Nagy sikerrel mutatták be az elmúlt héten a Zentai Alkotóházban Végel László Neoplanta, avagy az ígéret földje című kötetét, amely 2013-ban jelent meg a budapesti Noran Libro Kiadó gondozásában. A hangulatos könyvbemutatón Végel Lászlóval Beszédes István, Danyi Zoltán, Hugyik Richárd, Sinkovits Péter és Szögi Csaba beszélgetett, akiknek kérdéseire válaszolva Végel László kifejtette, a regény igazi problematikája az emberi romlottság kérdése.
– A Neoplanta nagyon erősen kötődik az Áttün(tet)ésekhez, azzal a különbséggel, hogy az Áttün(tet)ések inkább nemzedékregény, Újvidéken játszódik, de elsősorban arról szól, hogyan veszíti el az illúzióit egy nemzedék, hogyan és miért lesz konformista. A Neoplanta már egy történelmi prizmán, de nem a történészek prizmáján keresztül mutatja be a várost. Azt mondják, ’89-ben fejeződött be a XX. század, ami vitatható, én azt mondom, még mindig tart, de az biztos, hogy ’14-ben kezdődött. Éppen ezért maga a regény is ’14-ben kezdődik, amikor egy knini származású szerb személyt az Osztrák–Magyar Monarchia seregébe visznek – fogalmazott Végel László, ezt követően részletesen ismertette a regény történetét is, majd kifejtette, véleménye szerint azokról a sebekről, azokról a bűnökről, amelyek körülvesznek bennünket, amelyekben élünk, amelyekről álmodunk, csakis akkor szólalhat meg egy író, ha a saját sebeit is feltárja. – Az Exterritóriumban egy nagy lépést tettem ebbe az irányba, amikor szembenéztem a saját illúzióimmal, a saját hamis elképzeléseimmel. Az tehát egy családtörténet is, nem csak egy NATO-bombázás története, és egy személyes vallomás – magyarázta Végel László, hozzátéve, úgy érzi, ha az ember önmagát irónia tárgyává tudja tenni, akkor minden mást is azzá szabad tennie. – Valahol a szabadság ott kezdődik, hogy az ember szembesül önmagával, és látja saját kicsinyességét, saját nevetséges mivoltát. Akkor joggal teheti meg, hogy őszintén szóljon másokról is, ami néha ugyan fájó az egyik oldalon, ugyanakkor mindenféle zűrzavart idéz elő a másik oldalon – hangsúlyozta az író, aki beszélt a mindennapjainkat meghatározó hazugság és félelem kérdéséről is. – Hazugságban kényelmes élni. Az ember bebújik a kuckóba, éli a hazugságot, és lassan az élete is hazugsággá válik. A félelem terjed. Azt gondolom, hogy volt Kelet-Európában a berlini fal ledöntése után egy felszabadulás, és most jön a félelem. A félelem mindentől. A félelem a politikától, a félelem a haláltól, a félelem az éhségtől. Szörnyű félelemben élünk, és ez bomlasztja a társadalmat, a közösséget, a családokat, mindent. Ez a félelem azután kitermeli az erőszakot. Újvidék az erőszak városa lett. De nemcsak Újvidéken, hanem mindenütt ez a jellemző – fogalmazott Végel László. Az író az est folyamán egyéb témák mellett beszélt a ’60-as és a ’70-es évekbeli írói tevékenységéről, valamint az Újvidékhez fűződő viszonyáról, illetve szólt a kötete fogadtatásáról, a mű alapján készült színházi előadásról, amelyet Urbán András rendezésében mutattak be az Újvidéki Színházban, a könyv esetleges megfilmesítésének lehetőségéről, valamint könyveinek tervezett külföldi megjelentetéséről is.
