Amikor 2007-ben lebontották a szabadkai színházat, azt ígérték, 2011-re elkészül. Menet közben 2012-re módosították a határidőt, ám már két éve semmi nem történt a városközpontban levő építőhelyen. Most pedig ismét bontani készülnek, mégpedig olyan betonfalakat, amelyek már megépültek: a korzó felőli részen két emelet, a zöld szökőkút felől pedig az egyik majdani színházterem ítéltetett feleslegesnek a városvezetők részéről.
Ha a korzó felől egyemeletesre csökken az épület, meg ugyanúgy egy nagyterem és egy kamaraterem várja a magyar és a szerb társulat közönségét, mint a korábbi évtizedekben, akkor ez az elmúlt öt év elfecsérelt idő, pénz, energia volt csupán. Akkor tényleg elég lett volna csak renoválni az elhanyagolt, rossz állapotban levő színházépületet, és mivel külsőleg szinte ugyanúgy nézne ki, mint amilyen volt – csak frissen festett homlokzattal –, mára már rég elfelejtette volna mindenki a városban, hogy bármiféle felújítás zajlott.
Már a 2007-es bontás előtt elhangzott, elegendő lenne ugyanolyanra újjáépíteni a színházépületet, az újjáépített falak, a kicserélt tető, a modern színháztechnikai eszközök 8 millió eurónál nem kerülnének többe. (Az építkezés kezdetén a rendelkezésre álló összeg 3,2 millió euró volt, ez a bontásra és a betonszerkezet tízméteres magasságig való megépítésére volt elegendő.) Olyasmi is elhangzott, szintén a bontás előtt, hogy elegendő lenne a tetőszerkezet cseréje, az állagmegóvás terén elvégezni a legfontosabbat és ezzel időt nyertek volna a rekonstrukciós tervek elkészítéséhez, pályázni uniós támogatásért.
Ám a városi parlament a 22–25 millió eurós beruházás mellett döntött. A köztársasági és a tartományi kormány a költségek 45-45 százalékának, a város 10 százalékának a fedezését vállalta magára. Ha mindenki tartotta volna magát a szerződésben foglaltakhoz, és felépül a színházépület, három teremmel, a legmodernebb színpadi technikákkal, tetszetős külalakkal, ma már nem is lenne téma a színházépítés, az emberek gyönyörködnének a régió egyik legszebb, legmodernebb színházépületében (legfeljebb azon siránkoznánk, hogy a színház éves rezsije 2 millió euróba kerül). Száz szónak is egy a vége: már a kezdeti lépésektől nyögvenyelősen haladt mindez, és amikor 2010-től igazán súlyossá váltak a problémák, akkor le is állt minden.
Már induláskor hiányzott a politikai akarat minden szinten, az a meggyőződés, hogy nemcsak Belgrád, hanem Szabadka is megérdemli, hogy legyen olyan modern színháza, ahol XXI. századi körülmények várják a nézőket, emberi körülmények között dolgoznak a színészek, ahol koncerteket, opera- és balettelőadásokat, nagyobb tanácskozásokat lehet tartani. A politikai akarat hiányával magyarázható minden bizonnyal az is, hogy még mindig nem újították fel a hat oszlop mögötti, műemlékvédelmi szempontból védett épületszárnyat, amely megmaradt. Ezzel az a terv, hogy épp olyan lesz, mint 1854. december 16-án, amikor Szabadkán átadták rendeltetésének a vadonatúj színház- és szállodaépületet. Állítólag elegendő lenne 200 millió dinár, hogy ez, a város egyik szimbólumának számító épületrész elkészüljön.
Miközben az emberek már 5 éve nap mint nap a város szívében az égre meredező vasbetonszerkezetet kerülgetik, a város vezetői terveket kovácsolnak, milyen megoldást lehetne találni, hogy ne csúfítsa a városképet ez a félig kész építmény, hisz az építőhely fenntartása is havonta több ezer euróba kerül a városnak.
Egyébként, a rendelkezésre álló adatok szerint 1998-tól valamivel több mint 490 millió dinárt költöttek a tervezésre, az építkezésre, ez több mint 4 millió euró, a pénz pedig a szerbiai művelődési minisztériumtól és a Tartományi Nagyberuházási Alaptól érkezett – ezt az összeget a színházépítéssel kapcsolatos, tavaly februártól áprilisig tevékenykedett tényfeltáró bizottság jelentéséből idézzük, amely testület a Népszínháztól kapta az adatokat.
Már tavaly októberben döntést hozott a városi parlament az építkezés leállításáról, és megbízta az akkori polgármestert, alakítson egy szakértői bizottságot, amely kidolgozza majd a kisebb színházépület terveit. Jókora késéssel megalakult a bizottság, el is kezdett dolgozni. Idén tavasszal röppent fel a hír, hogy az osztrák Cineplexx Kft. szerbiai leányvállalata egy 6000 négyzetméteres részt venne bérbe az épülőfélben levő objektumban, és mintegy 3 millió eurót szeretne beruházni, hogy egy többtermes filmszínházat működtethessen. Ehhez a kivitelezési terv módosítására lett volna szükség. Nem véletlen a múltidő, ugyanis a mozira vonatkozó elképzelésekről azóta sem hallottunk semmit, tehát nem valószínű, hogy bármi is lesz belőle. Ezt támasztja alá a jelenlegi polgármester minapi nyilatkozata, miszerint a jelenleg 17 ezer négyzetméteres épület 10 ezer négyzetméterre csökkenne. Ebből valamivel több, mint 8 ezer négyzetméter szolgálja a színházat, a földszinten pedig 2 ezer négyzetmétert foglalnának el az üzlethelyiségek. Állítása szerint a technológia, amelyet a bontáskor, vagyis a vasbetonelemek eltávolításakor alkalmaznak majd, nem sodorná veszélybe a létesítmény egészének stabilitását. Tehát, a korzó felől két emelettel alacsonyabb lesz az épület, a zöld szökőkút felől is szintén egy emeletnyi rész marad (csak a „hátsó traktusban”, a két színházterem fölött őrzi meg a magasságát, a színháztechnika ezt megköveteli).
Cinikusan azt is mondhatnánk, ezzel teljesül azoknak a szabadkaiaknak az akarata, akik ekkora – egyemeletes, két játékteres – színházépületet szerettek volna eredetileg is. Csakhogy: elképesztő ötletnek tűnik, hogy valamit, amit nagy nehezen felépítettek, most – ha részben is –, de lebontsanak. Persze, ehhez képviselő-testületi döntés kell, az újabb tervdokumentáció elkészítése az új változathoz, a rengeteg engedély, jóváhagyás újbóli beszerzése. Mindez sok időt, hosszú hónapokat, akár egy-két évet vehet igénybe.
Ez a most bejelentett bontás azt jelenti, hogy ami 1998-tól történt, az szinte felesleges volt? Sok hűhó semmiért?!
