Užicén hétfőn kezdődött és pénteken zárul az a regionális jellegű irodalmi fesztivál, amelyen szerbiai, bosznia-hercegovinai, horvátországi és szlovéniai írók lépnek fel. A részvevők között van Lovas Ildikó író is, akinek felolvasóestje hétfőn este volt az užicei színházteremben.
– Dejan Ilić, a Fabrika knjiga könyvkiadó vezetője – a szerb nyelven megjelent könyveim kiadója – az užicei fesztivál egyik szervezője, eszmei mozgatója. Már évek óta hív, vegyek részt a fesztiválon. Örülök, hogy az idén sikerült eljutnom, mert nagyon izgalmas beszélgetések zajlottak, és a felolvasóestek is számos olyan irodalmi problémára világítottak rá, amelyek foglalkoztatják a volt Jugoszlávia területén élő és alkotó írókat.
– Az užicei közönség – a gimnazisták, akik rendhagyó irodalomórákon találkoznak az írókkal és az esti felolvasások felnőtt közönsége is – rendkívül nyitott. Ebben, gondolom, Ružica Marjanović tanárnőnek, aki a rendezvényt mozgatja és a szellemiségét meghatározza, kiemelt szerepe és jelentősége van. A gimnazisták megdöbbentő szabadsággal mozognak a fesztiválon, az esti felolvasóesteken is ők készítik a film- és rádiófelvételeket, ők kérdeznek. Egy olyan fajta szellemi szabadságot, nyitottságot, magabiztosságot mutatnak, amely a végzős gimnazistáknak – úgy gondolom – a sajátja kell hogy legyen. Ha ez az önbizalom, nyitottság nem jelentkezik a 18-19 éves végzős gimnazistáknál, az a társadalom egészére nézve negatív – szögezte le Lovas Ildikó.
Lovas Ildikó szerint az ő jelenlétét a fesztiválon azért a másfajta szellemi tapasztalatért is fontosnak tartották, amellyel rendelkezik, amely eltér például a bosznia-hercegovinaitól. Ott ugyanis a különböző kantonokban úgy léteznek például a bosnyák és a horvát iskolák egymás mellett, hogy teljesen elkülönülnek, fizikailag is el vannak egymástól választva az épületekben, és külön tanári karok vannak. Egyesek szeretnék ezt megszüntetni, mások szeretnék, ha maradna, mert ebben látják az identitásuk megvalósulását. Ilyen szempontból fontos volt ez a tapasztalat, amit el tudott mondani, hogy nálunk például a szabadkai gimnáziumban magyar, szerb és horvát tannyelvű osztályok vannak, egy épületben tanulnak, ugyanabban a váltásban, egy tanáriban van a tanári kar. Azt hiszem, ez a fajta létezési mód, ez a kialakult vajdasági oktatási intézményrendszer mások számárára még mindig meglepő és példaértékű. Mint Lovas Ildikó elmondta, elsősorban azért irodalmi kérdésekről, politikai angazsáltságról folyt a beszélgetés, mert ez is fontos és pozitív része az irodalomnak is, amely mint az ember társadalomhoz való felelősségteljes hozzáállása jelenik meg.
Az esten a beszélgetést mindig követi a felolvasás. Az írónak mindig lokalizálnia kell magát, hogy kicsoda és honnan jött. A fesztiválon voltak írók, akik maguk olvastak fel, ő pedig azt választotta, hogy az egyik gimnazista olvasson fel. Élmény volt hallgatni, egy 19 éves lány hogyan interpretálja, hol hangsúlyozza nagy átéléssel a szöveget. A Kis kavicsból Kozma Lénihez kötődő részleteket olvasott fel. Amikor megkérdezték, akarja-e közönség, hogy a fiatal lány folytassa a felolvasást, a publikum igényelte ezt, úgyhogy összesen 20-25 perces felolvasás volt, mert itt a közönség azt szereti, ha hosszabb a felolvasás, azért jön el ezekre a fesztiváli rendezvényekre.
