Ács József nek , az újvidéki Sonja Marinković Általános I skola igazgatój ának a kezdeményezésére kedden ebben az oktatási intézményben megvitatták az újvidéki magyar nyelvű oktatás helyzetét, különös tekintettel a Magyar Nemzeti Tanácsnak a kiemelt jelentőségű oktatási intézményekről hozott döntéseire.
A megbeszélésen abban egyeztek meg, hogy április 20-án, szerdán, 19 órakor, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban lakossági fórumot szerveznek, melynek témája a kétnyelvű újvidéki általános- és szakközépiskolák jövője. Az újságíróknak nyilatkozva Ács elmondta, ezek az oktatási intézmények nem kapták meg a nemzeti tanácstól a kiemelt státust, ami bizonytalanságra adott okot, hiszen kérdésessé vált az is, hogy szeptemberben újra megnyílhatnak-e majd a magyar osztályok.
A megbeszélésen részt vett Ózer Ágnes, az MNT tagja is, aki ismertette a nemzeti tanácsnak az újvidéki iskolák által megfogalmazott kérdésekre adott, egyelőre még jegyzőkönyvbe nem vett válaszait. Mint mondta, a két kérdésre, egyelőre, voltaképp, másfél választ kapott: arra a kérdésre, hogy melyek a különbségek kiemelt és nem kiemelt fontosságú intézmények között, azt a választ kapta, hogy csupán abban van különbség, hogy a kiemeltek fokozottabb figyelmet kapnak a nemzeti tanácstól, arra a kérdésre pedig, hogy a nemzeti tanács kiadja-e a támogatóleveleket, ha egy adott iskolába kevesebb első osztályos tanuló iratkozna be, egyelőre nem érkezett egyenes válasz. Lapunknak arra a kérdésére, hogy milyen mértékben befolyásolhatja egy ilyen újvidéki összefogás a nemzeti tanács oktatásügyi politikáját, Ózer elmondta, autizmusnak tartaná, ha nem vennék figyelembe azt, amit az itteni, újvidéki magyarság üzen. A kezdeményezés sikere, persze, attól is függ, tette hozzá, hányan jönnek össze e fórumon, s milyen nézetek mellett foglalnak majd állást.
– Szeretném, ha olyan hangulat alakulna ki ezen a lakossági fórumon és a nemzeti tanácson belül is, mely minden, a gyerekek alacsony számáról tanúskodó rossz mutató ellenére, a legszélesebb iskolahálózatot tudná szavatolni. Újvidék esetében, nagyvárosról lévén szó, ahol más szabályok uralkodnak mint a tömbmagyarság kis településein, más standardokhoz kellene tartanunk magunkat, nem lehet egy-két iskolára szűkíteni a magyar nyelvű oktatást – fogalmazott Ózer.
Az értekezleten elhangzott, úgyszintén rossz megoldás lenne, ha Újvidéken kiemelnének egy vagy két iskolát, mert az olyan üzenetet adna át a szülőknek, hogy csakis azokba írassák be gyerekeiket – mindez, hosszú távon, a magyar nyelven tanuló diákok számának csökkenéséhez vezetne. A másutt alkalmazott elvek, a székvárosban, egyszerűen, nem alkalmazhatók – szögezték le a részvevők.
Argyelán Zoltán, a Petőfi Sándor iskola igazgatója elmondta, egy, már sokévesnek mondható kérdéssel találhatjuk szembe ma is magunkat, történetesen azzal, hogy Újvidéken hány iskolában kell léteznie magyar oktatásnak. Véleménye szerint mindegyiket támogatni kell, ez az egyedüli lehetséges út. Pázsin Farkas Julianna, a Szülők Fórumának elnöke, a József Attila iskola pszichológusa arra helyezte a hangsúlyt, hogy az iskoláztatással kapcsolatos ésszerűsítések terén nem elég csupán a számok mutatóira hagyatkozni, hanem komoly tartalmi elemzésekre, állandó terepmunkára, a szülőkkel való kapcsolat felvételére is szükség van.
– Ha Újvidéken, bármelyik iskolában is megszüntetik a magyar tagozatot, az súlyos asszimilációs hullámot fog előidézni. Ilyen példa a Toza Marković, a Đorđe Natošević, vagy a Vasa Stajić iskola is, ahova most is nagy számú magyar gyerek jár, de a magyar oktatás megszűnését követően szerb nyelven folytatják tanulmányaikat – foglalta össze a Szülők Fórumának a vezetője.
