Nyolcvan éve, 1944. november 29-én halt meg Komor Marcell, a magyar szecessziós építészet kiemelkedő alakja. Építész diplomáját 1891-ben szerezte meg a budapesti Műegyetemen, ezután dolgozott Czigler Győző, Hauszmann Alajos, majd Lechner Ödön, a magyar szecessziós építészet mestere irodájában. Lechner oldalán vehetett részt az Iparművészeti Múzeum belső terének kialakításában, a Stefánia úti Magyar Állami Földtani Intézet (későbbi Magyar Földtani és Geofizikai Intézet) épülettervének elkészítésében. Első jelentős önálló munkája a szentesi Petőfi Szálló volt, amelynek kivitelezését is rá bízták.
A fiatal építész 1897-től kezdett együtt dolgozni Jakab Dezsővel, akivel tervezőirodát nyitottak, közös műtermes ikerlakóházuk – amelynek falán ma Komor Marcell emléktáblája látható – a budai Keleti Károly utcában 1909/11-ben épült fel. A telek utcafrontján ma is egy-egy, szintén általuk tervezett bérház áll. Az 1918-ig tartó együttműködés Komor életének legsikeresebb időszaka lett, az alkotópáros a magyaros szecesszió követőjeként vált ismertté. Kezdetben főként lakóépületeket, bérházakat terveztek, majd városrendezési feladatokat is kaptak, ilyen megbízásuk volt Székelyföld „szívében”, Marosvásárhelyen az új városközpont megalkotása.
Az építészpáros számos szecessziós stílusú középületet is megálmodott és kivitelezett, többek között a szabadkai Zsinagógát és Városházát (utóbbi közelében ma szobruk is áll), a nagyváradi Fekete Sas Szállót, a pozsonyi Vigadót és Zenepalotát. A szabadkai Zsinagóga a világ egyetlen szecessziós stílusban épült zsidó szakrális épülete, amelynek üvegablakai Róth Miksa műhelyében készültek. Az 1990 óta Szerbia kiemelt jelentőségű műemlékei között szereplő Zsinagóga az 1970-es évekre nagyon rossz állapotba került, egyik kupolája bedőlt, az épület majdnem összeomlott. Restaurációja csak 2012-ben kezdődött el, a 2018-ban befejezett felújításhoz a magyar állam is hozzájárult. 1944-ben Komor Marcellt elhurcolták. A Német Birodalomhoz tartozó Ausztriában a nácizmus áldozata lett, 76 éves volt.
Nyitókép: Gergely Árpád archív
