A magyar köztudatban kevésbé ismert szó a docimológia. Az értékelés és az osztályozás tudományát jelöli. A docimológiát Henri Pieron francia pszichológus hozta létre 1922-ben azzal a céllal, hogy tudományos alapokra helyezzék az értékelést, és minél inkább kiküszöböljék belőle a szubjektivitást. Eleinte a vizsgák kritizálásával foglalkoztak, később megoldásokat is javasoltak. Az értékelést közelíteni lehet a tudományoshoz, de nehéz elérni. Az értékelés tudományosságának feltételei közé tartozik az érvényesség (csak a vizsgált területre vonatkozzon az értékelés), a megbízhatóság (a véletlen tényezők a lehető legkisebb szerephez jussanak az értékelésben) és az objektivitás (a személyiségből eredő torzító hatást a minimumra kell csökkenteni).
A személyértékelés az értékelésnek egyik fontos változata, alkalmazzák az oktatásban (tanulásban való előmenetel), a munkahelyen (a munkára való alkalmasság megállapításában), versenyeken (a képességen alapuló teljesítmények elbírálásában). A hivatalos értékelői szerep hatalmi pozíciónak számít, hiszen az értékelés befolyásolja a személy sorsát. Vizsgáztatást már a régi Kínában is végeztek. Tudásának bizonyításával az ember társadalmi helyzete jelentősen változhatott. A középkori Európában a tudás vagyont helyettesítő egzisztenciát biztosított.
Az értékelés mindig valamilyen értékek mentén történik. Érték az, ami a közösség, a társadalom, a csoport, az egyén számára fontos. Az abszolút értékek kortól, időtől függetlenek, és leginkább transzcendens hátterűek. A viszonylagos értékek történelmi kortól, helytől, időtől függenek. Egyes csoportoknak vagy személyeknek is lehet sajátos értékszemléletük.
Az értékelés folyamatában a reális állapotot az ideális állapothoz viszonyítják. A értékelés során összehasonlítják a reális állapotot az értékkel, és minél kisebb az eltérés, annál kedvezőbb az értékítélet. Az értékelés leginkább indikátorokkal történik (pl. vizsgatétel, a versenyző produkciója stb.), ezek alapján minősítik a rátermettséget. A rögzített érték követelménynek számít, és elősegíti az értékelés objektivitását, mivel mindenki számára ugyanaz lehet az érték. Az ekvivalencia miatt fontos feltétel, hogy úgy legyenek leírva a követelmények, hogy bárhol folyik az értékelés, ugyanarra az eredményre jussunk.
