Szabadkán, a Raktár Ifjúsági Klub egyik termének három falán néhány száz felnagyított útlevélkép. Miközben a Strabizmus című kiállítás képeit nézegetve felfedezzük, hogy a szerbiai új útlevélképeken tényleg mindenki egy kicsit kancsal, a többi látogató épp útlevélvizsgálaton esik át. Ez is szerves része Palásti Andrea újvidéki fotóművész kiállításának. A terem közepén számítógép, szkenner, két komor arcú útlevélvizsgáló, és máris a performansz részeseivé válnak azok, akik helyet foglalnak velük szemben a székben, és – ugyanúgy, mint a határon – szorongva várják, hogy gyanúsak-e, vagy simán visszakapják az úti okmányaikat. Amikor átesik a látogató a kellemetlen procedúrán, a másik teremben Andreának az olaszországi Vicenza Balkán diszkójában készült fotói, zene, színes fények és gin-tonik várja. Ez a Balkán diszkó az ottani szerbiai vendégmunkások kedvelt szórakozóhelye.
A Vendégek című videofilmben egy hostelként is működő belgrádi diákotthon külföldi látogatói ,,próbálnak viselkedni” örökkévalóságnak tűnő hosszú másodpercekig a kamera előtt. Miközben a filmet nézzük, a teremben fel-felharsan a nevetés a sokszor kínosan feszengő alanyok láttán, valószínűleg mindenki eltűnődik, ő vajon hogyan viselkedne hasonló esetben. A másik filmben egy Sándor nevű idős horvát férfi panaszolja el mellette ülő feleségének, unokájának, hogy megírta Dalmácia történetét, de senkit sem érdekel, hogyan is látja ő e vidék múltját. Több alkalommal is kamera elé ülnek, az utolsó képkockákon már csak az üres székekkel néz farkasszemet a szemlélő.
Számos izgalmas fotósorozatot mutatott be az esten Andrea, ezek egyike Albániában készült, ahol a valamikori katonai bunkerok sorsa izgatta, ezeket fotózta le: azokat is, amelyekből kávézó lett, amelyek az enyészet martalékává válnak lassan, de mindenekelőtt azokat, amelyek szerelmi légyottok színhelyéül szolgálnak.
