irodalmáraink szempontjából, hogy az idei könyvvásár díszvendége Magyarország. Mennyire kapnak alkalmat íróink, költőink, műfordítóink, hogy bemutatkozzanak, megismerjék őket a szerb fővárosban azerre a rendezvényre ellátogatók? A vajdasági magyar írók, akiknek a művei szerb fordításban is megjelennek, mennyire vannak jelen az idei rendezvényen, illetve, azoknak, akik műveit még nem fordították le szerb nyelvre, mennyire jelent ez esélyt, hogy esetleg fordítás révén eljussanak a szerbiai olvasókhoz. Egy írónak mit jelent részt venni egy nemzetközi könyvvásáron?
Két olyan írónkat kívántuk megszólaltatni, akik szerepelnek a fenti listák egyikén-másikán, de egyikük külföldön tartózkodott, másikukat nem sikerült elérnünk telefonon. Majd egy harmadik írónknak tettük fel a fenti kérdéseket, ám kiderült, nem ,,technikai okok” miatt nem szerepel a listán, hanem azért, mert nem hívták meg. Az alábbiakban olyan vajdasági íróink válaszolnak a fenti kérdéseinkre, akiknek e körkérdés készítője szerint ott kellene szerepelniük a három fent említett könyvvásári lista valamelyikén, ám hiányoznak róla.
Kontra Ferenc író, aki egyebek között megkapta már az Artisjus Irodalmi Díjat, nemrégiben a Bertha Bulcsú-díjat, művei túlnyomórészt magyarországi kiadóknál jelennek meg, anyaországi folyóiratokban, antológiákban rendszeresen publikál, műveit eddig nyolc nyelvre fordították le :
– Nekem semmi panaszom nem lehet. Amikor 1999-ben a Frankfurti Könyvvásáron Magyarország volt a Schwerpunktland, ott voltam, és amikor 2008-ban Lipcsében Horvátország volt a díszvendég, szintén bemutatkozhattam. Örökre hálás leszek azoknak, akik ezt lehetővé tették, nagyon sokat jelentettek nekem akkor ezek a lehetőségek, óriási, semmivel sem helyettesíthető élmény volt mindkettő, fontos találkozások voltak más nyelvű alkotókkal és irodalmakkal.
Ha bármi rosszat mondanék a belgrádi könyvvásárról, mindenki arra gondolna, a hiúság, a sértettség beszél belőlem. Mégis: azt látom a vásár honlapján, hogy nem a magyar irodalom élvonalába tartozók jönnek Belgrádba. Jobboldalisággal vádolják a résztvevők listáját, holott csak belterjes. Elszalasztott lehetőségnek gondolom, hogy az olvasó nem visz haza egy friss antológiát, cédét, amely a térség magyar irodalmát reprezentálná. Pedig ez elmaradhatatlan kelléke a valóban rangos könyvvásároknak.
Nem szeretnék honlapok és mendemondák alapján ítélkezni, elvégre nem tudhatom, mit tesznek majd ki a kiadók a polcokra, amivel meg akarják győzni a látogatókat: ez most a magyar irodalom; mégis csak a könyv az, amellyel egy ilyen vásáron egy irodalom bemutatkozik. Ennek alapján fogják megítélni.
Lovas Ildikó író, aki tavaly Rotary Irodalmi Díjban részesült, művei leginkább Magyarországon jelennek meg, akinek műveit hat nyelvre fordították le, s szeptemberben jelent meg legutóbbi regénye szerb fordításban:
– Mielőtt még kinyitottam volna az újságot, már tudtam, hogy a kiadóm, a Kalligram nyerte el a belgrádi könyvvásár díját, mert többen telefonáltak Belgrádból, kérdezve, hogy mikor találkozunk, hiszen nemcsak azt tudják, hogy Kalligram-szerző vagyok, de azt is, hogy néhány hete jött ki a nyomdából Vickó Árpád fordításában A kis kavics, Kamenčić címmel. Kínos magyarázkodásba kezdtem arról, hogy a magyarországi szervezők miért nem hívtak meg. De igazából azt hiszem, nekem semmi okom magyarázkodni.
