Nemrégiben a Versünnep szabadkai válogatóján a négy hivatásos színész, előadóművész közül hárman Terék Anna-verset választottak, mondtak. Látszott, az érzés-, gondolatvilágukhoz nagyon közelinek érzik a szövegek mondanivalóját. Épp az említett szavalóverseny tapasztalata, hogy a fiatalokban óriási igény van a kortárs, a fiatal költők verseit mondani.
Eljutnak a költőhöz az ilyen visszajelzések (mert ez egy egyértelmű visszajelzés!)? Mennyire fontosak az olvasók reakciói? – tettük fel a kérdést Terék Anna költőnek.
– Igen, eljutnak ezek a visszajelzések hozzám, s ezekért nagyon hálás vagyok. Amikor legelőször mesélte el valaki, hogy hallotta egy szavalóversenyen, hogy az én versemet szavalják, nagyon furcsa boldogságot éreztem. Nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy valaki az én versemmel szeretne elmondani valamit, sajnáltam, hogy nem hallhattam a szavalatot, s miközben büszke voltam magamra, egyúttal éreztem azt a súlyt is, amit Nagy Lászlónál olvastam egyszer, aki azt nyilatkozta egy interjúban, vállalja a felelősséget a verseiért, tehát mindazért, amit ír. Azt hiszem ekkor értettem meg először, hogy mit is jelent ez a kijelentés. Raffai Ágnes és Lőrinc Tímea mesélte, hogy a Versünnep elődöntőjén a négy szavalóból hárman az én verseimet választották, szavalták, s ami főként meglepett, hogy az egyik magyarországi versenyző is tőlem választott magának kortárs verset a versenyre. Azt hiszem, költő nagyobb elismerést nem kaphat, mint azt, hogy a verseit szavalják. Ez többet ér számomra minden díjnál, elismerésnél vagy dicséretnél. Olvasói leveleket is kapok néha, amik szintén nagyon jól esnek és rendkívül örülök ezeknek a leveleknek, hiszen ekkor érzem azt, hogy mégis megérte kínlódni, szenvedni, majd megírni a verseimet, hiszen van aki olvassa, van aki szavalja és van akinek tetszik, van akinek segítenek ezek a versek. Ez mindennél többet ér.
Egyáltalán, mit jelent ma, itt Vajdaságban költőnek lenni? Gondolok itt arra, hogy gyakran mondják, a 21. század emberének a felgyorsult világban, a Facebook-korszakban nincs ideje, igénye a versolvasásra, másrészt pedig még mindig van egy réteg, amely fontosnak érzi a verset.
– Sokszor gátat jelent, ami elválaszt a többi embertől, sokszor viszont épp a hidat jelenti, ami összeköt olyan emberekkel is, akiket nem is ismerek, vagy nem ismertem volna meg, ha nem írok verseket. Gátat, hisz a tehetség, bármekkora adománynak is számít, elválasztja az embert a többi embertől. Hidat is jelent, hisz van olvasó, akit bár nem ismerek, elolvassa a verseimet és lehet, hogy létrejön egy vagy két pillanat, mikor ugyanazt vagy legalábbis valami hasonlót érzünk, én a versben, ő az életben, s ez az egyik legcsodálatosabb dolog az életben.
Két nemrégiben tartott színházi bemutató is fűződik a nevéhez. A Vajdasági lakodalmat nézve, folyton az járt a fejemben, ez a 80-as évek közepén született ifjú hölgy kisgyermekként, a lakodalom forgatagában megbújva milyen pontosan megjegyezte a hangulatot, a szituációkat, annak a korszaknak a jellegzetes figuráit, mintha mindent lefényképezett volna a szemével, érezvén, egyszer szüksége lesz/lehet rá, hogy visszaadja a látottakat. A Jelentkezzenek a legjobbak dráma is esküvői téma (ez a Drámaíró versenyre született eredetileg). Könnyen vagy nehezen születtek meg e szövegek? Szerzőként hogyan élte meg a bemutatókat?
– A Jelentkezzenek a legjobbak! c. drámám öt óra alatt született a drámaíró versenyen, nem mondom, hogy könnyű volt, de azt sem, hogy túl nehéz. A drámai cselekmény ötlete hirtelen ötletből született és élveztem írni, csak az volt a rossz, hogy nyolc óra állt csupán a rendelkezésünkre nekünk íróknak, hogy megírjunk egy vállalható drámát. Így sietni és kapkodni kellett, de jó visszagondolni rá. A Vajdasági lakodalom c. drámámra gondolok, akkor kicsit zavarba jövök, mert több mint tízszer íratták velem át, hogy mindenki kívánságának megfeleljen. Az első verzió megírása eleinte csak azért volt nehéz, mert életemben nem voltam sátras lakodalomban, így másoktól hallott élményeket, emlékeket kellett felhasználnom ahhoz, hogy a történetet megírjam. A rendező, Táborosi Margaréta nagy segítségemre volt, mind a karakterek kitalálásában, mind a cselekmény irányításában. Később már az volt benne nehéz, hogy folyton gátakba ütköztem, mindig akadt valaki, akinek valamiért nem volt jó ez a dráma, volt aki kevésnek találta, volt aki egyenesen használhatatlannak, de hát én sem tartok mindenkit jót színésznek, így nem is sértődtem meg egyáltalán azon, hogy van aki szerint rossz drámát írtam, inkább igyekeztem hatékonyan részt venni a csoportmunkában és alakítani a drámát, hogy a munkafolyamat könnyebb és hatékonyabb legyen, ezért át kellett írjam újra és újra. De szeretem a gátakat a munkában, hiszen akkor tud felébredni és a legjobban munkálni az emberben a kreativitás.
A Jelentkezzenek a legjobbak! bemutatóján olyan ideges és lámpalázas voltam, hogy sok részletét akkor fedeztem fel a darabnak, mikor másodjára néztem. Nagyon tetszett, s rendkívül büszke vagyok a színészekre és a rendezőre, akik ennek a szövegnek életet adtak. Sőt, Huszta Dániel az ebben a darabban nyújtott alakításáért kapott díjat az idei Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválján, aminek szintén nagyon-nagyon örülök. A Vajdasági lakodalom próbáinak nagy részén részt vettem, így nagyjából tudtam, hogy mire számítsak, ám még így is jókat nevettem rajta, remélem, hogy a közönségnek is tetszik, miképpen a Jelentkezzenek a legjobbak! c. darab is.
Min dolgozik most? Milyen téma foglalkoztatja?
– Jelenleg az új verseimen dolgozok, melyek különböző korú és származású nők életét, halálát dolgozzák fel, minden szépségével és szörnyűségével. Azt a témát szerettem volna körbejárni ezekkel a versekkel, hogy hol kezdődik és hol ér véget a pokol, még életünkben vagy csak utána következik, mikor nyugszik meg és mikor tud eloldódni a lélek, s mik azok a hibák, amik a pokol szélére vagy épp a kellős közepébe sodornak bennünket, mennyit bír el egy ember tiszta tudata, s hogy hol kezdődik a halál, hisz élhet valaki úgy is, mintha már halott lenne, mintha csak vegetálna, de már lemond a cselekvésről, a szabad akaratról, a választásról, a döntésekről.
