Szerdán kísérték utolsó útjára a 77 éves korában, türelemmel és méltósággal viselt hosszú, súlyos betegség után elhunyt dr. Szöllősy Vágó László népművelőt, pedagógust, pszichológust, újságírót. A temetést megelőzően gyászülést tartottak emlékének tisztelegve a szabadkai városházán, ahol barátai, tanítványai, munkatársai, tisztelői szóltak széles körű tevékenységéről, ránk hagyományozott örökségéről.
Kern Imre a szabadkai Népkör MMK részvétét tolmácsolta, beszélt Szöllősy Vágó László népművelői és művelődésszervezői tevékenységéről, és emlékeztetett arra, hogy veszteségünk hatalmas.
Dr. Szöllősy Vágó László 1978-tól 1991-ig volt a Magyar Szó újságírója, Varjú Márta, lapunk főszerkesztője elmondta, a lapnak óriási szerencséje volt vele, hiszen oktatás és művelődés területén is gazdag élettapasztalattal rendelkezett, problémafeltáró írásai meghatározóak voltak.
Dr. Zsoldos Ferenc, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a délvidéki magyarságnak nemcsak tárgyi szimbólumai vannak, hanem szimbólum értékű emberei is, és Szöllősy Vágó László egy volt közülük. A nemzet napszámosa volt, aki a közösséget szolgálta a legkülönbözőbb területeken – mondta Zsoldos.
A magyar kormány képviselője, Pirityiné Szabó Judit is tisztelgett az elhunyt emléke előtt. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár levelét olvasta fel, amelyben a páratlanul gazdag életpálya előtt hajtottak fejet, az a régi vágású polihisztor előtt, aki töretlen lelkesedéssel végezte feladatait, és mindig kész volt az együttműködésre, együtt gondolkodásra.
Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke Laci bácsit közösségmegtartónak nevezte, hiszen sok rendezvénynek volt megálmodója, szervezője, lebonyolítója. Hajlíthatatlansága, munkabírása példátlan volt ezen a tájon.
Hajnal Jenő magiszter a Durindó és Gyöngyösbokréta Fesztiváltanácsának elnökétől búcsúzott. Mint mondta, sok mindenért lehet hálát mondani Laci bácsinak, ő a fesztiváltanács elnökének mond hálát, annak az embernek, aki biztos kézzel alakította a fontos ünnepi seregszemle arculatát.
„Vállaltam népem sorsát, hitét. Hitet és erőt adtam a cselekvésben, legalábbis megpróbáltam” – mondta egyszer Laci bácsi, s a rá emlékezők biztosan tudják, hogy nemcsak megpróbálta, hanem sikerült is neki.
A szabadkai Bajai úti temetőben a család, a barátok, a vajdasági magyar közélet és művelődési élet, a történelmi egyházak képviselői, volt munkatársak, tanítványok, tisztelők kísérték utolsó útjára dr. Szöllősy Vágó Lászlót. Képviseltette magát az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a felvidéki Csemadok, a szlovéniai Lendváról a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, az anyaország részéről a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársága és az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a pécsi Határon Túli Magyarokért Alapítvány. A Szent György Lovagrend nevében dr. Bogner István búcsúzott, kiemelve, hogy Szöllősy Vágó László úgy élt, hogy a lovagi erényeket valóra váltotta, igazi példakép volt. Miklenovics Aranka, a szabadkai Lányi Ernő IME tagsága nevében arról szólt, hogy Szöllősy Vágó László olyan művészeti vezető volt, aki számára nem léteztek félmegoldások, óriási munkabírásával, hatalmas általános műveltségével mindent megtett, hogy amit célként megfogalmazott, az minél teljesebb mértékben megvalósuljon.