Sajnálom egyébként, hogy az idei belgrádi könyvvásár körül ilyen negatív hullámzás alakult ki, de azt hiszem, ez elkerülhetetlen akkor, ha a díszvendég ország szervezőgárdájából teljesen hiányzik bizonyos finom szakmai hangolás. A szerb sajtóban megjelent cikkeket érteni vélem, hiszen amikor a lipcsei és frankfurti könyvvásáron képviselhettem a magyar irodalmat Esterházy Péter, Konrád György, Dalos György, Bódis Kriszta, Kiss Noémi, Sándor Iván, Márton László mellett, a nagyokat alig láttuk, ők sztárok voltak, a szó régi értelmében, nyilván ez a sztárvárás köszönt vissza a sajtóból, ami érthető. Ugyanakkor a magyar szervezők kihagytak olyan szövegeket, könyveket, szerzőket is, akik ma még nem sztárok, de mindenképpen az élvonalhoz tartoznak, és hiszem, hogy eljöttek volna, mert a könyvvásár az írók, a könyvek, a könyvkiadók ünnepe.
Amióta vége van a kulcsrendszernek, azóta a vajdasági magyar írók jelenléte a szerb irodalomban főleg fordítás által létezik. Nekem Vickó fordításában három könyvem jelent meg Belgrádban, aminek több meghívást köszönhettem, szakmai és baráti kapcsolatokat. Éppen ezért azt is gondolom, hogy a vajdasági magyar fiatal írókat is meg kellett volna hívnia a díszvendég országnak, akkor is, ha nincs szerb kötetük. Mert éppen egy könyvvásár lehet az alkalom arra, hogy legyen. Összességében ez az egész nagyon kínos, hiszen például a Híd szerzőit teljesen kihagyták.
Ifj. Virág Gábor író, aki az idén Koncz István Irodalmi Díjas és Sziveri-díjas:
– A mostani időkben, amikor – sajnos vagy nem sajnos – a könyv és az író is ugyanolyan piaci termékké vált, mint a paradicsom vagy a legújabb mosópor, minden alkalmat ki kell használni arra, hogy népszerűsítsük az irodalmat, és minden helyen újra és újra elmondjuk, olyan értékekről van szó, amelyek hosszú távon egy-egy nemzet szellemi kincsét jelentik. Ma is olyan kaliberű írók élnek közöttünk, mint Ady, Arany vagy Petőfi, de róluk sajnos a nagyközönség vajmi keveset tud. Ez ellen folyamatosan tenni kell, sajnos, a kelet-európai politikusok többsége több focimeccset néz meg hetente, mint ahány könyvet elolvas évente, ezért sokszor szélmalomharcot jelent a jelenlegi támogatási rendszerek és kultúrpolitikák elleni küzdelem, de nekünk, íróknak kötelességünk, hogy minden alkalommal felemeljük a szavunk az irodalom érdekében, amire egy-egy könyvfesztivál, könyvvásár kiváló alkalom.
A vajdasági magyar írók megszokhatták, hogy mind Budapest, mind Belgrád számára csak akkor fontosak, ha közvetíteni kell a két irodalom között, amikor pedig szerepeltetni is lehetne őket, akkor megfeledkeznek róluk. Ezt a luxust azonban mi nem engedhetjük meg magunknak, s ha jól tudom, a Könyvvására a Híd Könyvtár sorozatban egy fordításkötet is megjelenik a mai szerb kortárs irodalmi szövegekből válogatva, bizonyítva azt, hogy vannak, akik számára fontos a két irodalom közötti párbeszéd, de egyúttal azt is, hogy vannak jó fordítóink.
