Széllel szemben

(Fotó: Molnár Edvárd)Poénokat, érdekes történeteket ötvöz versekkel, avagy verseket ágyaz poénokba, érdekes történetekbe Jordán Tamás magyarországi színművész, aki szerdán, november 14-én érkezik Szabadkára, hogy 20 órai kezdettel a Jadran színpad közönsége is hallhassa, láthassa a nagy sikerű Széllel szemben című előadást, ami voltaképpen egy stand up produkció. Az előadó az ötlet megszületéséről mesélt nekünk.– Nagy divat mostanában a stand up, aminek ugye az a lényege, hogy az ember kiáll és mindenféle mulatságos történetet mond. Ennek csak a neve új, Hofi Géza, Nagy Bandó András is ezt csinálta, csak akkor még nem stand upnak nevezték. Nekem nagyon jó történeteim vannak, és arra gondoltam, hogy ha már ilyen nagy divat a stand up, akkor én is tudok csinálni egy ilyen műsort, de – és itt jön a lényeg – belecsempészek úgy verseket, mintha azok is történetek lennének. Ez olyan mint a trójai faló: azt is körülállták, s egyszer csak kinyílt. Hát itt is kinyílik a trójai faló oldala és kilép rajta Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, József Attila, Radnóti Miklós... Tulajdonképpen azt bizonyítom, hogy a vers maga is stand up, hiszen egy ember, egy költő elmondja az érzéseit, történeteit.

Szívügyének érzi a költészet megszerettetését. Ennek érdekében ez a produkció egy jó értelemben vett „trükk”?

– Igen, ez egy csapda – mondja nevetve lapunknak nyilatkozva Jordán Tamás – A stand up a hívószó, s miután már jó néhányszor csináltam, azt tapasztaltam, hogy ez beválik. A közönség élvezi a történeteket és bizony olykor meg is rendül a verseken. Azt gondolom tehát, hogy ez egy szerencsés ötvözet.

Bizonyára nagyon figyel a közönség reakcióira. Amikor a történetekben megjelennek a verssorok, a közönség általában hogy reagál? Felismerik a verseket?

– Ez a közönség összetételétől is függ. Elmondom például a Hajnali részegség történetét, mintha az enyém lenne. Elmondom, hogy nem tudtam aludni, felkeltem éjjel, hiába vettem be altatót, járkáltam a szobámban, felnéztem az égre, láttam, hogy ragyognak a csillagok, s azt veszem észre mintha ott bál lenne. Miközben ezt mondom, akkor már sokan tudják, hogy ez Kosztolányi, de persze nem mindenki tudja.

Nem először jár Szabadkán, hiszen az Ön vezetésével zajlott 2010-ben Szabadka főterén a Nagy versmondás, amikor is több száz diák szavalta egyszerre éppen az imént említett Hajnali részegség című vers részleteit. Milyen élményekkel tért akkor haza?

– Nagyon szép élmény volt, szívesen emlékszem rá. Felkészült, kedves diákok voltak ott. Nagy volt ennek az eseménynek a visszhangja városon belül is és remélem, hogy maradandóan jó volt a hatása is.